Fotó: Pénzes Sándor
Tavasszal és nyár elején gyakran találkozhatunk a városokban erdeifülesbagoly-fiókákkal. Általában a fészküktől távolabb, gyakran egy fa tövében gubbasztanak.
Boldog Gusztáv, a Körös-Maros Nemzeti Park őrkerület-vezetője elmondta, a fiókák ilyenkor nem mindig szorulnak segítségre. A madarak röpképes korukig jó esetben a fák lombjai között nevelkednek, ezért ez a környezet a legjobb hely számukra. Ha nyugodt, nem forgalmas területen találunk rájuk, a legjobb, ha elhagyjuk helyszínt, így újra gondozásba veszik őket a szüleik.
Mint megtudtuk, a hívóhangjuk alapján a szülők megtalálják, és – ha szükséges – biztonságosabb helyre csalogatják őket. Az is előfordulhat, hogy a fiókák maguktól visszamásznak egy fára.
Fotó: Pénzes Sándor
Ha ez nem sikerül nekik, és mégis segítségre szorulnak, akkor a legjobb, ha egy fölfele szétágazó, a madarat több oldalról megtartó ágcsoportot, ágvillát keresünk egy fán, vagy egy erős, többméteres bokrot, és ide helyezzük őket – fejtette ki a szakember.
Erre azért van szükség, mert miután megfogjuk, egy ideig ösztönösen elesettnek, tetszhalottnak mutatkozik a madár, azonban amint úgy ítéli meg, hogy elmúlt a fenyegetettség, jó mászó lévén felküzdi magát a lombkorona magasabb részeire. Ha rossz helyet választunk neki, könnyen leeshet az említett, egy-két percig tartó ellazult, tetszhalott állapota miatt.
Az erdeifülesbagoly-fióka sziszegésével, kattogásával, óriási szemeivel sikeresen távol tudja tartani a macskákat, számára leginkább a kutyák, az autóforgalom és maga az ember jelenthet komolyabb veszélyt.
