Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal dr. Ökrös István, a 2. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Nagy külterület tartozik a 2. számú választókörzethez: Farkashalom, Szlányi-dűlő, Szentbenedek, milyen állapotban vannak most ezek a határrészek?
• A tanyák talán itt élték túl legnagyobb számban a téeszesítést, főleg azok maradtak meg, amelyek burkolt utak közelében fekszenek, a közutaktól távol esőket, a nehezen megközelíthetőket a 60-as, 70-es években lenyelte a nagyüzemi mezőgazdaság. Most mintegy 120 ház lehet ezen a területen 300-400 lakóval. Mivel 39 éve dolgozom Gyulán mint állatorvos, az ott élő emberek közül sokat ismerek, hiszen hagyományosan állattartással foglalkoztak, és ha kellett, éjszaka, rossz időben, ünnepnap menni kellett hozzájuk. Azok között, akik a rendszerváltozás után földhöz jutottak, vannak korszerűen gazdálkodó 50–100 hektáros gazdák, ők építkeznek, beruháznak, gyermekeiket agráregyetemre járatják, és ezzel jelzik, hogy hosszú távon gondolják a tanyasi életformát, amely azonban ma nem úgy néz ki, mint egykor. A villamos áram már mindenhová eljutott, a többi közművet viszont ezek a családok maguk teremtették meg.
• Mint képviselő, milyen sajátos gondokkal találkozik, amelyek a tanyán lakók életét meghatározzák?
• A villamos áram után a legfontosabb kérdés a megközelíthetőség, és e téren most megtörténtek az első komolyabb lépések. 2007-ben és 2008-ban kapott először olyan pénzügyi támogatást a tanyavilág, amilyet eddig még soha. Tavaly 1 millió Ft-ot használtunk fel földutak domborítására. Ugyanakkor 1,2 milliót fordítottunk közvilágítás kialakítására. A képviselőtestület ebben az évben döntött úgy, hogy városi szinten évi 8 millió Ft keret áll azoknak a képviselőknek a rendelkezésére, akiknek a körzetükben tanyai lakosság is van. A rám eső 2 millióból építettünk ki 160 m járdát, és burkoltuk le egy buszmegálló várakozóhelyét, hogy az iskolás gyerekeknek ne az országúton kelljen gyalogolniuk és a sárban várakozniuk. Futotta egy makadámút feljavítására és a Tanyamúzeumhoz vezető út kátyúzásának támogatására. Besegítettünk a Szlányi-dűlőnél levő tejátvevőhely parkolójának kiépítésébe is, ahol napi ezer liter tejet vesznek át. Erre a pénzre folyamatosan szükség lesz, hiszen még sok építenivaló van. A városi vízvezeték és szennyvízcsatorna-hálózat nem éri el a tanyavilágot, és a nagy távolság miatt erre nincs is esély, mégis gondolni kell arra, hogy az itt lakók sem ihatnak rosszabb minőségű vizet, mint a városiak, sőt az állatok itatására használt víz arzéntartalmának is az uniós határérték alatt kell lennie.
• A külterületek biztonságáról általában nem sok jót hallani, a hírek néha az egykori betyárvilágot idézik fel.
• Az említett köztéri világítási akcióban kb. 20 tanyánál helyeztünk el lámpát, ezt azért követelték a lakosok, mert félnek a rablásoktól, tehát a közbiztonság kívánnivalókat hagy maga után. Azokban a tanyákban, amelyek távol esnek egymástól, és főleg idősebb emberek lakják, bizony nehéz félelem nélkül élni. Az Eleki út elején van olyan gazda, akinek az épülettől 50 méterre kipányvázott két tehenét levágták, kibelezték, a fejét és a bőrét otthagyták, a húsát elvitték. A sár miatt a rendőrök ilyen helyekre be sem tudnak menni helyszínelni, mert a terepjáró is fennakad, lovas rendőrök pedig nincsenek.
• Az utak, járdák kérdése, úgy tudom, a belterületen, a Nagy-Magyarvároson és a Kisvárosban is örökzöld téma.
