Fekete-Dombi Ildikó emlékeztetett: a gyulai önkormányzat az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kubinyi Ágoston Programjából nyert el támogatást a fejlesztésre, amelyhez 900 ezer forint önerőt biztosított a város.
A tavaly év elején indult beruházás során a 2011-ben megnyílt kiállítóhely teljes informatikai rendszere megújult, és saját fejlesztésű interaktív elemekkel, egy mesterséges intelligencián alapuló okostükörrel, valamint egy zenélő paddal bővült az ott látható tárlat.
Az ügyvezető kiemelte: a karmesteri kézmozdulatokhoz hasonló mozgással vezérelhető okostükör műszaki vezetőjük, Temesváry János fejlesztése.
Elmondta: a beruházás során a kiállítás korábbi interaktív eszközeit modernebbekre cserélték, a tartalmukat pedig látványosabbá és az eddiginél is áttekinthetőbbé tették.
Arról is beszámolt, hogy a kiállított tárgyak közé került a Bartsch Gusztáv ötvösmester által készített, ötven drágakővel díszített aranykoszorú, amelyet Erkel Ferenc ötvenéves karmesteri jubileumára kapott 1888-ban. A tárlaton látható lesz a zeneszerző 1849. január 1-jei keltezésű kéziratos kottája is, amelyet Marczibányi Mária emlékalbumába jegyezett le. A kéziratot 2018-ban vásárolta meg a gyulai Erkel Ferenc Múzeum.
Az átadón Tokai Ágnes énekművész és Gál Csaba zongoraművész közreműködésével elhangzik a kézirat dala is – ismertette Fekete-Dombi Ildikó.
A ügyvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a február 19–20-ai hétvégén az emlékház fél áron lesz látogatható.
A városi legenda szerint a gyulai múzeum értékes tárgyait a város 1944-es szovjet megszállásakor a városházára menekítették. Bár a szovjet katonák a páncélszekrényt tartalmát magukkal vitték, a trezor tetején lévő, színarany koszorút tartalmazó cipősdobozt – amely nem fért be a páncélszekrénybe – otthagyták. Az ócska skatulya fel sem tűnt a megszállóknak, az értékes ereklye így maradt a gyulai múzeum tulajdonában.
A kéziratos kotta különlegességét maga a dátum adja: a szabadságharc közepén Erkel nem volt aktív a komponálásban. Jelentős a rövid szerzemény a műfaja okán is: Erkel Ferenc munkásságában rendkívül ritka a dal. Érdekessége még, hogy – bár az 1970-es években Bónis Ferenc zenetörténész eredetinek minősítette, tehát a zenetörténész szakma tudott a létezéséről – a gyulai múzeumba kerülését megelőzően sehol sem publikálták, így szélesebb körben nem volt ismert. A kézirat keletkezésekor 18 esztendős kisasszony és az akkor már befutott komponista valószínűleg a Marczibányiak pesti palotájában találkozhatott. A nemesi család feltételezhetően Erkel Ferenc személyes jelenlétével szerette volna emelni zenei estjei presztízsét.
