A teljes zengés: hang-nélküli. Ez a Weöres Sándor verssor az est utolsó mondata, Binder Károly zongorájáról is elszáll az utolsó hang, majd hirtelen csend és sötétség. Hatásos befejezése ez annak a produkciónak, amely mind művészileg, mind tartalmilag az egyik legszínvonalasabb, amióta a Ladics ház omló falainak díszletei között ezek a várszínházi estek különleges, intellektuális élményt igyekeznek nyújtani a publikumnak.
Az ember létezésétől fogva kíváncsi léte céljára és okára, vágyik megfejteni a világegyetem titkát, megpróbálja megragadni az értelemmel fel nem foghatót. Három nagy 20. századi magyar alkotónak ebben a témakörben, az „Élet nagy dolgairól” írott gondolataiból állította össze az est anyagát Rideg Zsófia, a Debreceni Csokonai Színház dramaturgja, aki Hamvas Béla Scientia Sacra-jából (Szent Tudomány) és Babérliget könyvéből, Márai Sándor Füveskönyvéből, valamint Weöres Sándor A teljesség felé című művéből merített. Helyey László hangjának egyéni színezete, Binder Károlynak a szövegek értelmét kiemelő, zongorajátéka és Barkóczi Beáta misztikus hangulatot sugárzó keleti táncai tökéletes egységet alkotva biztosították a sikert. Ezen az estén, minden részletében átgondoltan megrendezett előadás keretében három rendkívüli alkotó és három kivételes tehetségű művész találkozott.
Aki látta, sokáig emlékezni fog rá.
