A Gyulai Hírlap Online egyik korábbi cikkében beszámoltunk a báró Simonyi család Arad megyei vadászi kastélyáról. Akkor ígéretet tettünk arra, hogy megemlékezünk a község egykori katolikus kápolnájáról is.
Simonyi óbester a vadászi birtok átvétele után két évvel, 1822-ben építette fel a helyi katolikus kápolnát, melynek felszentelésére 1830-ban került sor. Ezen épületre azért is nagy szükség volt, mivel Vadászon – ahol zömében református magyarok és görögkeleti románok éltek – nem volt római katolikus templom. A helyi csekély számú hívőnek ettől kezdve már volt hová mennie misére.
Az építés idején nagy valószínűséggel még nem volt kripta a kápolna alatt, hiszen akkor az 1832-ben elhunyt Simonyi óbestert is itt helyezték volna örök nyugalomba. Simonyi báró földi maradványait azonban a vadászi uradalom határában lévő, ún. Marócz-dűlőben található egyik kunhalom alá temették el. A holttest innen került az 1850-es években a vadászi kápolnába. Ennek pontos időpontja valószínűleg 1854-ben volt, mivel ebben az évben restauráltatta, illetve állíttatta helyre a család a kápolnát. Nyilvánvalóan ekkor kerültek a sírboltba Simonyi óbester két, fiatalon elhunyt fiának, Istvánnak és Károlynak, valamint feleségének, a második házasságából született kislányának, Rochel Franciskának a csontjai is.
A vadászi családi kápolnát utoljára 1883-ban építették át. Ekkor kidíszítették és újból ellátták a szükséges felszerelésekkel, majd – Simonyi Lajos báró kérésére – azt újra felszentelték.
A család utolsó férfi tagjának, az 1894-ben elhunyt báró Simonyi Lajosnak az élettársa és egyben örököse, Pretzner Karolin az 1910-es évek elején felszámolta a család birtokainak a maradékát, és felköltözött Budapestre. Ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy a Simonyi báróknak a vadászi kápolnában nyugvó tagjait a fővárosba hozatja fel. A székesfőváros tanácsa nem gördített akadályt az elképzelés elé, és 1912. július 4-én „a Kerepesi úti köztemetőben, az örökös díszsírhelyek részére fenntartott 28. számú sírhelytáblán egy díszsírhelyet díjmentesen átenged”-ett.
A báró Simonyi család tagjainak földi maradványait 1913. április 21-én exhumálták Vadászon. A csontokat egy tehervonatra rakták, amely három nappal később, április 24-én érkezett meg Budapestre. A koporsókat a Józsefvárosi pályaudvarról egyenesen a Kerepesi temetőbe vitték, ahol azokat Nyíri Zsigmond igazgató, egy tisztiorvos társaságában felnyittatta. Az óbesternek jól kivehető volt erős koponyája, medencecsontja és lábszárai. Az aranysujtásos huszár ezredesi csizma és a rajta lévő ezüstsarkantyú is viszonylag épségben maradt meg. A másnapi újratemetési szertartást Bakács János belvárosi plébános végezte, aki beszentelte a hamvakat, majd pedig imát mondott felettük.
A vadászi kápolna sorsa pedig hasonlóan alakult, mint a kastélyé. Napjainkra semmi, de semmi nem maradt belőle. Valamikori helyén egy idős asztalosmester háza, illetve fészere áll.
