A nők viselkedése férfi szemmel, és viszont, lehet vicces, vagy bosszantó, olykor elkeserítő, és gyakran egészen furcsa, rejtélyes. Hogy ne maradjon mégse érthetetlen a megannyi különös gondolat, viselkedés, reakció, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. előadás-sorozatot indított. A felkért előadó, dr. Szicsek Margit pszichológus, főiskolai tanár első két előadása a női- illetve a férfi szerepváltozásokat mutatta be, míg a harmadik az Elengedés művészete címmel várta az érdeklődőket. A mindannyiszor népes hallgatóság a Kultúra Kávéházban foglalhatott helyet, a témák izgalmasnak ígérkeztek és nem csalódtunk…
– Kapcsolataink ütközőpontjai legtöbbször természetesnek veendő, biológiailag meghatározott majd szocializálódott természetünkben rejlik – kezdte el a feltárást a doktornő. A legalapvetőbb másságunk, férfi, avagy női mivoltunk a megtermékenyüléstől kezdve befolyásolja későbbi életünk. Míg a nőt a kitárulkozás, a bevonzás, az elcsábítás, az élmények befogadása, a megtermékenyülés, a kihordás, a falakon belül az otthonosság megteremtése élteti, a férfit más vágyak hajtják: hódítás, új ingerek keresése, vetélkedés, győzelem, az otthon védelme, a behatolás a világba, a termékenyítő törekvések.
No persze ezeket, ha mindennapi tapasztalatainkat górcső alá vesszük, többé-kevésbé, s kevésbé szakirányosan, mi is megfigyelhettük. Magunkon, társunkon, gyerekeinken… Habár, mint az az előadáson tudományos érvekkel is alátámasztódott, a nők sokkal hajlamosabbak érzelmi beállítódásuk okán ilyen megfigyelésekre. A téma iránt is érdeklődőbbek, ezt jól mutatta az estek látogatóinak megoszlása, ami úgy öt a százhoz, és akkor már Csaba, a fotósunk is beszámítva az arányok szépítésére… Annak jelentőségére azonban, hogy a fenti, eltérő tulajdonságok archaikusak, evolúciósan, genetikusan fellelhető tények, csak az előadás folyamán döbbentünk rá. Fontos különbségek, és ha az egyik hiányzik, kell a másik, mert csak úgy lesz egész, s emberi lényünkből fakadó pszichikus különbségeink kifejezett egymásra utaltságot jelentenek. Ettől lehet egész, mert ha bármelyik hiányzik, félnek érezhetjük magunk – hallhattuk, míg a kivetítőn láthattuk is a kromoszómák függvényében alakuló identitásunk „lapjárásait”.
Szicsek doktornő más szakemberekkel egyetértésben azon a véleményen van, hogy sajnos mai társadalmunk azt várja el a nőtől, amit a férfitől. Teljesítsen, vegyen át férfi szerepeket. Az uniformizálódás pedig megfosztja végül a férfi nemi szerepét, elveszíti férfiasságát, s nemcsak szexuális értelemben, de lelkileg is kasztrálódik. Ugyanakkor ez persze a nők számára is paradoxon. Olyan helyzetet eredményez, amelyben a társadalom megerőszakolja a biológiát – fogalmazott az előadó – hiszen a női magfunkció is elveszik, ha az őt körülvevő világ ugyanazt preferálja felé, mint a férfi felé. Mint összegezhettük, az állandó stresszhelyzet, teljesítménykényszer mindkét nemre romboló hatással van a szerepeket illetően.
Mi lehet a cél? A cél megteremteni újra azt a kapcsolati kultúrát, amiben a férfi támasz lehet és biztonságot adhat, mindez a papíron meglévő házasságkötéstől függetlenül meglévő elköteleződésben képzelhető el. Ehhez a doktornő elengedhetetlennek tartja, hogy bizonyos dolgokat világosan lássunk. Tudjuk magunkat néha kívülről is látni, nincs tökéletes házasság, vannak, maradnak beteljesületlen vágyaink, amit veszteségként el kell tudni fogadni. Ez az úgynevezett „szükséges veszteség”. Ha erre a realitásra nem vagyunk képesek, minden rossznak a házastárs lesz az oka. Ezenkívül két ember kapcsolatának kiépítése és megtartása képesség, amit fejleszteni kell. A fiatalokat meg kell tanítani arra, hogy találkozásaink munkát igényelnek, és kölcsönösen küzdeni kell értük. Mert különbözőek vagyunk, de egyet akarunk, megértő társsal boldogan, békében élni – hangzott az első két est mottója. Szóba jött a szülők viselkedésének és a válásnak is a hatása. A gyermek korának tekintetében nincs jó időben való szakítás. Mindig sokkoló a gyermek számára, ami azonban borzasztóan fontos, hogy egyik félnek sincs joga ellehetetleníteni szülőtársát a gyereke előtt – figyelmeztet a pszichológus.
Sok minden érthetőbbé vált, míg a csecsemőkortól egészen az idős korig végigkövethettük a női és a férfi számos, változatos, olykor akár kórosba forduló személyiségjegyeink alakulását. X és Y kromoszómák, tesztoszteron, és ösztrogén szintek, szülői minták és elvárások, - de mindenekelőtt mi magunk vagyunk felelősek viselkedésünkért – nincs kibúvó!