• Az elmúlt másfél évtized alatt sikerült elérni, hogy ma a szilárd burkolatú utak aránya meghaladja a 95 százalékot. Ez volt az emberek leghatározottabb elvárása, hiszen még 10 évvel ezelőtt is több nehezen járható földes utca volt, mint pl. a Bárdos utca, amelynek ma szép, rendezett arculata van. A 20-30 évvel ezelőtt épült aszfaltos utak burkolata most kezd tönkremenni, ilyen a T utca, a Székely Aladár utca, a Cinka Panna utca egy része és a Zrínyi tér, de teljes felújításra szorul a Rákóczi utca járdája is. Az utak, járdák helyreállításában és karbantartásában új fejezetet nyit, hogy a képviselőtestület erre a célra egy 80–100 milliós, minden évben rendelkezésre álló keretösszeget különített el, amelynek felhasználásáról a saját körzetét illetően a képviselő dönt, természetesen a lakosság véleményét figyelembe véve. A mi körzetünknek ebből 7-8 millió Ft jut, amihez hozzájön a 2 milliós képviselői keret. Ez teljesen új dolog, mert eddig, ha pénzt kértünk, akkor vagy nem volt, vagy nem akarták ránk bízni a dolgot. Nemcsak az utak, járdák vannak ilyen állapotban, hanem a csapadékvíz-elvezető csatornák is. Szerintem a Közüzemi Vállalatnak lehetne egy állandó karbantartó brigádja, amely folyamatosan végezné ezt a tevékenységet, sokan ugyanis, akik idősek, betegek, nem képesek a saját házuk előtt elvégezni ezt a munkát, nem is várható el tőlük. Itt kell szólnom arról, hogy milyen jól sikerült a Bárdos-tó kialakítása. Az elviselhetetlen bűzt árasztó, rothadó szerves anyag eltávolítása 30 millióba került, de végül a város talán legszebb tava lett. Ezen túl van egy régi vágyam, szeretném elérni, hogy az utcákon egységes, szakszerűen telepített növényzet legyen. Mindenekelőtt a Szent István út, amelynek a déli oldala tartozik a mi körzetünkhöz, szorulna rá egy ilyen beavatkozásra.
• A körzet egyik fontos intézménye a piac, amely turisztikai érdekesség is, aki gyakran látogatja, sokszor hall idegen szót. Nézelődnek, vásárolnak, keresik, mi az, ami helyi, ami eredeti. Mégis mintha az áruházláncok idetelepedése nem kedvezett volna ennek a helyi értéknek.
• A piac felújítása nem volt a legsikeresebb akció. Építményei, a kerítés kivételével, messze nem olyanok, mint lenniük kellene. Az elárusítóhelyeken az eső a vásárlók nyakába csorog, a burkolat igénytelen. Gondolkozni kellene azon, hogyan lehetne megoldani, esetleg az egészet befedni valamilyen formában, még ha oldalról nem is lenne lezárva. A keddi hetipiaci nap forgalma valóban halványabb, de úgy gondolom, hogy inkább segíteni kellene a forgalom élénkülését, pl. jó lenne, ha az adóhatóság nem a napi mindössze egy-két ezer Ft-ot árulók életét keserítené a számlaadási kötelezettséggel. Az áruházláncok itt is túlerőben vannak, de én azt mondom, hogy ezen a téren fel kellene vennünk a kesztyűt, és tennünk kellene ellene valamit. Legutóbb Portugáliában láttam egy, a gyulaihoz hasonló piacot, ahol hatalmas élet folyt, zavartalanul árultak mindenfélét, és az emberek szinte csődültek oda. Még valami ide tartozik. A körzet lakói, a Cinka Panna utca, az Ince pápa utca és a Rákóczi utca lakosai gyakran panaszkodnak arra, hogy a piaci olcsó kocsmákban alkoholizáló emberek a környék utcáit összepiszkítják. Hasonló jelenségek tapasztalhatók a szupermarket környékén is. Sajnos ezen a téren nehéz eredményt elérni. Állandó panaszforrás a Kulcs utca kereszteződésénél lévő szennyvízátemelő, amely meleg nyári napon sok kellemetlenséget okoz a környék lakóinak. Egy szagszűrő beépítésével talán sikerül javítani a helyzeten.
• Hogyan értékeli a városvezetés és a testület elmúlt 2 évi munkáját?
• Úgy érzem, hogy a képviselő-testület az elmúlt ciklusban – elsősorban a jobboldalon – tehetséges fiatalokkal erősödött meg, olyanokkal, akikkel jó dolgozni. Ha gyakorlatlanságukból eredően egyszer-kétszer hibáznak is, de bátorságuk, szaktudásuk mindenképpen frissítőleg hatott a testület munkájára. Az utóbbi két évet illetően legjobban fájlalom, hogy a városnak nincsenek olyan beruházási lehetőségei, mint amilyenekre szüksége lenne, nem jöttek nagyobb összegű pályázati pénzek, kivéve talán a Botond utcai beruházást. Nem tudom, mi ennek az oka, talán kegyvesztett lett a város. A jobboldali frakcióban többen vagyunk, mint régebben, belső életünkben is a demokratikus utat járjuk, sokszor éjfélig tartó vitákban alakul ki a frakció véleménye. A városvezetéssel a magam részéről igyekszem jó kapcsolatot tartani, hogy az eredményes munkához mindig megfelelő legyen a légkör.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
