Óriási sikert aratott a Gyulai Várszínház negyedik, egyben utolsó bemutató előadása, a Csetepaté Chioggiában a várszínpadon. A jövőre ötvenéves Várszínház a felkészülés jegyében idén két sikerdarabot is műsorára tűzött az elmúlt esztendők repertoárjából. Carlo Goldoni komédiáját a kecskeméti Katona József Színházzal közös produkcióként mutatta be a gyulai színház. A darab egyik főszerepét, Tepsi Pasqua asszonyt, a gyulai származású Kovács Vanda alakította. A színművész – saját bevallása szerint – mindig nagyon izgul, ha szülővárosában kell fellépnie, ez azonban egyáltalán nem érződött a játékán, láthatóan jól érezte magát a színpadon, remekül hozta a hol perlekedő, hol békítő chioggiai feleség szerepét.
Goldonit az olasz komédia megújítójaként tartják számon, ugyanis hőseit egyénivé téve, elsőként szakított a rögtönzött színjáték hagyományaival. Vígjátékát a szintén gyulai kötődésű Rusznyák Gábor állította színpadra, aki az előadás kapcsán tartott sajtótájékoztatón elmondta, a drámaíró műveit rendkívül sokrétűnek tartja, hiszen a commedia dell’ arte és a lélektani dráma határmezsgyéjén helyezkednek el, ezért a tartalom és a forma felől is közelíthetünk hozzájuk. Az előadásból kiderült, a rendező ezúttal inkább a formát választotta, hiszen a dráma társadalmi vetületei nem kerültek felszínre a darabban. Az előadás ennek ellenére nagyon jól élt a színpadon, ami annak is köszönhető, hogy a szöveg közérthető, mai nyelven szólalt meg.
Rusznyák Gábor mintha hezitált volna, hogy a történet újraértelmezése mellett döntsön-e, hiszen az 1700-as években megírt vígjátékot 20. századi környezetbe ültette át. Ennek azonban – a karakterekben rejlő komikumra koncentráló darabban – nem volt jelentősége, csupán a modern fordításnak teremtette meg a hátterét. Az olasz népszínműveket megidézve a komédia szereplői előadás közben közvetlen kapcsolatot tartottak fent a nézőkkel. A darabot gyakran kísérték színészi kiszólások, amelyek közel engedték a közönséghez az előadást, a Pokróc Libera (Hajdú Melinda) és a velencei jegyző, Isidoro (Porogi Ádám) közti párbeszédben a gyulai várra tett utalás azonban már kissé erőltetettre sikerült. A színészek remekül használták ki a várszínpadban rejlő lehetőségeket, szinte az egész várat bevonták a játéktérbe. Jó ötlet volt a rendező részéről, hogy az egyes helyszínek közti váltást zenészek segítségével hidalta át, hiszen így megakadályozta, hogy a néző – a színpadon zajló pakolászás láttán – túlságosan kizökkenjen a darabból.
A kecskeméti Katona József Színház előadása ugyan nem foglalkozott a dráma társadalmi mélységeivel, lélektani vetületeivel, s néhol még kiforratlannak tűnt, azt azonban bebizonyította, hogy nagyszerű színészi játékkal és jó színpadi ötletekkel igényesen is lehet szórakoztatni.
