Forrás: pixabay.com
Hegyi babér
A hegyi babér, körülbelül három méter magas cserje. Fő díszét, érdekes formájú, rózsaszín és fehér színben játszó virágai adják, melyek tavasz végén, valamint nyár elején nyílnak. A hegyi babér alapvetően árnyékkedvelő növény, mely kicsit világosabb fekvésben több virággal örvendeztet meg minket.
A talaj tekintetében kissé igényes, a nyirkos, savanyú kémhatású, jó vízáteresztő, humuszos talajt szereti leginkább. A talaj takarása segít tovább megőrizni a nedvességet, azonban arra figyelni kell, hogy olyan mulcsot válasszunk, ami nem változtat a talaj kémhatásán.
Japán ernyőfenyő
A japán ernyőfenyő eredeti élőhelyén tekintélyes méretű fává növekedik, hazánkban ennél sokkal szolidabb méretet ér el. Díszét az adja, hogy tűlevelei örvökben állnak, ami igazán látványos külsőt kölcsönöz számára.
A hegyi babérhoz hasonlóan szintén a savanyú talajt kedveli, valamint a nedves, párás környezetet, ültetéséhez világos helyet válasszunk.
Közönséges magyal
A közönséges magyal, a karácsonyi dekorációk részeként is megállja a helyét, sötétzöld fényes leveleivel, valamint élénkpiros bogyóival. A kertben természetesen nemcsak emiatt értékes növény, alkalmas sövény nevelésére, ültethető cserjecsoportokba, és szép külseje miatt, akár szoliterként is.
Ha világos, vagy félárnyékos helyre, esetleg nagyobb lombos fák alá ültetjük, tápanyagban gazdag talajba, akkor nem nagyon hibázhatunk vele.
Örökzöld liliomfa
A körülbelül hat méteres magasságot elérő örökzöld magnóliát, másként el sem lehet képzelni a kertben, mint a kert egy látványos részén, egyedül ültetve. Lombozatát, kerek, sötétzöld fényes levelek alkotják, melyek kontrasztos hátteret adnak, a nyáron nyíló illatos fehér virágoknak.
Ültetési helyéül napos, világos helyet válasszunk, ahol a talaj tőzeges, savas kémhatású. Vízigénye átlagosnak nevezhető, hosszabb száraz időszakokban érdemes öntözni.
Ráncoslevelű bangita, tavaszi bangita
Összeállításunk végére a tavaszi bangitát és a ráncoslevelű bangitát hagytuk, melyek nagyon hasonló bánásmódot igényelnek, és egyformán jól használhatók szoliterként. A tavaszi bangita, mely télizöld növény, már április-májusban virágokat bont, ráncoslevelű rokona valamivel később, tavasz végén, nyár elején.
Félárnyékos helyre is bátran ültethetők, nincsenek speciális igényeik, bár, ha igazán jók akarunk lenni hozzájuk, akkor tápanyagban bővelkedő, humuszos talajba ültetjük őket.
