,,… Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul/ átölelt az Isten.” – idézte Nagy László, a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület elnöke Ady Endre Az úr érkezése című versét. Ma este Nagy László a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban dr. Imre László irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, akadémikus előadását vezette be, aki Arany János és Ady Endre vallásos élményéről osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal.
A nagy költők nem a hagyományok folytatását, kiteljesítését választották, új kimondására törekedtek. Arany és Ady két eltérő személyiségű nagy költő. Arany az úgynevezett kelet-balti típusú, szemlélődő, óvatos személyiség a logika, az erkölcs útján gondolkodik. Ady, a turáni alkat, az ösztön, a szenvedélyek uralkodnak benne. Vallási élményük is különböző. Másként bánnak a szenvedéssel, a hiányérzettel – fejtette ki dr. Imre László.
Arany az isteni sugallatokat is az erkölcs oldaláról közelíti, míg Ady sosem látott, több ezer éves irracionális sejtelmeket fogalmaz meg. Kortársai szimbolikus gondolkodását alig tudták követni. Az ima is más náluk. Arany szerint, ha az élet igazságtalansággal teli, a vallás megvéd. Olyan forró, vallásos imaversei nincsenek, mint Adynak. Arany vallásos verseiben szemérmes, mint a szerelem megfogalmazásában. Ady kora már más volt, a 19-20. század fordulójára költészettörténet rehabilitálja a vallásos élményt. Kortársai már nem legyintettek Ady szubjektív, vallásos verseire. Makkai Sándor, a múlt századi író, református püspök Adyt nem csak vallásos költőnek, hanem az egyetlen igazi vallásos költőnek tartja – mondta dr. Imre László.
