Az érettségi után műegyetemi diplomát szerzett, bár azt mondja, igazából orvos szeretett volna lenni, és nem is tartja magát elhivatott műszaki értelmiséginek, azonban egész éltetét meghatározta a műszakiak logikus gondolkodása. Az egyesületté alakult Gyula Városért Baráti Kör elnöke a várost egy ékszerdoboznak tartja, és szeretné, ha Budapesten létrejönne a városnak egy képviselete, és úgy érzi: nem szabad a gyulai jövőt csak az idegenforgalomra alapozni.
• Decemberben, amikor Budapesten bemutatták Kiss Laci könyvét, a megnyitó beszédében azt mondta, a világ közepe Gyula. Nos, nekem úgy tűnik, az Ön életének a közepe pedig a gyulaiság, a fővárosban élő gyulaiak sorsa.
• Ez egy véletlennek köszönhető. Körülbelül négy éve csatlakoztam ehhez a csapathoz, barátnőm tudta meg Christián Lacitól, hogy létezik egy ilyen baráti csoport Budapesten, akkoriban még a Sissy vendéglőben voltak az összejövetelek. Én épp akkortájt kezdtem nézegetni visszafelé, mondjuk úgy, nosztalgiázni.
• Addig nem is ápolta a gyulai kapcsolatokat?
• Dehogynem! Nagyon szoros kapcsolatom volt és van a gyulai osztálytársakkal, de ez egy plusz lehetőség volt itt Pesten. Kezdetben csak néhanap járogattam el, nem sűrűn. Sarkadi Nagy Barna elnöksége alatt sűrűsödtek meg a látogatásaim. Amikor elhunyt, aki az én bekerülésem alatt elkezdte a társaságot összefogni, és aki egy csodás, mosolygós jó kedélyű emberke volt, akkor a személyes tragédia mellett a szervezetben is volt egy törés. De mivel kezdett összeállni egy jó kis csapat, akkor már Kiss Jancsi közreműködésével, és mivel én jól éreztem magam ebben a csapatban, úgy gondolhatták, hogy én tudnék segíteni.
• Így lett az egyesület elnöke.
• Igen, bár ezzel kapcsolatban is ért egy kis meglepetés. Mert amikor elvállaltam, azt hittem, csak a pesti szervezetről van szó. És csak aztán derült ki, hogy ez a dolog kompletten a Gyula Városért Baráti Kör Egyesület vezetéséről szól. Ez nagyon nagy meglepetés volt a számomra, de hát persze büszke voltam rá, és nagyon boldog vagyok, hogy ez így jött össze. Itt kell elmondjam, hogy sokat segít működésünkben Kincses Feri bácsi, aki az alapítók elnöke volt. Mindenben számíthatok Murvai Zsuzsira és Christián Lacira, akik a gyulai tagokat képviselik és szervezik a közös összejöveteleinket.
• A legtöbb elszármazott gyulai Budapesten, illetve Szegeden lakik, vagyis ezeken a helyeken van az egyesületnek szervezett csoportja, ugye?
• Igen, és nekünk nagyon nagy szerencsénk van azzal, hogy Kiss Jancsi egy zuglói művelődési házban dolgozik. Mert így abban a kultúrházban állandó helyünk van. Úgyhogy szinte minden színvonalon, minden témájú rendezvényt meg tudunk tartani az általános beszélgetős estétől a filmvetítésekig, a nagyobb rendezvényeket – mint Kiss Lacinak ez a könyvbemutatója – az apró kis beszélgetésekig. Szóval hihetetlen szerencsénk van, a budapesti csoport, pontosan azért, mert van hova menni, nagyon jó. A szegediek pedig végtelen önállóak és nagyon ügyesek, hogy egyáltalán fönn tudják magukat tartani, jóval kisebb létszámban és lehetőségekkel. Ezúton is köszönöm nekik!
• A budapesti csoportban hányan vannak, és milyen rendezvényeket szerveznek?
• Ez egy érdekes kérdés. Pontos számot nyilván nem tudok, egyébként is, csak egy dolog a taglétszám, minden rendezvényen eltérő számban jelennek meg az érdeklődők. De azt biztos, hogy van egy mag, nagyjából húsz ember, akikre mindig lehet számítani, akik minden esetben jelen vannak, kis túlzással még az egészségi állapotuktól függetlenül is.
• Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ők az idősebb korosztályhoz tartoznak, ugye?
• Valóban, korosztály tekintetében inkább az idősebbek vesznek részt az egyesület munkájában rendszeresen, talán Kiss Jancsi az egyedüli, aki a fiatalokat képviseli. De a nyugdíjasok is végtelenül örülnek annak, hogy van hol összejönni a gyulaiaknak, nagyon vágyják a soron következő találkozásokat. Egyébként jóval nagyobb ez a csapat, már akik a tagok, de nem járnak el minden alkalomra, ez százas nagyságrendű.
• Ön szerint mivel magyarázható az, hogy ennyi gyulai jött fel Budapestre?
