Gyulán az 1920-as években már több sportegyesület is működött. Elsőként alakult meg 1913-ban a Gyulai Atlétikai Club (GYAC), majd ezt követte az 1920-ban a gyulai ipartestületből induló Gyulai Ipari Munkások Testedző Egyesülete (GYIMTE) alakulása. A klub 1922-ben – miután kereskedők is léptek be a sportkörbe – felvette a Gyulai Testedző Egyesület (GYTE) nevet. 1924-ben jött létre a Gyulai Építőmunkások Testedző Köre (GYÉMTK), amely 1928-ban beolvadt a GYTE-be. Szintén 1924-ben alakult a Levente Egyesület. Ez nem tipikus sportegyesület volt, ugyanakkor több szállal kötődött a sporthoz. A testnevelésről szóló 1921. évi LIII. tc. kimondta ugyanis, hogy az iskolát elhagyó ifjúság 21 éves koráig köteles szervezett testgyakorláson részt venni.
A problémát az jelentette, hogy az 1920-as évek elején nem volt állandó sporttelep. 1922-ben a gyulai ipartestület kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy gondoskodjanak mind megközelítési, mind egészségügyi szempontból megfelelő sporttelep létesítéséről, mivel a sporttelepek ügyében a szomszéd városok már előrébb tartanak. A városi tanács értesítette az ipartestületet, hogy a „sporttér létesítése iránti lépéseket” már megtették. Ennek megfelelően a képviselő-testület 1923. április 17-i határozata értelmében a város díjmentesen átengedett a vásártér városhoz kapcsolódó részéből, az úgynevezett szerszámvásártérből, hat holdnyi területet „a Gyulán eddig létesült és ezután létesülő sportegyesületek” részére, a sport művelésének céljára. A város hozzájárult továbbá a terület elegyengetéséhez, fásításához és bekerítéséhez is. 1924 júniusában a város és a GYAC megkötötte a sportpálya-használati szerződést, melynek értelmében a pálya használata ingyenes volt, de a terület karbantartásának költségeit a sportegyesület fizette. Egy év múlva a GYAC és a GYTE közösen 140 000 korona költséggel felépítette a tribünt, melynek 1925. szeptember 20-i avatásáról a Békés is beszámolt. A tribünavatással egybekötött atlétikai versenyen mintegy 1000 néző vett részt. Ilyen nagyszámú közönség Gyulán még nem fordult elő, „ezt az új tribün létesítésének köszönhetjük”.
A fenti használati szerződésbe azt is belefoglalták, hogy a GYAC köteles az akkor alakuló Levente Egyesületet is a terület használatába ingyen befogadni. Ezzel a város vezetősége úgy gondolta, hogy eleget tett a testnevelési törvény által előírt kötelezettségeinek. A vármegyei testnevelési felügyelő szerint azonban a sporttelepet a GYAC kapta, ha a mintegy ezer főnyi városi levente is elkezdi használni a pályát, ez mind a sportegyesületekre, mind a leventékre nézve sérelmes lehet, egy sportpálya tehát kevés. Ezért a képviselő-testület 1928-ban a külső vásártér alsó szakaszából 7 800 négyszögölnyi területet átengedett a Levente Egyesületnek sportpálya és lőtér céljára. Érdekesség, hogy a város a területet nem véglegesen adta át, mivel számoltak azzal, hogy ha a trianoni határ megszűnik, a vásárok népesebbek lesznek, erre a területre a városnak szüksége lesz. Ezután a sporttelepet újra kizárólag a városi sportegyesületek használhatták.
