Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A legjobb darabokról írni a legnehezebb, ezért itt most ki is kellene tennem a pontot, és lezárnom színházi tudósításomat. Merthogy ebben a darabban egyáltalán nincs mibe belekötni, hacsak abba nem, hogy annyira jól megcsinálták, annyira ráéreztek az arányokra, hogy teljesen lehetetlen helyzetbe hoztak bennünket, újságírókat.
Már a darab legelején megmanipuláltak, amikor Angolieriné és az ezredes besétált karonfogva a terembe, s én azt hittem, hogy egy idősebb pár érkezett Békéscsabáról az előadásra. Még meg is mosolyogtam őket, hogy ni, milyen szépen felöltöztek, milyen bájosak, valódi szerethető különcök. És most nem túlzok, ez megtörtént. Főként, hogy Elek Tibor színigazgató mellőlem szólt be nekik, tehát még csak félre sem érthettem, hogy elől még van hely, oda leülhetnek. És ők szépen előre mentek, és felkapaszkodtak a színpadra, ahol már melengette ülőhelyét néhány bátrabb, de ismerős gyulai jegyváltó.
Csak akkor kapcsoltam, hogy ők is a darab részei, amikor megszólaltak, és nem akartak elhallgatni. A hölgy például folyton afelől kérdezgette a férjét, aki épp annyira tudta a választ, mint ő, hogy mikor jön már be a bűvész, miért késik. De hát az illuzionistának esze ágában sem volt megjelenni. Szándékosan húzta az időt, pattanásig feszítette a húrt, perverz módon idegesítette az unatkozó kisvárosi nagyérdeműt azzal, hogy megvárakoztatta őket. Majd miután megjelent, akkor is a pia lett az első, nem a közönség szórakoztatása.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Merthogy az eredeti történettel ellentétben ebben az esetben a színház a színházban esettel szerveztek nekünk randit. Egy olyan előadásba, színjátékba rendeztek bele, amelyben egy másik előadást, egy másik színjátékot adtak elő.
Thomas Mann egyes szám első személyben megírt Mario és a varázsló című novellája 1930-ban jelent meg, és a fasizmust fogalmazta meg jelképekben. Az Olaszországban játszódó elbeszélésből Spiró György készített átiratot, színpadra Czeizel Gábor alkalmazta, így a várszínházban csupán a második, terjedelmesebb részt élhettük át, amelyben Cipolla, a hipnotizőr bűvész a diktátorok bőrébe bújik, és megfosztja akaratuktól embertársait. A bemutatójára kíváncsiak először ellenszenvesnek és nevetségesnek tartják, de sikerei és módszerei hatására egyre inkább engedelmeskednek neki. Legvégül odáig süllyednek saját gyengeségük miatt, hogy teljesen elképesztő dolgokra hagyják magukat rábeszélni. Szótlanul tűrik, hogy a szélhámos azt csináljon velük, amit csak akar, és ő ezt meg is teszi szívesen: előbb porig alázza őket, majd táncra perdíti valamennyiüket.
Fajgyűlölettel ebben a produkcióban nem találkozunk, ellenszegülőkkel viszont igen, de előbb-utóbb ők is feladják. Hisz többször is elhangzik: ha nem akarod, akkor miért csinálod, ha nem tetszik, akkor miért tapsolsz? De végül folyton kiderül, a nem akarás nem élet, a szembemenés egy járhatatlan út. Mario az egyetlen, akivel kapcsolatban már induláskor téved a manipulátor: eladónak nézi, holott pincér. A fiúval kapcsolatos bizonytalansága tulajdonképpen arra való, hogy előrevetítse, ő az a társaságban, akin bizony nem fog tudni uralkodni. Bár azt eléri, hogy őt nézze élete szerelmének, azt már nem, hogy a magát átvertnek érzett fiatal ne tegyen igazságot a legvégén. A fiú ugyanis előveszi a pisztolyát és lelövi a csalót, megfosztja az emberiséget az embertelenségektől, golyóval varázsolja elő a szabadságot.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mario megváltó személyének és tettének több értelmezési lehetőséget is adhatunk. Jelentheti a bárki előtt nyitva álló lehetőséget, ezáltal a fényesebb jövőt, de utalhat akár arra is, hogy a kegyetlenségek ellen a passzív ellenállás nem hatásos, legyőzéséhez a tettek mezejére szükséges lépni. És elmondja, vigyázzatok, mert az erőszak erőszakot szül, a gonoszok pedig mindig elnyerik méltó büntetésüket.
November 15-én tehát abban a megtisztelő helyzetben voltunk, hogy Gulyás Dénes zseniális rendezését, Lisztóczky Hajnal beszédes koreográfiáját, a „négyek” lebilincselő színészi játékát, és ami mindezt egységbe varázsolta, a hátborzongató groteszket a fővárosiak után mi, gyulaiak nézhettük meg legeslegelőször. Előre is elnézést kérek mindazoktól, akik úgy látták, hogy ez egy rossz, élvezhetetlen előadás volt.
