Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékeztek június 4-én a Csigakertben található székelykapu előtt. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Kovács József országgyűlési képviselő mondott emlékbeszédet.
Az országgyűlési képviselő azzal kezdte beszédét, hogy egy száz évnél régebbi történelmi eseményre való emlékezésnél nem az érzelmek szoktak uralkodni. Felidézzük az eseményeket, utalunk rá, hogy miért is fontos, majd összekötjük a múltat és a jelent, hiszen az ilyen ünnepek az emlékező közösség számára mércét és tükröt jelentenek.
– Június 4-e viszont olyan évforduló, amely több mint száz esztendő után is nagyon erős érzelmeket mozdít meg mindenkiben. Nemigen van olyan magyar ember, aki erre a napra ne úgy gondolna, mint ami számára személyes veszteséget és közvetlen fájdalmat okozott – fogalmazott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiemelte: van, akinek határon túl élő rokonai és barátai jutnak eszébe, más felmenőinek elvesztett szülőföldjére gondol. Utazások és találkozások emlékei elevenednek fel.
– Ott van előttünk ilyenkor a magyar történelem elveszett színpada: Kolozsvár, Mátyás király szülőházával, a Szent Mihály-templommal. Pozsony, a hajdani országgyűlések színhelye, ahol az óváros gyönyörű palotáinak mindegyike otthont adott történelmünk fontos szereplőinek. Eszünkbe juthat Verecke, a honfoglalás kultikus színhelye is, vagy Szabadka gyönyörű szecessziós városházának épülete. És a közismert színtereken túl sok-sok személyes emlék. Iskolás korunkban ezeket a városokat pontosan ismernünk kellett, mégpedig olyan pontosan, hogy gond nélkül elhelyezzük őket a vaktérképen – mondta Kovács József.
A képviselő azzal folytatta, hogy a magyar kultúra nagyon nagy része a határokkal elválasztott világot idézi, hiszen Ábel szemével láthattuk a Hargita erdeit, de a lőcsei főteret is mindenki fel tudja idézni Mikszáth Kálmán regénye után.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– A történetet jól ismerjük, a trianoni békeszerződéssel Magyarország területének 67 százalékát, lakosságának felét veszítette el. Ismertek a béketárgyalás fontos részletei is. A századik évfordulón – két évvel ezelőtt – újra hallhattuk Apponyi Albert Magyarország érdekében elmondott mesteri beszédét, amely semmilyen konkrét eredményt nem hozott. És azt is tudjuk, hogy ez a végzetes döntés miként sodorta Magyarországot egy újabb tragikus fordulat felé.
Hozzátette: a mögöttünk hagyott százkét évben a veszteségre újabb és újabb rétegek rakódtak, csak a módszerek és a nyomás mértéke változott.
Az országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, a veszteségérzet azt táplálja, hogy egy olyan világot választottak el tőlünk, amellyel összetartozunk. A kormány tíz évvel ezelőtt hozott törvényt arról, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen, és ugyan fontos a törvény, de még fontosabb, hogy az összetartozás érzése ott legyen a gondolatainkban, szívünkben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aláhúzta: a pontos és széleskörű tájékozódás az összetartozás kovásza és egyben a megértés alapvető feltétele. Reméljük és elvárjuk, hogy a szomszédos országok politikaformáló erői megértsék és méltányolják ezt a helyzetet, mert így lehet elejét venni a feszültségeknek. Ugyanakkor az összetartozás eredményre akkor lesz igazán számottevő, ha mi magunk tájékozottak vagyunk, pontosan látjuk a másik motivációit, ösztönös reflexeit és ismerjük gondolkodásuk logikáját.
– 1920. június 4-e óta az euroatlanti világ ma működő keretei adnak legtöbb esélyt az összetartozás erősítésére. Hiba lenne egyetlen lehetőséget is kihasználatlanul hagyni – zárta beszédét Kovács József.
Az emlékbeszéd után Olasz Szabó Soma színművész és Kurkó J. Kristóf gitár- és énekművész adtak műsort, majd az egyházak megemlékezésével folytatódott az ünnepség, amely a koszorúk és virágok elhelyezésével ért véget.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
