A Polgári Estéknek otthont nyújtó Katolikus Közösségi Házban a zord idő ellenére is szép számú közönség várta Borókai Gábort, akivel a Pannon Pumák, hun hiénák és más állatságok címmel nem régen napvilágot látott kötete kapcsán aktuális közéleti témákról beszélgetett Varga Zoltán, a Gyula TV ügyvezető igazgatója. A szerzőt, aki a1998-tól 2002-ig a polgári kormány szóvivője volt, ma pedig a Heti Válasz főszerkesztője, Dr. Kovács József, a Fidesz és a KDNP országgyűlési képviselőjelöltje üdvözölte.
A beszélgetés témáját a könyv és a hetilap jellege hamar meghatározta. Az első kérdés mindjárt azt firtatta, hogy sok-e a sajtóper és milyen arányban sikerül az igazságszolgáltatás előtt helytállniuk a szerzőknek. A főszerkesztő előre bocsátotta, hogy sűrűn vendégeskednek a III. kerületi bíróságon, a pereket pedig nagyon jó arányban, 80-85 százalékban megnyerik. Minthogy a Heti Válasz fő erőssége az oknyomozó újságírás, az érthetőség kedvéért e ritka szakma nehézségeire és buktatóira is rávilágított. Sok olyan ügyet tártak fel, mint pl. Kóka János vállalkozási birodalma, vagy a MÁV Cargo eladása, amelyek egyébként rejtve maradtak volna. A felderítés azonban nehéz munka, mert manapság nem úgy tűnnek el a pénzek, hogy valaki belenyúl a másik zsebébe és kiveszi, hanem bonyolult struktúrákat építenek ki, hogy pénzeket lehessen leszívni az adófizetők által fenntartott intézményekből. Ilyenkor offshore cégeket kapcsolnak be, azokba pedig tenisz- és vitorlás partnereket, távoli családtagokat, ismerősöket építenek be, mint pl. az egyik szerteágazó rendszerbe Apró Piroska sofőrjének feleségét. Ezeket átlátni és közérthetően, a bíróság előtt védhetően közreadni az, ami ebben a mesterségben professzionalitást kíván. Vannak olyan esetek, amikor túl gyorsan hoznak ki információt, ezért hiányzik egy-két apró részlet, amelyeket az érintettek megtalálnak és a bíróságon meg is nyerik ezeket a típusú pereket, ők tartoznak a 10-15 százalékba.
Többeket érdekelt volna, hogy miként utalhatunk ki magunknak közel százmilliót úgy, hogy sem felügyelőbizottsági tagok, sem felelős politikusok nem értesülnek róla, és mindemellett folytathatjuk áldásos tevékenységünket a cégnél. Borókai szerint ez a BKV-s eset nem régen még utópisztikusnak tűnhetett volna, mára azonban egyeseknek olyan életérzése támadt, hogy ez menni fog. Az elkövető hölgy valószínűleg csak most döbbent rá, – miután kamerák előtt vasba verve hurcolják – hogy nem ekkora a jólét. Borókai valószínűnek tartotta, hogy más nagyobb állami cégeknél is hasonló cselekmények történtek, és az igazságszolgáltatás eléri a felsőbb vezetőket is.
Szó esett a sajtóval és a fogyasztói társadalommal kapcsolatos problémákról is. Könyve utóiratát idézve fogalmazta meg, amit a bajok gyökerének lát: - Amikor kezdő író voltam, azt hittem, hogy a kommunikáció a megismerés eszköze, ma már tudom, hogy csupán az eladást szolgálja. Ha figyelik a médiát, a kereskedelmi rádiókat és TV-ket, ott reklámnyelven beszélnek. Nem úgy beszélgetnek, ahogyan mi, hogy mi az élet értelme, meg hogyan lehet közösséget formálni, hanem szlogenekben beszélgetnek. Tulajdonképpen csak a felszínről tudunk értekezni, mert aki eladni akar, annak az az érdeke, hogy csak a jót lássák az emberek. Majd amikor már bevásároltak, akkor jönnek rá, hogy nem kellett volna, mert teljesen fölösleges, vagy éppen rossz, de akkor már túl vagyunk a tranzakción. Most ez a világ dől össze, nemcsak Magyarországon. Nálunk a hazugság politikája nagyon súlyos következményekkel járt, de Amerikában is azzal járt és máshol a civilizált világban is, mert csak olyan termékekkel etettek bennünket, amelyekről azt gondoltuk, hogy jó lesz, hasznunk, nyereségünk lesz belőlük.
Az egykori kormányszóvivő szerint a kiteljesedett morális válság sokkal veszélyesebb, mint a költségvetési hiány. Kifejtette, hogy feszültek, ingerültek az emberek, minden tekintetben, lelkileg is rossz állapotban van az ország. Amennyiben a csalódások miatt megint abba a tudati állapotba kerül a társadalom, miszerint a politika bűnös dolog, politikusnak lenni gazemberség, akkor lemondunk arról, hogy sorsunkat magunk befolyásoljuk. Így azok jelennek meg a politikában, akiket nem kívántunk, ha viszont olyan embereknek adjuk a bizalmunkat, akik a környezetünkben teljesítményükkel már kivívták azt, akkor biztonsággal gondolhatjuk, hogy ez az akkurátusság, szakértelem meg fog nyilvánulni akkor is, amikor rólunk szólnak a döntések. Lehet az embereket mozgósítani és nem romlottak a fiatalok sem, csak értelmes célt kell eléjük kitűzni és nem hagyni őket a bevásárlóközpontokban ténferegni. Ha van cél és van bizalom, akkor lesz teljesítmény.
Egy kérdésre válaszolva valószínűsítette, hogy kormányváltás esetén vallási, illetve erkölcsi neveléssel kapcsolatban változások várhatók. – Hajlamosak vagyunk – tette hozzá - mindig az anyagiakról beszélni, mintha a költségvetési számok helyre hoznák az életünket, pedig azok csak következmények. Ha a morálisan rendezzük a dolgokat - amely téren ma óriási zűrzavar van - akkor rendben lesznek a költségvetési számok is. Fordítva nem megy.
Borókai Gábor másfél órán át türelmesen, szelíd humorral fűszerezve, fáradhatatlanul válaszolt a kérdésekre, majd a közéleti karcolatokat, jegyzeteket tartalmazó kötetét dedikálta.
