Gyulai Hírlap - Új adatok és tévhitek Kerecsényi Lászlóról

Kerecsényi László Békés vármegyében, de főként Gyulán széles körben ismert történelmi személyiség, Németh Csaba történész-levéltárosnak mégis nagyon sok új információt sikerült összegyűjtenie róla az utóbbi években, köszönhetően az egyre gyarapodó virtuális adatbázisnak és a világhálón elérhető forrásoknak. Az ismeretlen Kerecsényi című előadásán a levéltáros azon események ismertetésére helyezte a hangsúlyt, amelyek a gyulai időszak előtt történtek Békés vármegye egykori főispánjával, a gyulai vár vitatott hírű hajdani főkapitányával.

Németh Csaba két rangos tudóst nevezett meg, akiknek a tanulmányaiból sokat merített. Egyikük Pánczél Barnabás, akinek az irathagyatékát a gyulai levéltárban találta meg. Ebben benne voltak azok a korabeli krónikák is, amelyek Kerecsényivel foglalkoznak. Mivel Pánczél Barnabás latin szakos tanár volt, így valamennyit ezek közül lefordított magyarra. Németh Csaba úgy gondolta, ha már ilyen kincs van a kezében, érdemes folytatnia a pedagógus kutatásait. Másik forrása a néhány hete elhunyt Hóvári János kiváló turkológus munkássága volt.  

A gyulai történésznek sikerült kiderítenie, hogy a szigetvári évek előtt Kerecsényi László tevékenységének a jelentős része a Dráván túli, ma már Horvátországhoz tartozó területeken bontakozott ki. A család több várral is rendelkezett itt, ezek között volt Cirkvena, amelyet Kerecsényi Pál házasság útján szerzett. Az erődítmény 1504–1505-től harminc-negyven éven át a família központjának számított.

Kerecsényi László édesapja 1534. február 3-án újabb területekre tette rá a kezét. Ekkor kötött ugyanis házassági szerződést egy, Mohácsnál meghalt katona özvegyével, Márta asszonnyal, azzal a céllal, hogy a gyermekeiket, Katát és Lászlót összeházasítsák. Ennek folyományaként kapta meg Szokol és Berzőce várát.

Szentivánzelina vára szintén az övé volt. Ezt néhány héttel a halála előtt vásárolta meg, ám a vételárat nem tudta teljes egészében kifizetni, pedig a Zala megyei birtokait is elzálogosította, hogy ne maradjon adósa senkinek. Az adásvételből ezért bírósági pereskedés származott. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a következő évben a király egy másik úriembernek is odaajándékozta az erődítményt.

A zelinai csak az egyik zavaros eset azok közül, amelyeket Németh Csaba felkutatott és ismertetett a gyulai előadáson, rámutatva, hogy a Kerecsényiek vagyona nemcsak gyarapodott, hanem fogyatkozott is, mivel az elnyert várakat nem sokáig tudták megtartani. Volt, hogy emberveszteséggel záródó ostromra is sor került az erődök tulajdonjogáért folyó belviszályokban.

Küzdelmeket hozott 1538-ban a király azon döntése is, hogy délen építi ki az első végvárrendszert. Hogy a terv mielőbb megvalósuljon, arra kérte az érintett vártulajdonosokat, adják át neki erődítményeiket. Ez persze nem ment könnyen, több szakaszban zajlott le Kerecsényiek esetében is. Berzőcét mégsem ennek tulajdoníthatóan veszítették el: a védművet a törökök foglalták el 1543 novemberében.  

Kerecsényi László katonai szolgálatával kapcsolatban is pontosított néhány korábbi adaton Németh Csaba, felfedve, hogy 1538-ban valószínűleg még nem vett részt hadjáratban, az erre vonatkozó források ugyanis nem tűnnek hitelesek. De amikor Jurisics Miklós, Krajna helytartója, kormányzója 1539-ben katonai akciókat kezdeményezett Horvátországban, valószínűsíthető, hogy Kerecsényi is bekapcsolódott a harcokba. Ezt bizonyítja, hogy 1550-ben pert kezdeményezett arra hivatkozva, hogy részt vett ebben a hadjáratban, elfogott négy előkelő törököt, a váltságdíjukból viszont nem kapott.

