100 éve született Banner József, 1926. augusztus 21. napján. Az Erkel Ferenc Gimnázium tanára volt, másodállásban az Erkel Ferenc Múzeum etnográfusaként dolgozott. A szó legnemesebb értelmében vett polgár és értelmiségi volt.
Amikor Gyula belvárosában sétálunk, és gyönyörködünk a műemlékekben vagy a helyi védettséget élvező míves homlokzatokban, amikor élvezzük városunk sajátos történelmi hangulatát, akkor gondoljunk hálával Banner Józsefre. A Tanár Úrnak ugyanis elévülhetetlen történelmi érdemei vannak a gyulai belváros épített örökségének megőrzése ügyében. Miről is van szó?
1972 körül a város vezetői radikálisan át akarták építeni a belvárost. Igazi szocialista hevülettől fűtve toronyházat és lakótelepet akartak látni a 18. és 19. századi szép épületeink helyett. Minderről Ambrus Lajos írt szép és érdekes tárcanovellát Időmarta viskók címmel (megjelent a Várostérkép című kötetben). A helytörténeti igényességű irodalmi szövegből megtudhatjuk, hogy a szocialista városi- és pártvezetők tervét Banner tanár úr nem hagyta annyiban. Írt egy „parázs dolgozatot”, amely megjelenhetett a Magyar Nemzet 1974. január 9-i számában. Akkorra a dolgozat már nyílt levéllé vált, amit 279 gyulai polgár írt alá, egyetértése jeléül. A nyílt levelet így jellemzi Ambrus Lajos: korrekt, nyugodt, udvarias hangvételű.
Az aláírásgyűjtés közben Banner tanár úr váratlanul elhunyt. 47 évesen ragadta el a halál. Már nem élhette meg, hogy kezdeményezése nagyobbrészt sikerre vezetett. A nyílt levél hatására felbolydult a város. Az „elvtársak” igyekeztek védeni a védhetetlent, de a nagy belvárosi átalakítás terve megbukott, végül csak egynémely részlet valósult meg belőle. Ezért nincs ma Gyula belvárosában betonszerkezetű toronyház és ezért vannak még mindig műemléki védettséget vagy helyi védelmet élvező szép, hangulatos épületeink a lakótelep helyett. Ezt sose feledjük! (Valamint tisztelet annak a 279 polgárnak, akik egy valódi diktatúrában a nevüket adták egy hatalom ellen irányuló nyílt kezdeményezéshez!)
Magam nem ismerhettem Banner tanár urat, de minden tiszteletre méltó ember, aki ismerte őt, csak a legnagyobb elismeréssel beszél róla a mai napig.
A Tanár Úr az 1956-os forradalom idején is kiállt az elveiért. Az MSZMP városi intézőbizottsága készített egy dokumentumot 1957. áprilisában. (Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. kötet 601.oldal) Ebben azt összegzik a helyi kommunisták, hogy mely gyulai pedagógusok mit tettek a forradalom során, és ezért milyen szankciót javasolnak ellenük. Banner József neve mellett ez olvasható: „Kommunista igazgató leváltásában aktívan működött. (sic!) Magatartása kommunistaellenes. 500 hold föld visszaadását követelte. Felszabadulás után hosszú ideig rendőri felügyelet alatt is állt.” A dokumentum szerint ezek miatt a következmény: „elbocsátva”.
A forradalomban részt vett pedagógusok ügyét az MSZMP Megyei Intézőbizottság Agit. Prop. Osztálya felülvizsgálta (Erdmann hivatkozott kötete 804. o.). Banner József esetében, megismételve a gyulai pártdokumentum állításait, azt is rögzítik, hogy „…tagja volt az iskolai forradalmi bizottságnak. Együtt kovácsolták ki azt a gondolatot, hogy le kell váltani a kommunista igazgatót….Nevelőnek nem javasoljuk, munkakönyvét azonnal adják ki.” Azt tényszerűen sajnos nem tudom, hogy ezek után milyen megpróbáltatásokon kellett átmenjen, de az biztos, hogy haláláig, 1973-ig az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanított, és az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László életének meghatározó tanára volt.