• Az ötven fölöttiek közül rengetegen még iskolába, tanulni jöttek, jöttünk föl, de valószínűleg ez fontos szempont volt szinte minden generációnál. Szerintem a kérdés inkább az, hogy miért nem mentünk vissza. Erről viszont csak a magam nevében tudok beszélni: úgy gondoltam már akkor is, hogy nem nagyon van perspektíva a városban. Pedig életem legszebb tizennyolc évét biztosította Gyula. Csodálatos középiskolai osztályom volt, mat-fiz tagozatra jártam az Erkel Ferenc Gimnáziumba, ahol kiemelkedő tanáraink voltak. Huszonkilencen jártunk az osztályba, huszonhatan diplomát szereztünk, egy igen logikusan gondolkodó nagyon jó csapat voltunk.
• És maradt a fővárosban.
• Igen, pedig akkor még nagyon sok gyár volt Gyulán, én gépészmérnökként például a harisnyagyárban is elhelyezkedhettem volna. És azért meg kell vallanom becsülettel azt is: én vágytam a nagyvárosi életre – ma már nem annyira örülök számos velejárójának –, így azon kívül, hogy a szüleim otthon laktak, nem volt bennem vágy, hogy én visszamenjek.
• És hogyan lett gépészmérnökből temetővezető?
• Diploma után 18 éven keresztül a Tungsramban dolgoztam, majd amikor jött az amerikai tulajdonos, akinek a csapata mindent jobban tudott, mint mi, átmentem üzletkötői vonalra. Utána kerültem temetkezési vonalra, előbb a csömöri hamvasztóba kerültem, az volt Magyarország első maszek hamvasztója és temetője. Egy idő után a Budapesti Temetkezési Intézet megvette, azóta a BTI dolgozója vagyok, tavaly január elseje óta vezetem az óbudai temetőt.
• Az orvosi karriert nem sajnálja?
• Nem, már csak azért sem, mert a férjemet is az egyetemen ismertem meg, egy tankörbe jártunk. Ő egyébként most ott tanít a műszaki egyetemen, szóval a kapcsolatom a műszaki világgal is megmaradt.
• Visszatérve a gyulai elvándorlásra: ennek okaként ma már sokan a munkalehetőség hiányát is emlegetik.
• Igen, azt gondolom, hogy a mostani harmincas korosztály, akik közül szintén nagyon sokan fenn vannak, végképp azért jöhettek fel, mert nincs munkalehetőség Gyulán. Ez egy borzasztó gond, hogy a városba az értelmiségiek nem mennek vissza, bár az én egykori osztálytársaim közül jó páran ott maradtak.
• És mivel magyarázható az, hogy ennyire tartják a gyulaiak egymással a kapcsolatot?
• Ez egy nagy szerencse. Nagy szerencse, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik összetartották, összetartják őket. Amúgy meg azt gondolom, hogy Gyula egy olyan kis finom ékszerdoboz, amihez ilyen finom érzületek kapcsolódnak. Nagy öröm még kiejteni is, hogy Gyula. Sok szép van a városban, sok szépet hallani róla, büszke lehet rá az ember. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, hogy milyen jó Gyulára menni. Ezek a pozitív érzületek összetartó kapocsként működnek. Én magam is büszke vagyok a városomra és szívesen teszem érte, amit tudok.
• Az elvándoroltak tudják segíteni valamiben a várost?
• Az, hogy egyesületté alakultak, és nagyon sokféle tudás képviselői vannak jelen a szervezetben, jelenthet olyan előnyt, hogy a különböző gyulai fejlesztési tervekről tudunk véleményt mondani, tanácsokat adni. Mi nagyon szeretnénk, ha tudnánk segíteni, például olyasmiben kellene, hogy a munkahelyteremtés kapcsán milyen ötleteket lehetne megvalósítani. Most úgy néz ki, hogy Márai Géza tagtársunkon keresztül a gyulai mezőgazdasági életbe be tudtunk tekinteni, és esetleg adunk valamilyen ötletet. Reméljük, hogy a polgármester úrral is tudunk találkozni, hogy elmondhassuk neki az elképzeléseinket. Arra is gondoltunk például, hogy jó lenne, ha valamiféle képviseletet létesítene itt a város, és hogy ne kelljen Gyuláról feljönniük minden alkalommal, vállalnánk az üzemeltetését. Komolyabb segítséget is szívesen nyújtanánk, de azért nem sok olyan ember van az egyesületben, aki erre megfelelő pozícióban lenne.
• A városfejlesztés az idegenforgalmon túl milyen irányba mehet?
• Furcsának hangozhat, de a nyugati határ kitolódott keletre, a román-magyar határmenti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban nagyon nagy jövőt látok. De ez csak az én laikus véleményem, erre kellenek szakemberek, akik kitalálják és megmondják, hogy milyen gazdasági folyamatok mitől működhetnének. Szerintem nem szabad a város jövőjét csak az idegenforgalomra alapozni, de örülök annak, hogy az új önkormányzati vezetés nem akar mindent másként csinálni, a régi dolgok közül a jókat nem akarja elvetni.
