Jeles íróink közül kevesen töltöttek hosszabb időt Gyulán, a kivételek közé tartozik Bródy Sándor, akinek kalandos pályakezdése városunkhoz kapcsolódik. A századforduló egyik legnagyobb hatású novella- és drámaírója Egerben született, de édesapja halála után, 1881-ben nagybátyja, Bródy Adolf alkalmazta írnokként gyulai ügyvédi irodájában. Bródy Gyulán a helyi múzeum és könyvtár alapítóját, Mogyoróssy Jánost vette először tollhegyre. Mogyoróssyt ugyanis túlzott lokálpatriotizmusa néha téves kijelentésekre ragadtatta, például azt állította, hogy Attila birodalmának székvárosa Gyula volt.
Bródy első két novellája, az Ádám, illetve A vörös Dina a Békésben jelent meg. Előfizetőket is a lap hasábjain toborozott Nyomor című első kötetéhez, melyet Gyulán nyomtattak 1883 végén. Az előfizetőkhöz intézett felhívását tekinthetjük egyben irodalmi elvei legkorábbi kifejtésének: a naturalizmus irányának megfelelően kívánta a világot minél hűebben ábrázolni.
A csipkelődéssel sem hagyott fel, Németh Berciről című politikai pamfletjében a tiszakálmáni szavazógépezetet állította pellengérre, nem feledkezve meg Göndöcs Benedek plébánosról, Gyula akkori képviselőjéről, akinek inkább az itthoni szundikálást javasolta a töredelmes képviselőházi szendergés helyett, ahol ígyis-úgyis kinyomintja az igent.
Az író a gyulai éveire visszaemlékezve az álmatag kisvárost látta. Ezt a légkört festette le az Agglegények klubja című riportjában is. A cikk körül a város egynéhány lakosa nagy hűhót csapott, mivel a leleplező írást személyes sértésként fogta fel. Bródy szóbeli támadásokra adott válasza felért egy ars poeticával, Daudet és Zola példájával védte meg írói módszerét.
Az elsőkötetes Bródyt a főváros magához vonzotta, azonban onnan egészen 1914-ig küldött írásokat a Békésnek. A gyulai élmények ihletforrást is jelentettek számára, az Emberek című novelláskötetének és a Don Quixote kisasszony című regényének megírására ösztönözték.
Az érdeklődők bővebben olvashatnak Bródy pályakezdéséről Czeglédi Imre tanulmányában (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965, 503-510).
