Gyulai Hírlap - A nagyapám nagyapja is Gyulán lakott, szeretném, ha az unokám unokája is itt élhetne

• Gyulához való kötődésemet több tényező határozza meg, ebben talán a legerősebb valóban a családom gyulai múltja, mind anyai, mind apai ágon. Felmenőim és rokonságom több generáció óta él Gyulán. A gyulaiságot gyakorlatilag a családi otthonban szívtam magamba. A régi gyulai történetek, a régi Gyula hangulata, az úgynevezett „aranykort” meghatározó személyekkel kapcsolatos élmények, közvetlen hatásként értek. Talán ennek tudható be, hogy míg egyetemi évfolyamtársaim közül nagyon sokan eleve azzal a céllal érkeztek a Szegedi Egyetem Jogi Karára, hogy Szegeden maradnak, vagy onnan „dobbantanak” Budapestre, addig nekem soha eszembe sem jutott, hogy ne Gyulára jöjjek vissza, és ne itt folytassam pályafutásomat. Kötődésemet az is erősítette, hogy sokat foglalkoztam városunk történelmével, amiben mindig nagy örömömet leltem. Már harmadikos gimnazistaként saját levéltári kutatásaim alapján, a rendszerváltozás után elsőként írtam meg az 1956-os forradalom gyulai történetét. Majd az egyetemen, harmadéves koromban a törvényszéki iratok megkutatásával, egy évfolyamdolgozat keretében, a Békés megyei reformkori ítélkezési gyakorlatát tártam fel. A szakdolgozatomat is Békés megyei témából írtam, Kulákperek Békés Megyében címmel. Ez némileg tisztelgés volt törvényszéki bíró nagyapám előtt, akit azért rúgtak ki 1949-ben a Bíróságról, mert több társával együtt sorozatban mentették fel a gazdákat az ellenük emelt alaptalan vádak alól. A kommunisták koncepciós pereket indítottak a gazdák ellen, amit a tisztességes bírák nem tudtak elviselni, ezért kirúgták őket. Nagyapám harmincnégy évesen, jogi diplomával, bírói gyakorlattal, német és francia nyelvtudással mehetett segédmunkásnak. Dolgozott Csepelen a kikötőben hajórakodóként, illetve Mesterbereken egy juhakolépítő vállalatnál. Aztán egy idő után visszajöhetett Békés megyébe és Dél-Békésben jogtanácsosként működhetett, később, tekintettel arra, hogy az ’56-os események alatt nem volt Gyulán, így nem is lehetett résztvevője a forradalom eseményeinek, megengedték neki, hogy ügyvédként praktizáljon.

• Több hasonló sors volt akkoriban Gyulán.

• Igen, sok bíró, jogász volt, akit elüldöztek, mert megpróbálta az európai jogelveket érvényesíteni a kommunista Magyarországon is. Ilyen emberekből alakult például Gyulán egy favágó brigád, egy motoros meghajtású fűrészgéppel. Ennek a „Csonka brigádnak” volt tagja nagyapám, járták a várost és tűzifa darabolást vállaltak.

• Ön az őszi helyhatósági választásokon a Fidesz és a KDNP jelöltjeként megpályázza a polgármesteri széket, és ha úgy alakul, a főállású polgármesterség életforma-változást is hoz az életében, az ügyvédi szakma nem folytatható, mi lesz az irodával?

• Köteles leszek szüneteltetni az ügyvédi tevékenységemet, ha pedig eljön az ideje, vissza lehet majd térni hozzá. Nekem biztonságot is nyújt arra nézve, hogy nem kell megélhetési politikussá válnom. Megélhetési politikus ugyanis tipikusan azokból lesz, akik azért ragaszkodnak foggal-körömmel politikai pozíciójukhoz, mert ha visszatérnének a polgári szakmájukhoz, az korántsem tudná nekik azt az életszínvonalat biztosítani, amit a politikai pozíciójuk nyújt. Szerencsére az ügyvédi pálya nem ilyen, ide nyugodtan visszajöhet az ember, mert kellő hátteret biztosít.

