a megemlékezésen kónya istván alpolgármester mondott beszédet
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– „Egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel, egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét és raboltak ki jobban. Magyarország népének felosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb napja.” – kezdte egy Francesco Saverio Nitti idézettel, aki Olaszország egykori miniszterelnöke, beszédét Kónya István.
Mint mondta, sokan látták azt, még az aláíró hatalmak politikusai és polgárai között is, hogy Trianon értelmetlen, aránytalan és a jövő békéjére nézve veszélyes, de a világháborúban harcoló katonák sem látták ezt másként.
– Egyetlen tollvonással írták felül a versailles-i kastélyban ezer év történelmét, s ezzel Európa legrégebbi és az évszázadok alatt legszilárdabbnak bizonyuló történelmi határait rombolták szét. Azokat a határokat, amelyek kiállták a próbát a tatárjárás és a török hódoltság idején is. Amit fegyverrel és vérrel nem lehetett elvenni, azt elvették tintával és papírral.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az alpolgármester szerint az aláíró hatalmak nem értették meg, hogy a Kárpát-medence egy természet- és gazdaságföldrajzi tekintetben is egységes, sajátos ökonómiával és ökológiával rendelkező terület, amely a világon ilyen szempontból egyedülállónak is tekinthető. Az egységet birodalmi érdekek miatt szakították szét.
Kónya István idézett azoktól, akiket érintett a döntés, így felelevenítette Iuliu Maniu román miniszterelnök húszas évek mondott szavait, Hlinka, a legnagyobb szlovák nacionalista párt vezetőjének egy mondatát 1925-ből, valamint idézte Stipicset, a magyarországi szerbek vezérét, akik mind úgy nyilatkoztak, hogy jobb, amikor még Magyarországhoz tartoztak.
– Mindezek a gondolatok azoktól a nemzetiségektől származtak, akik állítólag szerették volna, ha a trianoni diktátum megszületik. Mit mondjunk hát akkor a magyarságról, akik tényleges elszenvedői voltak ennek a döntésnek? Magyarország vétlenül sodródott bele abba a háborúba, amely azért tört ki, hogy a nagyhatalmak birodalmi vágyaiktól vezérelve újra fel tudják osztani maguk közt a világot, az eddig bitorolt gyarmatokat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Elveszítettük területeink több mint kétharmadát, lakosságunk több mint felét, a fakitermelésünk nyolcvan százalékát, só és kőbányáinkat, minden arany és ezüstbányánkat, a vasúti hálózat jelentős részét. A határon kívülre kerültek olyan történelmi városok, mint Pozsony, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Marosvásárhely és Szabadka. Leszakadt az országról a Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és a török időkben a magyarság fellegvárának tekintett Erdély. Még az az Ausztria is kitépett belőlünk egy darabot, amely belevitt minket a szerződést megelőző háborúba – hangsúlyozta Kónya István.
Az alpolgármester aláhúzta: a trianoni döntés máig égő sebeket ejtett az ország testén és lelkén, de előre kell tekintenünk. Emlékeztetett: az országgyűlés 2010-ben foglalta törvénybe a nemzeti összetartozás napját, a kettős állampolgárságról szóló törvénnyel pedig megnyílt az út az előtt, hogy visszanyerjék a határon túl rekedt honfitársaink azt, amit lélekben soha el nem veszítettek.
– A magyarság már azzal is csoda dolgot tett, hogy több mint ezer esztendőn át fenn tudott maradni. És nem csupán fennmaradt, hanem megmutatta a világnak, hogy milyen hatalmas dolgokra képes hősiességben, művészetben, tudományban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kónya István elmondta, hogy habár nem volt mindig így, de ma már beszélhetünk a trianoni döntésről, része a történelmi emlékezetünknek, a gyerekek tanulhatnak róla az iskolákban, hiszen szerves része a magyar múltnak, mint ahogy szerves része a magyar jelennek is. Ma már fontosabb azonban, hogy ne a fájó sebekről beszéljünk, a szétszakítottságról, hanem éppenséggel az együvé tartozásról.
– Csak akkor lehetünk erősek, csak akkor tudunk szembenézni az új kihívásokkal, és akkor tudunk a fenntartható fejlődés útján maradni, ha összefogunk mindannyian, akik a Kárpát-medencében élünk. Ez az érdeke a határon túli magyarságnak, a szomszédos népeknek, a határon belül élő nemzetiségeknek, a magyarságnak és városunknak is.
A beszéd után a történelmi egyházak képviselői osztották meg gondolataikat a közönséggel, majd Csordás Ákos, a Magyar Lovas Színház Komáromi Társulatának színésze és Tóth Tibor Simonyi-díjas előadó adtak műsort. A megemlékezés végén a résztvevők virágokat és mécseseket helyeztek el a székelykapu lábánál.
