Gyulai Hírlap - Sokszínű költészet

A William Shakespeare szonettjei című, nemrég megjelent kötet köré szerveződött a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület, a Gyulai Művészklub és a Mogyoróssy-könyvtár péntek délutáni eseménye, amelyen a meghívott prominens előadók, főként maga a fordító, Fazekas Sándor, arra a kérdésre válaszoltak, miért volt szükség egy újabb Shakespeare-fordításra a magyar könyvpiacon.

A házigazdák és a szervezők nevében a megjelenteket Dávid Péter tanár köszöntötte a gyulai könyvtár Simonyi-olvasótermében. Fazekas Sándor Shakespeare-fordító, irodalom- és drámatörténész a Kaposvári Egyetemről érkezett az említett vaskos művel Gyulára. Győrei Zsolt, aki már járt a Mogyoróssy-könyvtárban, sőt a Gyulai Várszínházzal is volt közös munkája, ezúttal A két szőrösfülű – Eustache Deschamps és Oswald von Wolkenstein válogatott versei című könyvszerkesztését hozta magával. Szálinger Balázs József Attila-díjas költő a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó személyiségeként csatlakozott alkotótársaihoz, hogy trubadúrokról, Shakespeare-ről és a mai poétikáról beszélgessenek. Gulácsi Réka színész szonettfelolvasásaival segítette a társaságot.

Mivel Oswald von Wolkenstein korábban született, mint Shakespeare, ragaszkodva a kronológiai sorrendhez, az ő versei kerültek elsőként terítékre. Amikor Győrei Zsolt elkezdte fordítani a költeményeit, felfigyelt arra, hogy a hagyományokkal szembemenve hétköznapi helyzetekből faragott strófákat. Megénekelte például, hogy a fogadóban, ahová pihenni tért be, nem tud aludni a gyerekzsivajtól. Adódott tehát a téma, miszerint mi az, amit versbe lehet szedni.

Győrei Zsolt meglátása szerint Shakespeare az elődjénél sokkal nemesebb, veretesebb hagyományt követett a szonettjeiben, amelyekben mintha visszaköszönnének az Oswald von Wolkenstein előtti időszakok. Mivel ezek a versek Fazekas Sándor gazdag magyarázataival, lábjegyzeteivel kiegészítve jelentek meg, a fordítónak magyarázatot kellett adnia arra, miként alakult a munkája: úgy látta, hogy az eddig ismert Shakespeare-fordítások pontatlanok, túlköltöttek, túlmagyarosítottak, és ezen akart változtatni, vagy a szakember járt a költő nyomában, és nem a „pontosító” magatartással indult a munka, hanem csupán ezzel folytatódott.

Fazekas Sándor fontosnak tartotta eloszlatni a tévhiteket, és elmondta, hogy bizony vannak olyan helyzetek Shakespeare szonettjeiben is, amikor meglehetősen hétköznapi problémák kerülnek elő. Az egyik versében például egy baromfiudvarba vezeti be az olvasót.

Az irodalomtörténész kifejtette azt is, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként látott neki a Shakespeare-rejtelmek feltérképezéséhez, és ahogyan belemélyült a vállalásába, felismerte, hogy a középkori költő sokkal sokszínűbb, mint hittük, hiszen a korabeli hagyományoknak rengeteg húrján játszik.

Az értelmiségi beszélgetés sarkalatos pontjának tűnt annak a megvitatása is, miként érdemes verseskötetet komponálni, mivel kell kezdeni, mivel folytatni, hogy hatásos legyen, hová ildomos beilleszteni az erős darabokat, hová a „slágereket”. Ebben a szekcióban Szálinger Balázs adott eredményesen használható támpontokat a hallgatóságnak. Épp az első verseskötetét szerkesztették Orbán János Dénessel Kolozsvárott, amikor azt hallotta tőle, hogy az első három költemény sorrendjében eldől a kötet sorsa. Mivel a tapasztalata azt igazolja, hogy ez igaz, igyekszik magát ehhez a javaslathoz tartani. 

Szálinger Balázs a tudatos kötetszerkesztés kapcsán arra volt kíváncsi, hogy Fazekas Sándort ez miként érintette, a fordító milyen elveket követve gyűjtötte egybe és állította sorrendbe Shakespeare százötven versét, mikor tudatosult benne, hogy a komponálás meghatározza a könyv sikerét. Talán őt is meglepte, hogy az irodalomtörténész rendezőelve Shakespeare motívumkincse volt: a vezérmotívumok használatának a sajátossága döntött.

A középkori intimitás is feladta a leckét a kutatónak, tudniillik előfordul, hogy a Shakespeare-i szerelmes vers címzettje megfelel Vénusznak, de megfelel Adonisznak is. Fazekas Sándornak ezért a tökéletes barátság és a szerelem fogalmának a szétválasztását kellett elvégeznie a kiválasztott szonettekkel összefüggésben. Ismeretlen utakon járt, hiszen a korábbi fordítók számára ez a kettőség rejtve maradt, sőt Szabó Lőrinc és Szabó T. Anna figyelmét egyenesen elkerülte.

Győrei Zsolt szerint a középkori szerelem kapcsán egyfajta szerecsenmosdatás történik, hiszen az angol reneszánszba a férfiak közti vonzalom simán belefért. Aki ezt kétségbe vonja, arról ma azt gondoljuk, hogy a szenzációt el akarja vitatni, ezzel akar egy másik szenzációt kelteni. Fazekas Sándor ezt úgy kerülte el, hogy nem erőltette a saját prekoncepcióját, hanem igyekezett megtartani a kettős olvasatot. Belátja, nem volt könnyű helyzetben sem a fordítóként, sem értelmezőként. Akit érdekel, mire jutott, vegye kézbe a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában megjelent William Shakespeare szonettjei című kötetet.

A könyvtári beszélgetés tárgyát képező két könyvet a helyszínen kedvezményes áron lehetett megvásárolni.