• Igazából mi vonzotta a közéleti tevékenység felé, illetve mi motiválta abban, hogy ilyen pályára lépjen, családi minták, vagy egyéb indíttatása is volt?

• Édesapám révén családi minta is van. A rendszerváltáskor ő, az akkor még jobboldali, nemzeti konzervatív MDF helyi politikusaként, önkormányzati tisztséget ugyan nem vállalt, de azért tizennégy éves koromtól közelről tapasztalhattam meg a politika forgószelét, és attól fogva elég naprakészen voltam informálva az eseményekről. Kétségtelen, hogy gyermekkorom óta erősen érdekel a történelem, ezért eleve volt affinitásom a közélethez, ennek ellenére nem terveztem, hogy ilyen szerepet vállaljak, hanem ügyvédként szerettem volna pályámat befutni. A politikai események azonban megváltoztatták elképzelésemet. 2002-ben, szembesülve a választások eredményével, tehetetlenség érzése és düh vett rajtam erőt. Egyrészt hihetetlenül igazságtalannak éreztem, hogy a tehetségtelen és alkalmatlan – ezt az idő be is bizonyította – Medgyessy Péter nyerte meg a választást. Másrészt rendkívül méltatlannak találtam, hogy Orbán Viktor és a Fidesz egy jó teljesítmény után a kormányzástól elesett. Ezt követően a magam jogi tudásával segítettem a Fideszt, tagságot vállaltam a helyi választási bizottságban, illetőleg néhai, nagyra becsült kollégám, dr. Lipták András halálát követően jelöltek az önkormányzat ügyrendi bizottsága külsős tagjának, ennek a felkérésnek is eleget tettem. 2006-ban azzal kerestek meg, hogy Fidesz-színekben vállaljak önkormányzati képviselőjelöltséget, mert Petróczky doktor úr nem indul majd. Elgondolkoztam azon, hogy tisztességes, saját szakmájukban kiváló értelmiségiek azon háborognak, hogy miféle emberek kerülnek Gyulán különböző pozíciókba és a képviselő-testületbe, ezek az emberek mégsem lépnek a közélet küzdőterére. Nem a doktor úrról beszélek, mert ő két cikluson át megtette a magáét, viszont sok mindenki másról elmondható, hogy megvan a maguk jogos véleménye a politika színvonaláról, mégsem kapnak a feladaton. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy én csak akkor lehetek rossz véleménnyel bizonyos politikusokról, ha megmérettetem magam, és ha megválasztanak, akkor jobban, tisztességesebben tudom csinálni. Úgy gondoltam, hogy vége a szavak idejének, a tetteknek kell jönniük, és ha valakit, mint engem olyan keserűen érintettek a politikai fejlemények, akkor valamit tennem is kell. Ezért mondtam igent a felkérésre, elindultam a választáson, és nagyon megtisztelő volt számomra, hogy az a terület, amely a szűkebb pátriám, az a városrész, ahol felnőttem, nagyon komoly bizalommal tisztelt meg, és megválasztott önkormányzati képviselőnek.

• Többször hallottam megfogalmazni, hogy a magyar jobboldali elit mennyire vétkes az ország sorsának alakulásában, mert közülük legtöbben a rendszerváltozás után nem vállaltak személyes politikai szerepet. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez az elit nem volt politikailag képzett. Ön viszont már egy teljesen más nemzedékhez tartozik.

• Azzal egyetértek, hogy ilyen tekintetben a változás készületlenül érte őket, miközben velük szemben ott állt egy komoly államigazgatási és politikai tapasztalattal rendelkező garnitúra, amely sok esetben megvezette és le is győzte őket. Az akkori gyulai képviselő-testületben azért olyan személyiségek is voltak, akikre minden normális ember fel tudott nézni. Ott van például dr. Pocsay Gábor, akinek a munkájáról sokféle véleményt hallottunk, nekem egyébként kifejezetten jó véleményem van róla, bár akkor még a politikai marketing nem is működött. Bárki mondhat bármit, de például az ő polgármestersége alatt épült fel egy tornacsarnok, sok utcát aszfaltoztak le, és a város komoly fejlődésen ment keresztül. Azt azért mindenki elismerte, hogy végtelenül tisztességes, igazi úriember volt, és a korrupciónak, vagy az ehhez hasonló, elítélendő magatartás gyanújának az árnyéka sem vetült rá.

