Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, író volt a vendége a Gyulai Várszínház Kamaratermének január 24-én. Az alkotó huszonhárom év után, tavaly fejezte be Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének 160 perces animációs filmváltozatát.
A film levetítése előtt Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója beszélgetett a rendezővel életéről, pályájáról és persze a most elkészült filmről. Jankovics Marcell a közel egyórás beszélgetés során magával ragadó őszinteséggel és humorral anekdotázott. Megtudhattuk, hogyan lehet a lányokat szédíteni betanított csőtágítóként, mi az összefüggés Góliát, a kémbálna és Gusztáv, a rajzfilmszereplő között, vagy hogy hogyan nem vette át a rendező az Arany Pálma Díjat.
Arra a kérdésre, hogyan került Öcsödre, az alkotó elmondta, kilencéves kisfiú volt, amikor 1951-ben, fejenként 50 kg holmival, kitelepítették a családját. Apját, kémkedés vádjával, hazaárulásért börtönbe zárták, ahonnan 1956-ban szabadult. Mivel anyja úgy vélte, nem lesz jó vége annak, hogy a kis Marcellt csak nők nevelik, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba küldték, „szoknyások közé” – tette hozzá a helyzet komikusságát érzékeltetve Jankovics.
A rajzolás szeretete nála genetikai örökség, mesélte a rendező, hiszen nagynénjének és nagybátyjának is képzőművészeti végzettsége volt. Már a kitelepítés időszakában kis képeslapokat rajzolt, amit aztán Pesten adtak el, hogy kiegészítsék a család jövedelmét. Építésznek készült, de nem vették fel az egyetemre, tehetsége és a sors azonban kisegítette, hiszen éppen az akkori munkahelyén, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat Anyagvizsgáló Laboratóriumában szerzett róla tudomást, hogy felvételt hirdettek a Pannónia Filmvállalathoz. Így lett betanított csőtágító segédmunkásból fázisrajzoló gyakornok – derült ki Jankovics múltidézéséből.
A filmstúdióban 1960-tól 2007-ig dolgozott. A Pannónia, akárcsak Pannonhalma, egy eldugott fészek volt az alkotó számára, hiszen olyan figuráknak volt a gyűjtőhelye, akik – Jankovicshoz hasonlóan – nem igazán illeszkedtek bele a társadalomba. A stúdióban Dargay Attilával, Nepp Józseffel, Macskássy Gyulával dolgozott együtt, ám hamar sikerült rátalálnia a saját útjára.
A jó művész gyerek marad – mondta Jankovics a filmjeiben fontos szerephez jutó jelképekkel kapcsolatban. A gyerekek ugyanis hasonlatokban gondolkodnak, és hasonlatokon alapulnak az álmaink is. Az analógiás gondolkodás nála adottság, alkati dolog – fejtette ki a rendező. A mindennapi nyelvhasználatban benne van egyfajta rétegzettség, ennek alkalmazása izgatja Jankovicsot, aki szerint ez a képek esetében könnyebb, hiszen a kép szükségszerűen tömör.
Gedeon József kérdésére a rendező elmondta, Az ember tragédiája elsősorban anyagi okok miatt készült ilyen sokáig. Jankovics Marcell 1983-ban fejezte be a film forgatókönyvét, és 1988-ban – amikor indulópénzt kapott rá – vágott bele a megvalósításába. A rendező szerint a hosszú időnek előnyei is vannak, hiszen például a görög színt, ami a demokrácia kritikája, nem tudta volna így megcsinálni a rendszerváltás előtt. A filmben minden színhez tudott egy képi szimbólumot rendelni, amely mankót jelentett a készítés során. Az inspirációt a tarot-kártya szimbólumrendszere adta, amire barátja, Szemadám György festőművész irányította rá a figyelmét. A színek különböző stílusban készültek, de az epizódokat különböző motívumok kötik össze. Ilyen például Lucifer kutyaszerűsége, hiszen a kutya, amellett, hogy az ember hűséges társa, a mitológiában alvilági lény, tudtuk meg a rendezőtől.
El kell fogadnunk, hogy a küzdés maga az élet – fejtette ki a művel kapcsolatban az alkotó. Az embernek, mondta, akkor van szerencséje, ha olyan küzdőteret talál, ami örömet is ad neki. A filmet nem érteni, hanem érezni kell. Az ember tragédiáját úgy nézzük, ahogy ő nézte gyerekkorában a szovjet filmeket a moziban, vagy ahogy egy nő adja oda magát – tanácsolta búcsúzóul Jankovics.
