Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Mentségére válik a Krisztus előtti időkben élt embernek, hogy nem csupán az élvezet miatt dohányzott, hanem azért is, mert hitt abban, hogy az istenek és a szellemek kedvüket lelik az égre szálló füstben. Emellett úgy vélte, bizonyos nyavalyáitól is megszabadítja. Hippokratész például köhögésre is ajánlotta, de fogfájásra és szájszag ellen is hatásosnak vélték. Gyógyhatása mellett a bódító jellege volt még az, amely közkedveltté tette, mutatott rá Nagy Adrienn, az Erkel Ferenc Múzeum néprajzosa.
A dohány európai útja 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte az új világot, Amerikát, ahol az őslakos indiánoktól dohánylevelet, vagyis tobaccót kapott ajándékba. Igaz, hogy nem nagyon tudott vele mit kezdeni, egyik matróza viszont rászokott a tubákra, amiért később börtönbe került. A bennszülöttek ekkor már több ezer éve hódoltak a dohányzás művészetének, és megszámlálhatatlan módon alkalmazták a termést: ették, rágták, kenőcsöt készítettek belőle.
Kontinensünkre gyógyszerként került be, egy francia orvos, Jean Nicot révén, aki a saját kertjében termesztette, hogy ellássa vele a betegjeit. Orvosi megfigyelések alapján a füstölést akkoriban még a pestis ellen is hatásosnak találták.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Magyarországra két irányból érkezett a dohány a 16. században: délről a törökök, nyugatról az ellenük harcoló spanyolok hozták be. A korabeli feljegyzések szerint elterjesztésében Bornemissza Pál erdélyi püspöknek volt meghatározó szerepe, az első palántát ugyanis ő szerezte be 1568-ban. A dohányzás ezt követően lett divat, valóságos férfiszimbólum. Így mindenkit meglepett, hogy az 1660-as években Apafi Mihály betiltotta, miután nikotinmérgezés miatt rosszul lett az egyik csatában.
Túl sok eredménye azonban nem lett a szabályozásnak, hisz a 19. században évente már 10 millió pipát gyártottak le idehaza. Az elsőket fazekasmesterek készítették, főként Debrecenben, majd Selmecbányán és Budán is létesült egy-egy központ. A vagyonosabb réteg kiváltképp a tajtékpipákat kedvelte, amely mint ismeretes, magyar találmány, és nagyon értékes. Mindezek mellett a gyökérpipák is használatban voltak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Békés megyébe 1814-ben jutott el a dohány kultúrája az Újkígyóson letelepedett szegedi kertészek által. Miután a levél termesztése állami monopólium lett, javult ugyan a termés minősége, a belőle élőket viszont tönkretette az intézkedés.
Az előadáson hallhattunk arról is, hogy az 1801. évi nagy gyulai tűzvészt egy csizmadia mester őrizetlenül hagyott pipája okozta, s számos érdekesség fogalmazódott meg annak kapcsán, miért tartott negyven percig a pipázás előkészítése, s miért kellett ehhez külön személyzet. Nem csoda hát, jegyezte meg az előadó, hogy a 20. századi rohanó világ áttért a cigarettázásra.
Az előadást az osztályteremben elhelyezett minitárlat közös megtekintése zárta. A kiállított darabokat a Ladics-ház és az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményéből válogatták össze.
