Képünk illusztráció
Kisháziné Vincze Julianna: Tartsd a karjaidban
Testeddel ölelted,
magadból tápláltad,
Amint feladata
mindegyik anyának.
Most már a kezed
is simogathatja,
Finom arcoskáját
lassan babusgatva.
Őrizd ezt az érzést,
s ameddig teheted,
Tartsd a karjaidban
drága gyermekedet!
Lényed egy darabja,
aki világra jött.
Ez olyan kötődés
két lélek között,
Amely ki kell
tartson az élteteken át.
Összefűzve örökre
az anyát és fiát.
S ha elhagy téged -
mert sorsotok vezet -
Csak tartsd a karjaidban
drága gyermeked!
A távolság - hisz tudod -
semmit nem jelent.
Szíveddel öleled őt
mindig - odabent.
Átnyúlva akár
határokon is.
Így védve mindentől,
mi gonosz, hamis.
Ne hagyd elfáradni
soha a lelked!
Tartsd a karjaidban
mindig gyermeked!
