A nyár egyik legizgalmasabb csemegéje minden kétséget kizáróan a Queen dalokat felsorakoztató, Freddie Mercuryt megidéző szeánsz-koncert. S ezt nem csak mi, gyulaiak látjuk így, mert országszerte nagy a készülődés. Ám míg mások még csak várják a kuriózumot, addig mi már tudjuk is mit takar a produkció, mert a legeslegelső előadást nálunk tartották.
Míg a fő bemutató csak a hónap közepén lesz Budapesten, addig mi már láthattuk Miklós Tibor sztárszereposztással rendezett, új műfajt teremtő bemutatóját. A jeles esemény délutánján összegyűlt művészek a sajtó képviselői számára is egyértelművé tették: szerelemgyermeket alkottak. Mert olyan produkció ez, ahol még Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezetője is rajongóként vett részt a próbákon.
– Nagyon sok érzékszervünkre hat ez a koncert – tudatta velünk Bán Teodóra, hisz maga is olyannyira részesévé vált a munkának, hogy még a „szeánsz” meghatározás is tőle származik – kezdte az ismertetést Miklós Tibor, a mű életre hívója, ki egy, a Jézus Krisztus szupersztár itthoni sikeréhez hasonló kaliberű darabról ábrándozott, amikor hat éve Londonban meglátta a Queen dalokra épülő musicalt. – A rendkívül bárgyú történet miatt nem éreztem fontosnak az itthon való bemutatást, mert Freddy Mercury élete, a tragikus véggel együtt, százszor jobban izgatott – mesélte a rendező, ki kivételes módon 24 dal fordítási jogát is megkapta. – Egy idő után óhatatlanul egyre jobban értjük és megszeretjük ezt az embert, összes hibájával, vétkével együtt. S amikor megjelent életében a betegségtől való rettegés, majd a barátok halálán át a saját halálával való szembesülése, maradt egy önmagát egyre jobban felfedő ember, aki élete utolsó időszakában valóságos gyöngyszemeket írt. Majd lett belőle legenda. Úgy határoztam, hogy az ő életét jelenítem meg valamilyen módon.
A dalokon tizenkét szólista osztozik, közülük öten a különböző életszakaszaiban megjelenő Mercuryként. A zenei vezető Szomor György mellett Zentai András, Serbán Attila és Puskás Peti is őt alakítja. Ugyanakkor a másik zenei vezető, Nagy Anikó azt az Aretha Franklin dalt énekli, amelyik Freddie Mercury temetésén hangzott el. A produkcióhoz a Tóth lányokat is sikerült megnyerni, kik habozás nélkül jöttek, s bizonyították zsenialitásukat. Mint ahogy a komolyzene világából érkező Szóka Júlia is, s e produkció kapcsán végre Varga Miklós is „Rockszínházas” lett.
Nem titok, a dalok sikere az alkalmas előadókban rejlik. Nem akarják utánozni, nem kell senki hangjához igazítani, ettől olyan jók és egyben nehezen előadhatók. Emellett pedig mindenki beleadhatja saját egyéniségét is.
Az időjárás is kegyes a bemutató idején, lágy szellő simogatja a színpad alatti tó vizét. Az Omega együttes technikai berendezése valódi koncerthangulatot kelt, amihez az élőzenét egy nyolctagú zenekar biztosítja. A valódi szeánsz-légkört háttérben vetített ritka archív felvételekből készített filmanyag teremti meg.
A feszültség tapintható. Az első szavaknál még remeg picit a hang, a próza is botladozik néha. Nem csoda, hisz ezeknek az embereknek a muzsika az anyanyelvük. S a dalokban nem is hibádzik semmi. De amint megérzik, hogy szeretve vannak – a közönség az első biztatáskor rögtön kapható a tapsra –, szárnyakat kapnak. Egyszerre több érzékszervre ható, szeretettel készített produkció ez.
„Tavaszi szél vizet áraszt…” – énekli nekünk felvételről, s hamisítatlanul magyarul maga „A” Bohém, kit megidéztek, hát megjelent. Ránk kacsint, meglengeti kicsit a vár körüli fák lombjait, s mint éltében, amikor viccet csinált a világból, úgy űz most bolondot mind az életből, mind a halálból.
A darab elindult, most már a maga útját járja. Még ha botladozik is kicsit, bőven lesz ideje megtanulni járni.
A nézők pedig, kik az elején még zavartan vihogtak a másságot kissé esetlenül ábrázoló s kifigurázó világon, a végére szívükbe zárták a bohém, ám tagadhatatlanul tehetséges embert, s ha csak átmenetileg is, de kicsit jobb emberként indultak haza.
