2021. augusztus 23-a csorduló könnyekkel íródott nemcsak a tiszteletben álló Cserháti család „Életkönyvébe”, hanem a gyulai román iskola és közösség történetébe.
Ezen a gyászos hétfői napon Cserháti Misi tanártársunk, szeretett barátunk, a románság lelkes képviselője eltávozott közülünk, visszaadta lelkét a Teremtőjének.
Bármennyire is tudtuk, hogy néhány hónapja kemény harcban állt az alattomos betegséggel, vele együtt mi is reménykedtünk, és hinni akartunk a gyógyulásában, hinni akartunk a csodában.
A halála előtt néhány nappal találkoztunk vele az iskolában egy román népzenés délutánnal folytatódó konferencián. Oly otthonosan érezte magát, és élvezte a zene ritmusát, gyönyörködtető hatását. Ragyogó szemekkel, szelíd mosollyal közölte velünk, hogy két-három hete a gyógyulás útjára lépett, és pozitívan szőtte a jövővel kapcsolatos terveit.
Búcsúzáskor azt ígérte, hogy szeptember 1-jén eljön a tanévnyitóra, hiszen most már mind a négy unokája az ő szeretett iskolájába fog járni.
Áradt belőle az élni akarás vágya, a jóság, a barátságos szó, az igaz emberi hang. Az ő öröme a mi örömünk is volt, mely sajnos azon a szomorú hétfői napon mindörökre szertefoszlott, és a mi lelkünk is gyászos köntösbe öltözött.
Misi barátunk 65 évet élt, mondhatni nem túl keveset, de nem is túl sokat. Egy azonban biztos, hogy a napjait nem tékozolta el, tartalmas életet élt, a „jó ember”, az igazhitű és szorgalmas ember hitvallásával töltötte be a földi küldetését.
Mennyi, de mennyi szelídség, ember és hivatás iránti alázat lakozott benne!
Mindvégig igyekezett szorgalmas szüleinek jó gyermeke, szerető és hűséges feleségének – közel fél évszázada – jóban, rosszban kitartó társa lenni. Igyekezett gyermekeinek legszeretőbb édesapja és unokáinak feledhetetlen nagypapája lenni.
Egész életében hangyaszorgalommal végzett fizikai és szellemi munkát egyaránt. Családja jobb egzisztenciájáért kertészkedett, de az egész életét átívelő „kertészkedése” az iskolában, a kollégiumban, a szép és termékeny álmú fiatalok között zajlott, szinte ugyanúgy ahogyan Gyergyai Albert írta: „A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztéta, lélekbúvár, aki nemcsak a tudását közvetíti, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész.”
Cserháti tanár úr több mint 40 éven át szeretettel, odaadással, egészséges szellemiséggel, diákbarát attitűddel tanított és nevelt különböző nemzedékeket.
Nem egyszer ő maga vallotta, hogy „ha ezerszer újraszülethetne, újra és újra pedagógus lenne”. Soha nem veszítette el a lendületét, a lelkesedő és lelkesítő képességét és egyéni humorát sem. Ajkairól sosem fakadt az embertársaival kapcsolatos becsmérlő szó.
Igyekezett magából mindig a legjobbat adni, és a növendékeit önállóságra, kreativitásra, tisztességre nevelni. Toleráns volt, türelmes, empatikus és mindig segítőkész.
Szenvedéllyel csinált mindent, megszállottként fejtegette az elméjét élesítő rejtvényeit.
Inspirálta a tanítványait a kultúra, a zene, a tánc szeretetére, a román nyelvhez és a gyökerekhez való ragaszkodásra.
Misi kollégám közéleti tevékenységét is odaadó szolgálattal, igaz hittel és emberséggel végezte. Fáradhatatlanul kereste önmagában is és másokban is a fényt.
Most, a betegségtől meggyötört teste földbe kerül, de a lelke a mindenség fényességébe szárnyal, az örökös csend és béke édenébe.
Mi pedig itt állunk, fájó szívvel és emlékezünk.
Emlékezünk az együtt töltött gyermek- és ifjúkorra, a sok-sok általa szervezett élménygazdag kirándulásra, kalandra, munkára, a közös életutunkra.
Drága Misi! Nyugodjál békében, és tudd meg, hogy mi sosem feledjük el mosolygó arcodat, szelíd tekintetedet, léleksimogató szavaidat, mélyen emberi, baráti gesztusaidat, egész lényedet.
Isten veled!
Czeglédiné Gurzó Mária
(A gyászbeszéd a gyulai nagyrománvárosi ortodox temetőben hangzott el 2021. augusztus 26-án.)