Gyulai Hírlap - Tuberkulózis elleni társadalmi mozgalom

A mozgalom hátterében az a gondolat állt, hogy a tiszta levegő, a betegek elkülönítése az egészséges társaktól csökkenti a betegek számának növekedését. Auguste Rollier svájci orvos Leysinben tbc-szanatóriumot hozott létre. A gyógyítás alpesi napfénnyel, illetve ultraibolya fénnyel történt. A „helioterápia” az antik időkben alkalmazott napkúrák tapasztalati örökségén alapult. Hermann Brehmer 1859-ben Görbersdorfban alapított szanatóriumában a betegek „légkúrát” kaptak. A kezelés erdei sétákból és egyszerű, de tápláló étrendből állt. Ezek a szanatóriumok gyógy- és üdülőhelyként is funkcionáltak.

Az európai példák hatására Magyarországon is kibontakozó tuberkulózis elleni társadalmi mozgalom egyik főszereplője Lukács György, Békés megye főispánja volt, aki felismerte a járvány következtében kialakult probléma súlyosságát, és elhatározta, hogy a helyzet konszolidálása céljából megpróbál létrehozni egy magánalapítású szanatóriumot a tüdőbetegek részére az Alföldön.

Ebben az elképzelésében a másik szanatóriumépítő, Korányi Frigyes tanácsai segítették. A főispán hozzálátott a szervezőmunkához, amely több területen is folyt.  Először is a Békés című lap hasábjain tájékoztatta a lakosságot a kialakult problémáról, a szanatórium felépítésének szükségességéről. Felszólította a társadalom minden tagját, hogy adakozzon.

A lakosság tájékoztatása után a mozgalom alapjául szolgáló egyesület megszervezéséhez látott hozzá. Szanatóriumi civil szervezetet hozott létre, amelyhez bárki csatlakozhatott. Az egyesület célja a szervezői munkálatok, a szanatórium létesítéséhez szükséges tőke megszerzése, adománygyűjtés lebonyolítása, a korszak legnagyobb betegsége, a tüdővész elleni küzdelem és széles körű társadalmi mozgalom indítása volt, orvosok, tanítók, lelkészek, írók bevonásával.

Minél több embert próbált megkeresni, megnyerni az ügynek. József főherceget az egyesület fővédnökének, Auguszta főhercegnőt védnöknek kérte fel. Ezután Almásy Dénessel és Zöldy János főorvossal az uralkodót is megkereste személyesen, hogy támogassa a mozgalmat. A találkozón vázolták a mozgalom célját és az egyesület megalakulásának szükségességét. A közbenjárás eredményes volt, pénzbeli támogatást kapott a kezdeményezés. Az uralkodó példáját követték a társadalom vagyonos tagjai is. Nemcsak magánszemélyek, karitatív szervezetek és magas közjogi tisztséget betöltő személyek támogatták a mozgalmat, hanem vármegyék és városok is.

Gyula városa is közéjük tartozott. Dutkay Béla, a város polgármestere megegyezett a főispánnal, hogy a város tulajdonát képező Lugos erdőt ingyen megkapja az egyesület szanatórium létesítésére. Az építési tervek kialakításánál szempont lehetett, hogy a kórház a város külterületi részén legyen, ahol a fertőző betegeket elkülönítve tudják ápolni, illetőleg biztosítsák számukra a megfelelő környezetet, a tiszta levegőt. A korszakban úgy gondolták, hogy a gyógyuláshoz a tiszta levegő hozzájárulhat. A 30 kataszteri hold erdőterület megfelelt ezeknek a szempontoknak. Lehetőséget adott arra is, hogy parkokat és erdei sétányokat alakíthassanak ki a gyógyulás elősegítése érdekében.

Az építési tervek elkészítésénél is kaptak segítséget. Czigler Győző egyetemi tanár a szanatórium terveinek és költségvetésének elkészítését ingyen vállalta.  A szanatórium építési tervének elkészítésénél az építészt – a főispánnal folytatott levelezése alapján – két szempont vezette. Az első, hogy az épület megfeleljen az egészségügyi és célszerűségi követelményeknek. A második pedig a legnagyobb takarékosság elérése. 

A szanatórium felépítéséhez szükséges pénz előteremtésére az adománygyűjtés számos formáját választották. Az egyesületi tagdíjak mellett a szanatóriumi jótékonysági bálok, hangversenyek és táncmulatságok megyeszerte történő megszervezése is közéjük tartozott. Az egyesület tagjai minisztériumokat, bankokat és civil szervezeteket is megkerestek levélben, avagy személyesen is, a mozgalom pénzzel való támogatásának céljából. 

A hagyományos formák mellett megjelentek a direktebb gyűjtési formák, mint a perselyelhelyezés. Jótékonysági perselyeket osztottak szét Békés megye minden községében, nyilvános helyeken: vendéglőkben, kaszinókban, kávéházakban, bankokban azzal a céllal, hogy az egyesület vagyona, illetőleg a szanatóriumi alap gyarapodjon. A pénzgyűjtés célját szolgálta az emlékkönyv kiadása is, amelybe a közélet kiemelkedő alakjai írtak: József főherceg, Jókai Mór, Jászai Mari, Blaha Lujza, Csáky Albin gróf, Vilmos császár. A könyv eladásából származó bevételek a szanatóriumi alapot növelték. Ez volt a cél a sorsjátékok szervezésénél is, mely iránt országszerte volt érdeklődés. A szervezők több száz nyereménytárggyal fokozták az érdeklődést. Az 1904-ben tartott államsorsjáték bevételeiből is részesült az egyesület. Az uralkodó a jótékony célú államsorsjáték jövedelmének egytized részét az egyesületnek adományozta.

A Békés 1905. március 3-án megjelent számában Lukács György elégedetten számolt be az egyesület addigi tevékenységéről. A társadalom mozgósítását sikeresnek látta.  Az egyesületnek közel 5 000 tagja lett. A fővárosban aktív tagok az Operában rendeztek nagy estélyt, de országszerte szerveztek jótékonysági mulatságokat. A gyulai tüdőszanatórium létrehozásának ügye országos méretűvé vált.

Az építkezés 1905 szeptemberében kezdődött meg. A munkálatokat az egyesület által összegyűjtött adományokból finanszírozták, amely több év szervezőmunkának az eredménye volt. A szanatórium 1907 nyarán kezdte meg működését.

A társadalmi kezdeményezés jelentőségét jelzi, hogy az intézmény megalakulásakor Magyarországon a Korányi Frigyes által létrehozott Erzsébet szanatórium mellett a gyulai volt a másik olyan intézmény, ahol befogadták és ápolták a tuberkulózisban szenvedő betegeket. Mindkettő magánalapítású intézmény volt, és társadalmi mozgalom következtében jött létre.  

A tuberkulózis által okozott veszteségek mérsékléséhez és a helyzet konszolidálásához több tényező egymással összefüggő, egy adott korszakban jelentkező, szimultán hatására volt szükség. Fontos volt a kutatók eredményeinek alkalmazása, a védőoltás kifejlesztése, hatásos gyógyszerek alkalmazása, a betegség kezelésére specializálódott intézmények, tüdőszanatóriumok, tüdőgondozók elterjedése. Ebben szerepet vállaló emberek munkásságának öröksége az utókorra maradt, melyet megőrizve, felhasználva és fejlesztve az emberiség az életkörülményeit és lehetőségeit teheti jobbá.