• Fogalmazhatunk úgy, hogy a közjó iránti elkötelezettség és bizonyos tehetetlenségérzés eredményezték ezt a pályamódosítást. Azóta nyilván az is kikristályosodott, hogy a város életének alakításában mi az, amit szemléletben, koncepcióban, stílusban másképpen kellene csinálni?

• Két dolgot kell érezniük a gyulai polgároknak. Az egyik, hogy a város vezetői a közjó érdekében dolgoznak, nem pedig saját érdekeik érvényesítése a céljuk. A másik az, hogy az önkormányzat szolgáltat a polgároknak és nem hatalmaskodik felettük. Ezt a két dolgot érezniük kell, és ezért mindent el kell követnünk, mert érzésem szerint a jelenkori magyar demokráciának egy nagyon fontos pontjához érkeztünk. Amennyiben továbbra is azt tapasztalják az emberek, hogy a politikusok a saját zsebüket tömködik, és csak a saját egzisztenciájuk biztosítására gondolnak, ráadásul mindezt a közérdek rovására teszik; ha azt látják, hogy az állam és az önkormányzat sok esetben packázik velük, hatalmaskodik rajtuk, akkor nem csak egyes pártok, hanem a rendszer is megbukik. Ezek a jelenségek ugyanis a demokrácia legitimitását kérdőjelezik meg, mert az emberek előbb vagy utóbb eljutnak oda, hogy feltegyék azt a kérdést: Minek menjenek el szavazni, ha a megválasztottak ilyen magatartást tanúsítanak? Ezért meggyőződésem, hogy ez így nem mehet tovább! A legfontosabb dolgok egyike, hogy ebben szemléletváltozást érjünk el. Ez a két dolog, amely a jövő politikájának alapját képezi.

• Azért nem minden politikus tömködi a zsebét. Ha összemossuk mindkét politikai oldalt, az az egész politikát lehúzza, és ezzel az eszközzel szívesen élt és él is a balliberális sajtó. Köztudott, hogy a baloldali kormány hiába hozott létre erre a célra külön államtitkárságot, szinte egyetlen ügyet sem tudott produkálni.

• Egyetértek. Természetesen az elmúlt nyolc évben uralkodó MSZP-s és SZDSZ-s politikai garnitúrára gondoltam. Ezért kell világossá tenni, hogy van egy másik politikai garnitúra, amely különb náluk, és azt is, hogy a politikus szó nem feltétlenül jelent rosszat, mert a politikai hatalmat jóra is fel lehet használni, sőt arra kell használni.

• A város múltját, amelynek aranykora és nehezebb pillanatai is voltak - gondolhatunk itt Trianon hatására, azután a kommunizmusra - jól ismeri. A rossz helyzeten mindig tudtunk valamit korrigálni, de töretlenebb fejlődéssel most biztosan más képet nyújtanánk. Talán minden lakóhelyét szerető embernek van valamiféle víziója saját városáról, és Ön ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelynek kell is hogy legyen valamiféle látomása, hiszen végre a megvalósuláshoz a feltételek is reményteljesen alakulnak. Tehát, ha 20-25-éves távlatban gondolkozunk, akkor milyen Gyula jelenik meg Ön előtt a maihoz képest?

