Holó Hóbel László békéscsabai festőművész képeiből nyílt kiállítás március 6-án a Gyulai Várszínház galériájában.
– Arra az esetleges kérdésre, hogy Holo Hóbel László mit fest, a játékos válasz a szellemi ösztöne, de az már biztos, hogy amit megél hozzá, abban az ösztön szelleme nyilvánul meg, vagyis egy önmagával brutálisan szembenéző alkotó műveivel szembesülhetünk – mondta a kiállításmegnyitón Szilágyi András művészettörténész.
Holó Hóbel László, miután nem vették fel az Iparművészeti Főiskolára, a befelé fordulás éveit élte. A festő 1968-ban Lantos Jantyik László képzőművész barátjával nyugatra próbált meneküli, ám a jugoszláv—olasz határon elfogták őket. Holó Hóbel ezután politikailag megbízhatatlan lett, a rendszert el nem fogadó lázadó. A művész a rendőrségi megfigyelések ellenére is megmaradt kívülállónak, bizalmat kereső alternatívnak. Beteghordó lett a városi kórházban, majd a vérállomáson asszisztens, mindeközben a lakótelepi szűk konyhában rajzolt és festett. A rendszerváltás megszólaltatta benne a vészcsengőt, az elmúlt évben nagy sikerű kiállítása volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban – derült ki a nyitóbeszédből.
Holó Hóbel egy olyan világot fest, amelyben keresi azt a létezést, ami tökéletesen áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Az a dezillúzió élteti, amely az uralmi viszonyok szabálya szerint a kitágított határok miatt veszélyes. Az effajta képi paradoxon alapja a világkép nélküli rejtett képvilág. Művein megfigyelhetjük a gesztusszerű vonalfutamokat, a lírai, expresszív lendületű látomásokat, ahol felsejlenek a figurák újraéledő körvonalai, a természeti mulandóság, a mindent átható enyészet. Nem egyértelműen, de festői módon kódolja: minden elbomlik, felszívódik, a rendezetlenségbe tart – mondta Szilágyi András.
A kiállítás március 31-ig tekinthető meg.
