Aznap este ismét kevésnek bizonyult a gyulai művelődési ház környékén található parkolóhelyek száma. Ezúttal Böhm György rendezésében olyan musicalre telt meg a ház, amelyben hazánk örökzöldgyártó őszenekara, az Apostol is fellépett.
Az együttes zenéjére és az akkori, „retró idők” alaphangulatára épülő történetben a néhai Vörös Csillag Szállóból avanzsálódott Star Szálloda készül 100 éves jubileumának megünneplésére, amelyben történetesen annak idején először lépett fel a szóban forgó zenekar.
Ha ennyiből nem derült volna ki, a szórakoztató és könnyed előadás inkább az „apostoli korban” lévőknek szólt, de a történetet bárki átélhette, hiszen az örök témáról, a szerelemről és annak elveszíthetőségéről szólt, ami ugyan néhány konfliktuson keresztül, természetesen happy enddel végződött. A kissé kiszámítható dupla csavar folytán végül a két helyszínen játszódó darab mindkét szálon futó szerelmi története révbe ér.
Több kiemelkedő színészi teljesítményt láthattunk, például Mikó Istvántól – aki mellesleg kitűnő zenész – el is vártuk a minőségi szerepjátszást. Sok mindenkit azonban meglephetett, ahogy a Jászai Mari-díjas színművész hangjával sikeresen az „apostoli magasságokba” eredt.
A darab utolsó 20 percében a 40 éves Apostol játszott – félig-meddig – élőben a közönségnek, ugyanis a precízen bemikrofonozott színpadhoz képest több láthatatlan hangszer is részt vett a dalok megszólalásában. Van, aki nem szereti az Apostol dalait, de csak addig, amíg nem volt igazán szerelmes – hangzott el a darabban. Lehet benne valami, ugyanis szeretetről és szerelemről szóló már-már naivitásig őszinte számaik aznap este is eljutottak a nyilvánvalóan szórakoztató, könnyed estére vágyó közönséghez. A nosztalgiázás közben elhangzottak a mindenki által jól ismert örökzöldek, többek között az örökké érvényes és megszívlelendő „apostoli üzenet”: Okosabban kéne élni...
