A „Megváltóhoz” címzett patika Gyula legkorábban, 1770-ben alapított közgyógyszertára volt. A török hódoltság után 1711-től 1716-ig ugyan működött gyógyszer készítésére és kiadására szolgáló hely a gyulai várban, de ez csak a katonák ellátására szolgált. A visszaszivárgó lakosság inkább fordult javasasszonyokhoz és a füvekkel gyógyítókhoz. A lakosság 1770 előtt az aradi gyógyszertárra volt utalva, de a rossz közlekedési viszonyok és a gyógyszeres kezeléstől való idegenkedés miatt ritkán fordultak az aradi patikához. Az uradalomnak volt házi gyógyszertára, de az csak a birtokos családjának és állatainak szükségleteit látta el.
A Helytartótanács 1770-ben minden vármegyének központilag tette kötelezővé legalább egy vármegyei gyógyszertár felállítását. E rendelet nyomán egy Poshardt nevű, Aradról áttelepült gyógyszerárus felállította Gyulán a „Megváltóhoz” címzett patikát, amely sokáig az egyetlen maradt a megyében. Számításaiban, úgy tűnik, csalódnia kellett, ugyanis a forgalom teljes hiánya miatt 1770-ben a vármegye 40 arany támogatást szavazott meg a fiatal gyógyszerárusnak, hogy el ne távozzon „tengődése színhelyéről”. Az egészségügyi ellátás ekkor igen alacsony színvonalon állt a megyében. A Helytartótanács hasonló utasítására alkalmazták ekkor a megyében az első szakorvost – az 1770-ben a Bécsben diplomát szerzett Wizinger Károlyt.
A „Megváltóhoz” címzett gyógyszertárról számos adatot tartalmaznak a Békés vármegyei tisztifőorvos irataiban fellelhető gyógyszertár-vizsgálati jegyzőkönyvek. Ezek alapján megállapítható, hogy a gyógyszertár a városközpontban helyezkedett el, ahol ebben az időben az orvosi rendelő is működött. Gyulán, a vármegye székhelyén épültek fel a megyei tisztviselők lakásai és 1794-ben a vármegyeháza is. A műveltebb, módosabb tisztviselők jelentették a patika jelentősebb kuncsaftjait. Ezen kívül az első nyilvános gyógyszertár forgalmát a vásárokra érkezők, a templom látogatói és a megyegyűlésre járók biztosították.
A „Megváltóhoz” patika harmadik tulajdonosa 1845-től a 37 éves evangélikus vallású, Pozsony megyei Peer János lett. Ő a gyógyszertárat elődjétől, Grindl Károlytól épület nélkül, 9000 pengő forintért vásárolta meg. A négy évig bérelt épületben működő gyógyszertár 1849-ben új helyére, Peernek az akkori Templom tér 40. alatti saját házába költözött át.
Az 1853-ban készült jegyzőkönyv, amely egy „hivatalos megtekintés” után Tormássy Lajos főorvos véleményét tartalmazza, igen részletesen mutatja be a patikát.
„…A’ gyógyszertár a’ legszebb helyjen áll, a’ piacon a’ templom mellett; butorzata egészen uj, politurozott, a’ legszebb izléssel készült; igen szép metzett üvegei ’s aranyozott bétsi porcellain edényei (vannak) tiszta ’s szép fel-irásaikkal el-látván…
Gyógyszerészi mühelyje alkalmas, tágas, világos és tiszta; minden műkészülettel – üstökkel, serpenyőkkel, fedeles tsuprokkal, mozsarakkal, szitákkal – el-látva. …”
Peer János személyét és tevékenységét pedig így jellemzi: „... Ezen gyógyszertár a mértéket, árszabást és kiszolgálást illetően jó közhirben áll, ’s a’ tulajdonosnak mind jámbor szelid erköltsével, müveltségével ’s nyájas maga alkalmazásával ugy szives igyekezetével, szorgalmával és ügyességével méltán meg lehet elégedni…” Az ő felszerelési tárgyai között jelenik meg először a megyében egy „gőz-apparát” – az újfajta lepárlókészülék.
Sajnos 1857-ben kigyulladt és leégett az officina, melyet több hónap után állítottak helyre. Ennek ellenére 1861-ben Peer János értékesítés úján megvált gyógyszertárától. A következő tulajdonos Winkler Ferenc lett, aki 20 000 pengő forintért vásárolta azt meg. De 1873-ban ő is kénytelen volt megválni a gyógyszertártól, és a következő tulajdonos Oppenhauser József kereskedő lett. Ő maga kezelőként dolgozott ott tovább, 1882-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor már a városban több patika is működött.
