A Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. által szervezett nyári programsorozat részeként Földes László Hobo lépett fel tegnap este Hármasoltár című önálló irodalmi estjével Gyulán. A másfél órás előadás helyszíne az Almásy-kastély parkja volt. A hatalmas fák és a város lüktető életének beszűrődő hang- és fényfoszlányai különleges hangulattal töltötték meg a teret, saját, 21. századi valóságunkkal itatták át a szövegvilágot.
A művész hármasoltárát három ikonikus személy, József Attila költő, Jim Morrison, a The Doors énekese és dalszövegírója, valamint Vlagyimir Viszockij színész, énekes, költő, a ’60-as, ’70-es évek orosz bálványa alkotja. Hobo, saját bevallása szerint nem akarja újraértelmezni mesterei dalait és verseit, csupán tisztelegni szeretne előttük, szövegválasztása és előadásmódja mégis egyfajta interpretációs keretet ad az előadásnak, az értelmezés játékára buzdítja a hallgatót. A személye által életre keltett szövegek párbeszédet folytatnak egymással, s egésszé állnak össze az est végére.
Az előadás Borisz Paszternak Hamlet című versével kezdődik. A szövegben megidézett, sorsát és végzetét vállaló, önmagával is meghasonlott Hamlet egyszerre válik József Attilává, Morrisonná és Viszockijjá. A dalok és versek visszatérő elemei, melyek ellentétpárokat alkotnak egymással, a bűn és a bűnbocsánat, a szabadság és a rend, a magány és az emberiséggel vállalt sorsközösség, Isten és Isten hiánya. A blues- és rockdalok ősi, ösztönös és misztikus, sámáni világba kalauzolnak, jól egészítik ki a szövegeket.
Az estet József Attila Le vagyok győzve kezdetű verse zárja, majd ráadásként meghallgathatjuk még a Tudod, hogy nincs bocsánatot, A hetediket, valamint Vlagyimir Viszockijtól Az én cigánydalomat. Hobo a közönség között sétálva énekli: Semmi sem olyan, semmi sem az. / Óh, gyerekek, most már látom, / Semmi sincs úgy, ahogy kéne. / Nem olyan, nem olyan barátom.
József Attila, Morrison és Viszockij szövegei más-más időben, társadalmi közegben születtek, mégis koherens szövegvilágot alkotnak. Hobo irodalmi estjén egy belső utat járhatunk végig, hiszen legyen szó akár a '20-as, '30-as évek Magyarországáról, akár a '60-as évek Amerikájáról, akár a brezsnyevi idők Szovjetuniójáról vagy saját korunkról, az embernek mindig ugyanazzal kell szembenéznie, s ez a valaki önmaga.
