Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Gyula város 1956-os polgármesterének életművéről emlékeztek meg az Október 23. Alapítvány kuratóriumi tagjai a napokban a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi termében.
A megemlékezés apropóját az adta, hogy mindenki „Bandi bácsija” november 29-én töltötte volna be a 100. életévét, 30-án pedig a névnapját ünnepelte volna. Bandi bácsi így is szép kort megélt, 2018. december 16-án, 94 esztendős korában hunyt el. Aki ismerhette, egyetérthet, hogy tetterős ember volt, aktív életet élt. Pályaívéről már korábban mesélt a forradalom 60. évfordulóján a Gyulai Hírlapnak adott interjúban. Tanulságos és erkölcsös sors az övé, amelynek emlékét, szellemi és fizikális hagyatékát az alapítvány kötelességének érezte megőrizni, ezért hat évvel ezelőtt tagjai úgy határoztak, hogy a diákokhoz is közelebb álló digitális könyvben gyűjtik össze a legfontosabb információkat az életműről, remélhetőleg majd mobiltelefonra is optimalizálva annak megtekinthetőségét.
Így született meg Fodor György kuratóriumi tag szerkesztésében az M. Szabó András életműve című elektronikus kiadvány, amelyet hamarosan bárki olvashat online formában is az alapítvány honlapján. A kiadvány kezdő oldalán a belépés gombra kattintva három tematikus egység jelenik meg: 1956 története Gyulán; M. Szabó András élete és munkássága; Gyulai Október 23. Alapítvány. A felvillanó nyilakra kattintva minden egységben „szövegek” és „képek” fülekre lehet szűkíteni a fókuszt. A „szövegek” részben pdf-formátumban megnyitható, letölthető anyagok jelennek meg, sok-sok linkkel tovább segítve a kutakodó fiatalok, érdeklődők munkáját – M. Szabó esetében bibliográfiai és videográfiai adatokkal. A legértékesebb része a gyűjteménynek talán azon képek sokasága, amelyek eddig máshol nem voltak elérhetőek, M. Szabó András személyes hagyatékának szkennelt változatai: többek között elemi iskolás bizonyítványa, kiváló dolgozói, díszpolgári oklevelei, az 1958-as ítélete, saját kézzel írt köszönetnyilvánítása, munkakönyve vagy a Történeti Hivataltól kikért 1956-os dokumentumai. Ugyanilyen érték az Október 23. Alapítvány alapító okirata, a belvárosi szobor tervének első gondolatairól készült dokumentáció, az első emlékverseny zsűrijéről készült fotó (rajta M. Szabó vagy Halmos Béla, aki a magyarországi hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója) vagy az évtizeden át – hagyományosan a gyulavári kastélyban – megtartott veterán találkozókról megírt összefoglalók.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
A könyvtárban a megjelenteket Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere köszöntötte, majd felidézte ifjúkori emlékeit Bandi bácsival kapcsolatban. Megismerkedésük egy – az 1956-os gyulai eseményeket feldolgozó – OKTV-dolgozathoz kötődött, amelyben a levéltár részéről Erdmann Gyula és Erdész Ádám sokat segítettek. Mellettük a lelkes fiatal történelemszemléletét az akkor még az Erkel-gimnáziumban tanító Elek Tibor formálta. A polgármester hálás szívvel gondolt vissza a céljait soha fel nem adó városvezető elődre, mintának állította azt az akaratot, amellyel Bandi bácsi kijárta, hogy legyen Gyulán 1956-os emlékmű (az Október 23. téren és a rendőrség előtt); legyen legjobb barátjának, Nádházi Jánosnak emléktáblája a polgármesteri hivatal falán (az épület erkélyéről hangzott el a legendás forradalmi beszéde is); legyen helytörténeti és művészeti emlékverseny; és legyen veterántalálkozó. A veteránok közül az „utolsó mohikán”, Szántó Mihály is jelen volt az eseményen. A köztiszteletnek örvendő Mihály bátya – bőven 80 felett – markáns kézfogással jelezte, hogy már nem fél a sorstól, tiszta elmével, karakteres hanggal mesélt társai hőstetteiről. Az alapítvány – 2006-os fennállása óta – megvalósult tetteiről számot adó Bagyinszki Zoltán kurátor szerint ő volt az eseményen feltűnt egyik „csoda”.
A másiknak pedig M. Szabó András lányát, M. Szabó Máriát tartotta, aki – nem kis nehézségek árán – Németországból érkezett haza édesapjáról mesélni. Őt a főszervező-moderátor, Dávid Péter kuratóriumi elnök kérdezgette gyermekkoráról, szüleiről, emlékeiről. M. Szabó Mária elmondta, hogy noha édesapja szigorú ember volt, de következetes, melegszívű és szabadelvű, gyakorlatias tanító. A digitális könyvet bemutató Fodor György hasonlatával élve: „Arany János típusú ember, aki kis termete ellenére is óriás, aki meleg, barna, mindig csillogó szemekkel folyton akart a következő generációnak tanítani valamit.” Bandi bácsi élete utolsó évtizedében számos alkalommal utazott a diákokkal: például a 301-es parcellához, Aradra, Recskre, Kiskunmajsára. A buszon mindig magához ragadta a mikrofont, mesélt, maga volt az „élő történelem”. Ezek a „történelmi pillanatok”, illetve az utolsó félhivatalos ünnepi beszéde (amit a jelenlévők láttak is: 2018. október, Gyulavári) megtekinthetők a róla készült gyűjteményben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
A találkozó remek alkalmat adott arra, hogy egy nagyszerű ember életművét elevenítsük fel, hogy rokonaival, barátaival, ismerőseivel, szellemi és lelki hagyatékának tisztelőivel beszélgethessünk egy-egy pogácsa mellett. S mind tudjuk, az igazán komoly történetek a fehér abrosz mellett hallhatók. Akinek van tehát mesélnivalója, keresse fel a Gyulai Október 23. Alapítványt, hogy emlékei megmaradjanak az utódoknak!
Tanulság- és zárásképpen M. Szabó Mária is felidézte Wass Albert szavait, amelyeket Fodor György kurátor küldött neki a legnehezebb időszakra, hiszen idén szeretett édesanyját is elvesztette, így ült irgalmatlan nagy súllyal a vállára a feladat, hogy szülei tanításainak érvényt szerezzen: „Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.”