Érdekes Kerecsényi László és Zrínyi Miklós kapcsolata is, mondta Németh Csaba. Amikor például Zrínyi megkapta első jelentős magyarországi uradalmát, Csáktornyát és környékét, a beiktatáson Kerecsényi Miklós és László a király küldöttjeként jelent meg. Máskülönben ez nem egy sima beiktatás volt, mutatott rá, hiszen Csáktornyát előbb el kellett venni a tulajdonosától. A vár ostromában a Kerecsényi testvérek is részt vehettek.

Kerecsényi és Zrínyi jó viszonyára utal, hogy Zrínyi 1550 decemberében a familiárisának nevezte Kerecsényit, sőt 1552. június 8-án Nádasdy Tamás is magához akarta csábítani egy ekkor írt levél szerint. Kerecsényi azonban Zrínyi mellett maradt, 1553 májusában az ő nevében kért zsoldot a magyar kamarától. 1554 júliusában szigetvári kapitányának jelölték, augusztusban ki is nevezték.

Komoly kihívással 1555 őszén szembesült, amikor a török pasa felvonult Szigetvár elé, és öt napig támadta az erődítményt. Bár a Habsburgok történetírója kiemeli Kerecsényi itteni szerepét, más források arról írnak, hogy annyira berezelt, hogy lemondott. Ez annyiban igaz, fogalmazott Németh Csaba, hogy valóban lemondott, de nem az ostrom után, hanem előtte, hiszen lejárt a szerződése.

A történész szerint nem lehet tudni, hogy az 1556. évi hadjáratban részt vett-e Kerecsényi, vagy sem, az viszont bizonyos, hogy 1556 októberében Zrínyivel együtt kapott felhatalmazást Szigetvár újjáépítésére. Így kézenfekvőnek tűnik, hogy jelen lehetett a harcokban. A későbbiekben, 1558–59 folyamán mint királyi biztos teljesített szinte félévente feladatokat Szigetváron, és azon is elgondolkodott, hogy újra elvállalja a kapitányságot, ám csak Horváth Márkkal közösen.

Németh Csaba beszélt arról is, hogy nem sokaknak volt róla jó véleményük, Istvánffy Miklós történetírónak sem. Mindössze egyszer írt Kerecsényiről elismerőn, mégpedig annak kapcsán, amikor 1557. augusztus 20. táján a család összegyűlt Szentivánzelinán, hogy osztozkodjon a birtokon. De mivel hírt kaptak arról, hogy a pasa a környéken portyázik, összekapták magukat, és Zágráb mellett, Kerecsényi Lászlóval az élen inkább szétverték az oszmánokat.

Ami Kerecsényi László hitveseit és leszármazottait illeti: az első házasságában született fiairól keveset lehet tudni. A második feleségét, Báthori István erdélyi vajda lányát, Báthori Erzsébetet 1553 legvégén vagy1554 legelején vette el. Forgách Ferenc a krónikájába erről azt jegyezte fel, hogy a házasságkötés után Kerecsényi rögtön azzal kérkedett a német urak előtt, milyen gazdag, holott birtokokat nem is kapott hozományként, csak legfeljebb egy-két várat. Báthori Erzsébet halála után harmadszor is megházasodott.

Forgách Ferenc más alkalmakkor is rossz színben tüntette fel Kerecsényit. Amikor 1560-ban megvette a nikolsburgi (Miklósvár) uradalmat, a történetíró azt hozta fel ellene, hogy a birtok árát a Gyula környéki jobbágyokon hajtotta be. Németh Csaba viszont másképp gondolja. A magyar külkereskedelem ebben az időszakban a szarvasmarha-kivitelre alapult, az egyik útvonal pedig, amelyeken az állatokat nyugatra hajtották, a Körösközből pont Nikolsburgon át vitt.

– Kerecsényi valószínűleg azért vetett szemet a gyulai kapitányságra, hogy ellenőrzése alatt tartsa ennek az útvonalnak a kezdő és végpontját. A Nikolsburgért kiadott pénz nagy része ebből a tevékenységből származhatott – tisztázta a gyula levéltáros a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület könyvtári rendezvényének zárásaként.