• Összességében azt mondhatom, hogy helyrehozhatatlan hiba nem történt, ha korrekciókra szükség is lesz, de vegyük sorra a dolgokat. Szerintem a város jelenlegi építészeti arculatát meg kell őrizni, sőt vonzó, kisvárosias jellegét erősíteni kell. Ennek érdekében a helyi építési szabályzatot gyulai építészek, várostervező építészek bevonásával újra kell alkotni. Az állami főépítész is felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi nem megfelelő. Meg kell védenünk a rendezett, kertvárosias jelleget, azt a településszerkezetet, városszövetet, amelyben a kertvárosi részekben viszonylag nagy porták vannak. Ez óriási érték a mai világban, amikor az emberek menekülnek azokból a nagyvárosi lakásokból, amelyekbe összezsúfolódtak, minimális zöldterülettel vagy anélkül. Gyulán a jövőben nem szabadna korlátlan teret engedni annak az évek óta tetten érhető tendenciának, hogy egy családi ház helyén, egyes beruházók, soklakásos társasházat építenek, és oda, ahol eddig egy család élt, bezsúfolnak nyolc, vagy akár tizenkét családot. Ezzel behozzák az utcába a létszámnövekedéssel járó forgalmat, a szemeteskukától a tíz-húsz autóig, így akár egy egész utca életminőségét le tudják rontani. A tapasztalatok alapján sajnos azt kell mondanom, hogy az ilyen lakásban élők életminősége sem lesz olyan, mint amilyet, főleg a vételár alapján, reméltek. Ezek ugyanis sokszor gyenge minőségű, kisméretű lakások, amelyektől később nehezen tudnak megszabadulni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az építőipari vállalkozások a nemzetgazdaság egyik fontos mozgatói. Értelmetlenül korlátozni nem szabad őket, sőt teret kell engedni nekik, csak a magánérdeket és a közérdeket ezen a téren is egyensúlyba kell hozni. Ehhez viszont elkötelezett, lokálpatrióta gyulai építészek szaktudására van szükség, nem pedig egy „ki tudja milyen alapon” idehozott építészi irodára, amely például a legutóbbi építési szabályzatot készítette egy átlagos alföldi város típustervének szintjén. Az épített környezet mellett nagyon fontos a város természeti értékeinek megtartása. Csodálatosan szép régi fasoraink, parkjaink vannak, ezeket megfelelően gondozni, a hiányokat pedig folyamatosan pótolni kell. Ez Gyulának olyan unikális gyógyhely jelleget biztosít, amilyen Magyarországon talán nincs több - legalábbis van olyan jeles turisztikai szakember, akinek ez a véleménye. Nagy előnyünk ez Hajdúszoboszlóval szemben, de ha Hévízen szétnézünk, ebből a szempontból az is viszonylag újnak minősíthető gyógyhely benyomását kelti. Gyula viszont vonzerejét műemlékei, régies, barátságos városképe mellett természeti értékeinek, gazdag zöldfelületeinek is köszönheti, ezt a jelleget kell erősítenünk.

• Általában kevés szót ejtünk a külterületek arculatáról, hasznosításáról, annál többet az úthálózatról és a város megközelíthetőségéről.

• A külterületeken még nagyon sok érték nincs kiaknázva a város javára. Csodálatos természeti értékek vannak a város környékén, a körösök, az erdők, a puszták, az agrártáj, amelyek számos lehetőséget kínálhatnának a turizmus területén. Ha valaki végigkerékpározik az Anti gátőrháztól a Városerdőig a Fekete-Körös töltésén, annak csodálatos természeti élményben lesz része. Ezt az útvonalat például be lehetne vonni a kerékpáros turizmusba. Ami az utakat illeti, a város kiemelt figyelmet fordít kiterjedt úthálózatának karbantartására, ez sok pénzt igényel, de mindenképpen törekednünk kell a megfelelő műszaki állapot fenntartására. A legfontosabb az M44-es út új nyomvonalon történő gyorsforgalmi úttá fejlesztése. Ebben nagyon bízom, mert talán ez az egyetlen megye, amely nem érhető el autópályáról, ahová csak eldöcögni lehet. Ez a gazdasági fellendülés egyik legfőbb akadálya, amiért többek között Gyula turizmusa még nem érte el az ideális szintet.

