Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az egyik magyar kultuszital, a szóda áll a középpontjában annak a vándorkiállításnak, amely június elejéig látható a gyulai Tájvízházban. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tárlata a víz világnapja alkalmából érkezett a fürdővárosba.
Kaczkó Zita, a bemutatóházat üzemeltető Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kövizig) kiemelt funkcionális ügyintézője emlékeztetett: az ENSZ 1993-ban jelölte ki március 22-ét a víz világnapjának, hogy ráirányítsa a figyelmet a nélkülözhetetlen természeti kincsre. Jelezte: az idei esemény mottója a „Vizet mindenkinek!”, ez alapján lett a kiállítás jelmondata a „Szódát mindenkinek!”
Elmondta: a szódát a 19. század második felétől Gyulán is sokan gyártották, a Tájvízháznak otthont adó épületben 1965 után, a gőz- és kádfürdő bezárását követően létesült szikvízüzem.
Szabó János, a Kövizig igazgatója
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szabó János, a Kövizig igazgatója elmondta: a tárlat nyitóprogramja az igazgatóság víz világnapja alkalmából szervezett kétnapos rendezvényének. Kiemelte, a március 22-i eseményre több mint ezer gyereket várnak.
Felidézte: gyerekkorában traktorral, lovas kocsival hordták a településeken a csereüvegeket. Megjegyezte, a nyári melegben nincs üdítőbb, frissítőbb ital, mint a szóda, amely elengedhetetlen, ha igazi fröccsöt akar inni az ember.
Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója elmondta: a kiállítás Bánffi István szegedi szikvízgyártó iparos gyűjteményéből jött létre. Hozzátette: a régi tárgyak mellett a vendéglátóipari múzeum korábbi igazgatója, Draveczky Balázs által jegyzett, Fröccstörténelem című írás ösztönözte arra, hogy megszervezze a tárlatot, amely 2004 óta, tizenöt éve utazik az országban.
– A szódának a polgárosodás idején szökött fel az ázsiója, amikor egyre több ember költözött a városokba – mutatott rá a múzeumigazgató. Mivel az ásványvíz csak korlátozottan állt rendelkezésre, más módot kellett találni arra, hogy ellássák az embereket tiszta vízzel – fűzte hozzá.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint ismertette, a mesterségesen előállított, széndioxiddal dúsított ásványvizet az angol Joseph Priestley lelkész, kémikus és fizikus találta fel 1772-ben. Jedlik Ányos bencés szerzetes az 1820-as évek elején kezdett hozzá a szikvízgyártás kidolgozásához, mert nem volt elégedett a győri rendházba szállított balatonfüredi ásványvíz minőségével. Ő lett az első szikvízgyártó iparos Pesten 1842-ben – hangzott el a megnyitón.
Az igazgató kiemelte: a tárlaton egy D. Févre-féle szódakészítő gépet is bemutatnak, de régi szódásüvegeket, reklámokat, fotókat is láthat a közönség. Emellett a szikvíz feltalálásáról, gyártásáról és az irodalomban, képzőművészetben, zenében való megjelenéséről is olvashatnak a látogatók.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kiss Imre végezetül a tárlatról szóló könyvet ajándékozott a Tájvízháznak, majd átvette a bemutatóház jelképes kulcsát az előző kiállítótól, Balogh Ferencnétől.
A megnyitó végén fröccsel és málnaszörpös szódával vendégelték meg a megjelenteket. Az eseményen Király Dominik szaxofonjátékkal működött közre.
A kiállítás június 2-ig keddtől vasárnapig 9–16 óra között tekinthető meg a Tájvízház belépőjével.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
