„Emberi törvény kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.” (Hemingway)
Túl vagyunk már ugyan a gyász első döbbenetén, de mégis hihetetlennek tűnik leírni a hírt a maga kopár, tényszerű valóságában. Domokos Imréné (Csirike néni) tanító 2012. október 11-én 2 héttel 80. születésnapja előtt váratlanul elhunyt. Halálhíre letaglózott. Mint ahogy bizonyán mindenkit, aki ismerte, és aki azt hitte, hogy a benne rejlő hatalmas életerő soha nem fogy el. Elfáradt, és tartalékai kimerültek, s a halállal folytatott küzdelemben alulmaradt. Pedig még élnie kellett volna, mert férjének, három felnőtt gyermekének, hat unokájának, két dédunokájának szüksége lett volna rá. Bölcsességére, nyugalmára, szeretetére.
Elment a TANÍTÓ, a csupa nagybetűs, aki évtizedeken át volt az egyik legjelentősebb meghatározója Gyula város oktatásának.
Csiri néni (mindenki így ismerte) a feleség, az édesanya, a nagymama élete tele volt küzdelemmel. Küzdelem a család anyagi hátterének megteremtéséért, küzdelem a családért, küzdelem az egészségért, küzdelem a mindennapi munkáért, a sikerért. Cipelte ezt a terhet erővel, hittel, néha egy-egy megértő szóval. Talán észre sem vettük annak súlyát, mert soha nem panaszkodott. A sors megadta, hogy végigkísérhette unokáinak útját a felnőtté válásig. Példát mutatott, hogyan lehet és kell összetartani a családot.
A családi otthona mellett a második otthona az iskola volt. Hitvallása volt, amit az egyik újságnak nyilatkozott: „Míg élek, tanítónak vallom magam, ennél szebb cím és feladat nincsen, csodálatos átvezetni a gyerekeket a játék világából a munkás életbe. Olyan kapuk nyílnak meg az első osztályban, mint soha többé…” (22 évig tanított 1-2. osztályban.)
Pedagógus pályáján soha nem várt kihívást, nem akart megfelelni divatos elvárásoknak. Nemzedékek nőttek fel a keze alatt. Számtalan szakmai elismerésben részesült, s ezek közül is a legkiemelkedőbb, a városban elsőként megkapott Kiváló Tanító kitüntetés, amelyet 1976-ban a Parlamentben vett át. Nagy álma teljesült akkor, amikor ez évben, 2012 őszén megkapta a gyémánt diplomát.
Emlékét örökre megőrizzük, tanítását megtartjuk és továbbadjuk, mert a következő generációk már nem részesülhetnek abban a szerencsében, hogy ismerhessék Őt és tanuljanak Tőle. Szelleme így élhet tovább, így kell, hogy tovább éljen.