Férfi és nő különbözőségét így példázta a doktornő: a kislányt az érdekli, hogy zenél, a kisfiút, hogy mi zenél. Közben a kivetítő elsötétül, ki tudja miért, mire az anyuka megszakítja előadását egy pillanatra, hogy a fiához forduljon: -Csinálj vele valamit Nándi! S lám, Nándinak egy mozdulat…
A téli időszak harmadik, februári, befejező előadása vonzotta a legtöbb érdeklődőt. A doktornő is erre számított. Mint mondta, mindannyiunknak van elengednivalója, a szerencsésebbeknek talán nem halál és gyász, de egészen biztos, hogy mindenki életében történtek, történnek olyan események, amelyek bevonják a kérdéseket: mikor, miért, hogyan kell az elengedést megvalósítani. Emberi kapcsolataink ugyanis folyamatukban kötődésekből, elengedésekből é s újra-kötődésekből állnak.
A közönség soraiban sok volt a fiatal. Az első, legkézenfekvőbb példa e folyamatok nehézségeinek megvilágítására ezért is lehetett a szerelem. Amikor az egyik fél részéről megszakad az érzelem, a másik részéről nem, vagyis fáziseltolódás jön létre, az mindig problémát okoz. Ebben az esetben, mint ahogy a később felsorakoztatott nehéz élethelyzetekkel kapcsolatban is, a doktornő nagyon fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az elválás, az elengedés nem történhet meg fájdalom nélkül. Minél erősebb volt a kötődés, annál nagyobb az elengedéssel járó szenvedés, amit – bár a mai hedonista világunkban nagy a késztetés, hogy akár gyógyszerekkel, akár más megoldásokat keresve minél hamarabb felgyorsítsuk és megszabaduljunk a gyásztól – lelkileg végig kell élni. – Én voltam benne, nekem kell megtennem, nekem kell talpra állni…
A leválás, akár a szülő-gyerek, akár a partner-kapcsolatban, akár a gyásznál mindig ugyanazokon a lépcsőfokokon megy végbe. A folyamat tulajdonképpen mindig visszatalálás önmagunkhoz, melyet önvizsgálatnak kell követnie. Gyakorlatilag minden ilyen folyamat után újra kell magunkat definiálni, egyben utat nyitva az új kötődésnek. Nagyon érdekfeszítő volt, ahogyan ezt a gyermekek többszörös leválás-visszatérés periódusain keresztül elemezte számunkra Szicsek doktornő. A gyermek maradnék is - mennék is, és a szülő engedném is - magam mellett tartanám is, ambivalens lelki vívódásainak számos jó vagy rossz mintáját, esetét bemutatva.
Mint megtudtuk, a pszichológia mindent tárgyvesztésnek definiál, amikor elveszítünk valamit, ami a miénk. Ebben a személyes kapcsolatokon kívül benne lehet egy munkahely, egy társadalmi presztízs elvesztése, bármi, ami után új identitást kell találni. A gyász „ráadásul”magányos folyamat –jelentette ki az előadó. Nem lehet segíteni. Azzal tehetünk a gyászolóért valamit, ha ráhangolódunk, és hagyjuk folyni a könnyeit. Később esetleg a közös emlékek felelevenítése könnyíthet és természetesen a végső izolóládást sem hagyhatjuk, de a kívülálló feladata: a gyászoló érzéseinek elfogadása változtatási szándék nélkül! Ha mi magunk vagyunk a folyamatban, akkor pedig tudnunk kell: akkor leszünk képesek talpon maradni, ha van egy belső tartásunk, s nem csak másokhoz viszonyítva, igazodva fogalmazzuk meg önmagunkat.
Dr. Szicsek Margitot sokan ismerhetjük. Lehet, hogy segítségért fordultunk már hozzá – párkapcsolatbeli problémákkal legszerencsésebb párban –, lehet, hogy tanárunk volt a főiskolán, és lehet, hogy csak mások elmondásából ismerjük. Bárhogyan, az bizonyos, hogy csupa jó benyomást szerezhettünk kivételes személyiségéről, mint ahogyan e három előadáson is. A másfél órákat tartó estekre dalokat és ajándék emlékeztetőket is hozott nekünk. Kiváló szakember, rendkívüli empátiával, nyitottsággal és humorral. Ez utóbbi az, amit egyébként ő a házasságban, a konfliktuskezelésben a legfontosabbnak tart – ha tanácsot adna párválasztóknak, ez lenne a legelső: olyat válassz, akinek van humora!
A belső tartás mibenléte, megteremtése pedig már egy új előadás témája lehetne. Reméljük lesz is, egyebek mellett. Az igény ugyanis óriásinak mutatkozik dr. Szicsek Margit előadásai iránt. Ez a kötetlen beszélgetésekből is kiderült, amiknek során újabb és újabb kérdések merültek fel. Megválaszolásukra a pszichológusnő vezetésével ősszel új sorozat indul. Azt hiszem, sokan várjuk.
