Végre sikerült egy ünnepet annak rangjához illő módon megünnepelni – ez jutott eszembe először, amikor véget ért az augusztus 20-i megemlékezés. Természetesen nem a tartalom okán jutott eszembe ez, hiszen a beszédek, dr. Pocsay Gábor és Bánffy György köszöntői olyan dolgokról szóltak, amikről szólniuk kellett. Arról, hogy államalapítás, arról, hogy Szent István bölcsessége, érdemei, arról, hogy magyarság és arról, hogy Európa; arról, hogy magyarság és Európa. Nem, itt nem a tartalom volt az, ami különös hangulatot varázsolt a tószínpadra. A keret, a módozat, az ünnepség jellege tette ünneppé az ünnepet. Elsősorban is az, hogy a szervez ők nagyszerű érzékkel komponálták egybe az államalapítás ünnepét a néptáncfesztivállal, miáltal igazán rangos és színvonalas produkciókat láthattunk az ünnepi beszédek előtt és után. A magyar néptáncegyüttesek mellett külföldről érkezetteket is láthattunk, akik a alighanem a Szent István-i Magyarország Nyugathoz tartozását, illetve – a finn táncosok révén – az ősi rokonságot szimbolizálták. (...)
Még több régi cikk olvasható a Gyulai Hírlap online archívumában. E-előfizetés 3500 Ft/év.
