Telt ház előtt mutatta be Kósa László történész, néprajzkutató nemrég megjelent, Gyulai dolgozatok című kötetét a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A szerzővel Erdmann Gyula történész, a levéltár nyugalmazott igazgatója beszélgetett a városhoz való kötődéséről, pályájáról, valamint a Gyula néprajzával és történetével foglalkozó írásairól.
Az olvasmányos, sokféle témát felölelő könyv előszavából kiderül: Kósa László címválasztásával elsősorban a közel két évszázada folytonos, Gyulával foglalkozó történészi munkálkodáshoz való kapcsolódását kívánta jelezni. A kötetben fellelhető tanulmányok és cikkek 1967 és 2012 között jelentek meg különböző kiadványokban.
– Jó ilyen sok gyulai arcot látni együtt – kezdte köszöntőjét a bibliotéka olvasótermében Erdmann Gyula. A levéltár nyugalmazott igazgatója bevezetőjében hosszasan sorolta a történész pályájának legfontosabb állomásait és tudományos címeit. Kósa László egyebek mellett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékének professzora, a város díszpolgára. Szakmai megbecsültségét jól példázza, hogy akadémiai székfoglalóján a magyar történetírás és néprajztudomány színe-java megjelent – mondta el az est házigazdája.
A professzortól megtudtuk, 18 éves koráig élt folyamatosan Gyulán, amelytől – családi kapcsolatai folytán – azóta sem szakadt el. Mint mesélte, születése „váratlan esemény” volt, ezzel magyarázható, hogy Gyula helyett Cegléden látta meg a napvilágot. Szüleinek a Jókai utca 3. szám alatti polgárházban, a mai Dürer Nyomda épületében volt bérleménye, a kéthetes újszülöttel ide tértek haza a Pest megyei városból. Édesapja a helyi református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált, édesanyja tanítónő volt.
Családi háttere miatt Kósa Lászlót két éven át nem vették fel az egyetemre, ezért érettségi után segédmunkásként dolgozott. A keserves javító-nevelő munkát nem bánta meg, hiszen amellett hogy keresett némi pénzt, később igen jó egyetemi évfolyamba került – hangzott el a múltidéző beszélgetésen.
A gimnáziumi évekre visszatekintve, a szerző néhány régi gyulai emlékét is megosztotta a hallgatósággal. Mint megtudtuk, ebben az időszakban Czeglédi Imre történelemóráin, valamint a Dankó Imrével, az Erkel Ferenc Múzeum akkori igazgatójával folytatott éjszakai beszélgetésekből tanult a legtöbbet.
– Bár a gimnázium nem engedte, hogy a diákok este nyolc után kíséret nélkül bolyongjanak a város utcáin, gyakran megtörtént az, főleg nyári időben, hogy fél éjszakán át sétáltunk a csöndes Gyulán – mesélte a professzor.
Az este második felében az új kötet került terítékre. Kósa László elöljáróban elmondta: a Gyulai dolgozatokat utólag, az elmúlt fél évszázad terméséből állította össze. A könyvben szó esik egyebek mellett az 1801-es nagy tűzvészről, a gyulai református egyházközségről, a folyószabályozásokban kiemelkedő szerepet játszó Bodoki családról, a polgárság hétköznapi életéről, a gyulai zöldségtermesztés történetéről, valamint arról, hogy miként próbálta meg ellenőrzése alatt tartani a diktatúra titkosrendőrsége a kisvárosi értelmiséget a ’80-as évek elején.
Ez utóbbi témával kapcsolatban a történész kifejtette: a három évi nyomozás után lezáruló ügy apropóját egy Erdéllyel foglalkozó szamizdat adta. A családi érintettség folytán a szerzőt is megfigyelték, összesen két jelentés készült róla. Kósa László szerint a bagatell ügyet országos esettanulmánynak tekinthetjük, hiszen egy kisváros értelmiségének belügyi megfigyelése bontakozott ki belőle. Az ügy pikantériája, hogy az ügynökök által keresett iratot – melyre maguk a megfigyeltek sem emlékeztek – a professzor évekkel később saját lakásán találta meg véletlenül.
A Gyulai dolgozatok szerzője számos feledésbe merült gyulai történettel ajándékozta meg hallgatóságát a rendezvényen. Nem csoda, hogy az élvezetes „könyvtári szeminárium” után az összes eladásra szánt kötet elfogyott.
