A gyulai oktatásügy színes palettáját a 19. század második felétől új szín gazdagította: az izraelita elemi iskola megjelenése.
A zsidók nagyobb arányú letelepedése Gyulán 1840-től kezdődött meg. Önálló hitközségüket jó évtized múltán, 1853-ban szervezték meg. Öt év múlva, „1858. április 26-án, a hitközség a felállítandó nyilvános iskolájához Klein Julius tanítót választotta meg” – olvasható Bródy Samu 1903-ban napvilágot látott Emlékezések című (tanítóskodásának 25. évfordulójára írt) munkájában, amely a gyulai zsidó közösség fél évszázados fennállásának állított emléket. Bródy könyvéből és egy szolgabírói jelentésből az is kiderül, hogy ez az első iskola rövid ideig működött. A gyulai hitközség 1862. május 25-én tartott ülésén száz forintot szavazott meg egy felállítandó iskola támogatására, tehát az 1858-ban megnyitott első tanoda ekkorra befejezte működését. A gyulai járás szolgabírájának a főispáni helytartóhoz küldött 1864. évi jelentése szerint „a gyulai héber vallásúaknak eddig két – egy fi és egy leány – osztályos rendes oskolájuk volt, miolta azonban a rabbi és a hívek között kölcsönös torzsalkodás állott be, ezen oskolák megszűntek és a rabbi, mint oskolai felügyelő jelentése szerint három zugiskola létezik. Az alkalmazott tanítók a kívánt képzettséggel nem bírnak…”
Még 12 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1876-ban hivatalosan és szabályosan megkezdje működését az a gyulai izraelita elemi iskola, amelynek rövid történetét, valamint a harmadik és a negyedik osztályos tanulók névsorát (1902-ig) a már említett Bródy-könyvben megtalálja az érdeklődő olvasó. Az iskola ez időtől kezdve csak okleveles tanítókat alkalmazott. Leghosszabb ideig Bródy Samu (34 év, 1877–1911 között) és Ullmann Józsa (32 év 1878–1910 között) tanított.
Az iskolaszék tagjai sorában a gyulai zsidó társadalom jeles képviselői foglaltak helyet az idők folyamán: Berkes Sándor kórházigazgató, Berényi Ármin ügyvéd, Bródy Adolf ügyvéd (Bródy Imre édesapja és a kiváló író, Bródy Sándor bátyja), Léderer Ede városi mérnök, Kálmán Zsigmond iparos (Gábor Dénes fizikus dédnagyapja), Kóhn Dávid újságíró-szerkesztő, városi hivatalnok, Braun Mór, Czinczár Adolf, Reisner Ede, Weisz Mór tekintélyes vállalkozók.
Az iskola padjait koptatta 1883-ig Bleyer (Székely) Aladár, a későbbi országos hírű fényképész, a fotóművészeti realizmus első jelentős magyar képviselője, Ady Endre, Bartók Béla, Eötvös Loránd, Rippl-Rónai József és még sokan mások arcképének megörökítője. Nem titok, hogy a harmadik és negyedik osztályt kétszer járta. A gyulai elemi iskolában tanulta a betűvetést 1901-ig Bródy Imre, akit a kriptonizzó feltalálása tett világhírűvé. Az 1880-as évek végén odajárt Jakobovits Adél, Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus, a holográfia feltalálójának édesanyja is.
A gyulai zsidóság erőteljes asszimilációs stratégiája megpecsételte a felekezeti elemi sorsát. A 20. század első évtizedeiben a jelentkező kisdiákok létszáma folyamatosan csökkent, mígnem 1931-ben a hitközség az iskola megszüntetésére kényszerült. Ugyanakkor támogatta Ritter Ferencnét, aki még az évben izraelita magániskolát nyitott.