• Gyula nem csak fürdőváros, hanem mégiscsak egy jó adottságokkal rendelkező agrártelepülés is, ami sok lehetőséget rejt magában, mind a termelés, mind a feldolgozás területén beruházni szándékozók számára. Ha az ember járja a város határát, akkor azt látja, hogy ott még nem indult meg az a pezsgés, amelyeket az ember az lehetőségek kapcsán várna.

• Szerintem a város jövője alapvetően három pilléren nyugszik, amelynek egyike a mezőgazdaság fejlesztése. Kezdjük azonban az elején, az egyik alappillér kétségtelenül a turizmus. Ezért koncentrált erre az utóbbi 10-15 évben a város vezetése. A másik pillér viszont a mezőgazdaság, ráadásul az agrárgazdaság és a turizmus gazdasági értelemben jól kiegészíthetik egymást. Arra gondolok, hogy ha Gyulán komolyabb vegyipar, vagy más környezetszennyező iparág lenne, akkor az a turizmus fejlődését akadályozná, a mezőgazdaság azonban fejleszthető a turizmus számára barátságos irányban is. A gasztronómia kapcsán pedig előnyös kölcsönhatásba is kerülhetnek, gondolok itt nem csak a pálinkára, vagy az aszalt gyümölcsök készítésére, hanem a tájjellegű vendéglátásra, vagy hagyományos parasztgazdaságok bemutatására. Talán nincs is jelen kellőképpen a köztudatban, hogy Gyulának milyen jeles agrármúltja van. Városunknak jó földjei vannak, gyümölcsösöknek, de akár szőlőnek is alkalmas területekkel, ezekkel a lehetőségekkel élnünk kell. Az önkormányzatnak minderre úgy lehetne hatása, ha egyrészt szerepet vállalna az értékesítés koordinálásában, másrészt, ha erőfeszítéseket tenne abba az irányba, hogy önkormányzati érdekeltségű cégek lehetőleg gyulai termelőktől vásároljanak. Harmadik pillére a város jövőjének a szellemi tőke. Nyilvánvaló, hogy nem csak a város múltját határozta meg, de jelenét és jövőjét is alapvetően befolyásolja, hogy az átlaghoz képest Gyulán nagyobb mértékben van és lesz jelen a felsőfokú képzettségű réteg, mint más településeken. Már az 1870-es évektől fölvetődött a megye székhelyének Békéscsabára vitele, de akkor is azzal érvelt a város vezetése, hogy a „megyei intelligencia” nagy része Gyulán van, és ez emeli megyeszékhelyi rangra a várost. Úgy látom, hogy ebben óriási lehetőségeink vannak, és a város megtartó erejében is nagy jelentősége lehet. Itt jelenleg más hasonló nagyságú városokhoz képest sokkal jobb elhelyezkedési lehetőségük van a diplomát szerzett fiataloknak. Természetesen a kívánatostól nagyon messzire vagyunk, de azért gondoljunk bele, hogy egy jogvégzett fiatalembernek itt van a városban a megyei bíróság és a megyei főügyészség, ha orvosként végez, akkor a régió egyik legnagyobb egészségügyi intézménye működik Gyulán, ahol egyébként magas szintű tudományos tevékenység is folyik. A megyei levéltárban is színvonalas kutatómunka zajlik, tehát adott esetben levéltáros-történészként is el lehet helyezkedni. Értékes műszaki képzettségű szellemi tőkét foglalkoztat a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, valamint a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, nem beszélve a sok pedagógusról. Gyulának sokféle adottsága van, amelyre építenünk kell, hogy olyan város legyünk, ahol egy fiatal meg tud maradni, mert van munkája, családot tud alapítani, mert van biztos megélhetése, és hogy minden egyéb megtalálható legyen, a pezsgő kulturális élet, a történelmi város szépsége, amitől az ember jól érzi magát. A nagyapám nagyapja is Gyulán lakott, szeretném, ha az unokám unokája is itt élhetne, ha úgy kívánja.