Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Tomor Barnabás Trió alapítóját-zeneszerzőjét számos alkotóközösségből ismerhetik a zenerajongók. Hallhattuk őt a hazai jazzélet különböző színterein, csakúgy, mint anno a világzenei Meszecsinka zenekarban, vagy akár a legendás gitáros előtt tisztelgő Hendrix Projectben, sőt a gyulai közönség már személyesen is hallhatta játékát (a Bluestone & The Horn Section zenekarban) a tavalyi bluesfesztiválon.
Tomor Barnabás eddig bármiben is játszott, négyhúrosának jellegzetes hangvétele, a muzikális finomságokkal tűzdelt, tűpontos alapok minden esetben plusz karaktert adtak a zenéhez. 2019-ben alakult triójával ezúttal kőkemény fúziós jazz-zel robbantak a színpadra. Egy trió felállásban mindenki mindenkivel egyszerre dolgozik, nincs apelláta, biztos pillérek kellenek. Szumper Ákos dobos határozott, lendületes taktusaival és Usztics Péter gitáros több műfajból táplálkozó, újszerű hangzásvilágával vált teljessé az elementáris fúzió. A funkos, reggae-s jazzrock nemcsak határozott iramot adott az estének, de bravúros ritmikai finomságokban is jócskán bővelkedő, ugyanakkor figyelmet fenntartó és ösztönösen (is) élvezhető tételekkel szolgált a publikumnak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A nagyrészt a műfaj ismert, sokat próbált, „nagy öregjeiből” álló Jazz Consort klasszikusabb vizekre invitálta a hallgatóságot. Faragó Miklós gitáros-szerző 1984-ben alapította a zenekart, amelyben most Cselik Gábor (billentyűk), Hárs Viktor (nagybőgő, basszusgitár) és Jeszenszky György (dob) zenészeket láthattuk. A várfalak között muzsikáló kvartett két plusz tagot is jegyzett. Zana Zoltán szaxofonon, valamint egy különös hangú fúvós szintetizátoron (EWI) működött közre, Kovács Linda énekesnő pedig hangszerként használt, nagy hangterjedelmű orgánumával emelte a színvonalat.
Az elsősorban a gitáros saját szerzeményeit bemutató koncerten lágy latin ritmusok, bossanovák, szvingek csendültek föl, közben a jazzre jellemző improvizatív szólóstaféták színesítették a kellemes, andalító zeneszámokat. Ha csak pusztán a színtiszta zenei koncepciót tartanánk szem előtt, talán jobb lett volna, ha a Jazz Consort Plus kezdi a koncertsorozatot, mert lágy, könnyen emészthető dalaik sora a szórakoztatáson túl beillett volna műfaji sztenderdet beállító finomhangolásnak is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az est utolsó zenekarának tagjai már több ízben felléptek Gyulán. Borbély Mihály (szaxofon, klarinét, furulya, tárogató) és Dresch „Dudás” Mihály (szaxofon, fuhun) már csaknem hazajárnak a gyulai várba, G. Szabó Hunor egyedi dobtechnikáját pedig nem egyszer láthatták a W.H. formációban a helyi zenei ínyencek.
Ám most kuriózumként – Horváth Balázs bőgőssel kiegészülve – egy csapatban léptek a várszínpadra. A Borbély-Dresch Quartet előadásában a két neves etno-jazzfúvós kompozícióit hallhattuk, többek között megszólaltak tételek közös, Körbe-körbe című lemezükről is. A népzenei hangszerek és dallamok impresszív hatása és kifejezőereje a jazz technikai lehetőségeivel és határtalanságával páratlan produktumot szül – erről már mindkét szerző koncertjén megbizonyosodhattunk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ám a két Mihály játékát egymás szerzeményében fuzionálni eleddig nem. Kiemelendő, hogy az izgalmas társulást kétségkívül csak erősítette a kreatív ritmusszekció, a dob-basszus páros zenei energikus alátámasztása nélkülözhetetlen volt az aerofon szárnyaláshoz. Kiváltképp lemezük címadó dalában, amelynek különlegessége, hogy ütemmutatója folyamatosan, csaknem duplájára gyorsul – andantéból allegróig. Hiába járt már későre, a Borbély-Dresch Quartet ráadással együtt egyórás koncertjének hosszát keveselltük. Nemcsak mert gyorsan eltelt, hanem mert még szívesen hallgattuk volna sajátos muzsikájukat.
A Gyulai Várszínház zenei fesztiváljainak sora azt mutatja, hogy Elek Tibor színházigazgató az utóbbi években ugyanazt a bevált stratégiát alkalmazza: egy estén három, egymástól jellemzően eltérő stílusú koncert. Az idei jazzünnep „egyenlő oldalú zenei háromszögét” – a fellépők kvalitása okán – mindenképpen egyazon, méghozzá magas síkon kell elképzelni. (A következő, jubileumi 30. jazzfesztivál – a színvonalat megtartva – talán egy „álló háromszögért”, netalán egy „tetraéderért” kiált.)
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
