dr. Erdész Ádám
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A kolozsvári impériumváltás kordokumentuma
Az utóbbi hónapokban három kiadványunk is megjelent, tájékoztatta lapunkat dr. Erdész Ádám levéltárigazgató. Ezek egyike Márki Sándor naplóinak a második kötete, amely a dualizmus kori Magyarország egyik vezető történésze irdatlanul hosszú feljegyzéseinek tíz évét hozza.
Márki Sándor 1873-ban, 20 éves egyetemistaként kezdte el vezetni naplóját, amit 1925-ben, néhány nappal a halála előtt hagyott abba. Ritka dolog, hogy egy vezető történész azonos szempontok szerint fél évszázadon át visz egy naplót, jegyezte meg az intézményvezető. A nemrég megjelent második kötet azért különösképpen érdekes, mert Márki 1892-ben lett a kolozsvári tudományegyetem professzora. Az ekkor induló évtized neki is, de Kolozsvárnak is egy nagyon izgalmas évtizede volt. Részletező hírei alapvető forrásai a kincses város akkori históriájának.
– Márki éles szemű, okos ember volt, nagyon hamar átlátta, hogy az impériumváltás olyan horderejű változásokat indít el Kolozsváron, amely a magyaroknak nem lesz kedvező. Naplója ezért felduzzad ezekben a hónapokban, szinte mindent papírra vett. Az idevonatkozó Metamorfózis című rész több mint 3 millió karakter – árulta el dr. Erdész Ádám.
A mű rendkívül érdekes, historiográfiai szempontból is többrétegű. De értékes olyan tekintetben is, hogy az olvasóval azok a múltját, fejlődését, mindennapjait is megismerteti, akik meghatározták Erdély fővárosának szellemi, értelmiségi életét. A sorozat első kötete az év forráskiadványa lett. A teljes naplót öt kötetnem tervezi kiadni a levéltár.
Képeskönyv a civilekről
Különleges könyve lett az archívumnak a Körök, egyletek – A civil társadalom története a dualizmus kori Békés megyében című is, amely egy nagyobb projekt keretében készült el. A kiegyezésnek mint témának korábban is elég nagy teret szentelt az archívum. Volt erről konferenciája és kiállítása, most pedig nagy örömünkre szolgál, hogy a kiadványra is meg tudták szerezni a szükséges anyagi forrást. Hisz azt az időszakot mutatják be nagyon színesen és olvasmányosan a nagyközönségnek, amely a civil világ aranykorának számított.
A kötet valójában egy képeskönyv, rövid szövegekkel, sok szép, beszédes képpel. Helyet kap azonban benne az előtörténetet is, amely a reformkorban kezdődött. Valódi törzsét viszont az képezi, ami 1867 után történt.
A történész levéltárigazgató szerint az illető korszak azért annyira izgalmas, mert a civil világ szabad fejlődését hozta el, olyan jogi szabályozásokkal, amelyek kinyitották a kapukat. Ennek eredményeként a polgárok olyan egyesületeket alakíthattak ebben az időszakban, amelyeket maguk akartak. Így hozhatták rendre létre az azonos érdekeiken alapuló köröket is. Ezek mindenike fontos része lett a városi társadalomnak.
– Ezekről beszélünk itt: a társasági egyletekről, a kaszinókról, az olvasó körökről, a kulturális egyesületekről. Sokan nem is gondolnák, hogy a múzeumokat, a gyulait is, meg a békéscsabait is nem az önkormányzat, de nem is az állam hozta létre, hanem bizonyos egyesületek. Ugyanekkor alakultak meg a temetkezési, a kiházasítási és a betegsegélyző egyletek, de jelen voltak a civilek a színházak mögött is. A jótékonysághoz még hozzátenném, hogy a József Szanatórium, amely tavaly ünnepelte fennállásának a 110. évfordulóját, egy agilis főispánnak köszönheti létét. Ez a tisztségviselő teremtette elő azt a pénzösszeget, amelyből felállíthatták a kezdetben száz beteg fogadására alkalmas intézményt. És természetesen a sport is élénken belefért a kezdeményezésekbe, amiként az a törekvés is, amely a nők előtt megnyitotta az érvényesülés, kiteljesedés lehetőségeit – mutatott rá dr. Erdész Ádám.
Ügynökjelentések a protestánsokról
A harmadik könyv az 500 éves reformációhoz, és egy tartalmas, kiváló projekthez kötődik, amelynek keretében a helyiek konferenciát rendeztek, kiállítást nyitottak meg, adatbázisokat építettek az MNL többi megyei levéltárával, és megjelentettek egy könyvsorozatot. A Békés megyei 1948–1988 közötti ügynökjelentéseket közöl ebben a keretben Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból – A protestáns egyházak és a hatalom viszonya címmel. Ennek megfelelően a szerző, Sáfár Gyula, az intézmény igazgató-helyettese a gyulai közigazgatási és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára iratanyagaiból válogatta össze az iratanyagot. Az okmányok arra vonatkoznak, miként próbálta kordában tartani, visszaszorítani a protestáns egyházakat a megyei egyházügyi titkár, milyen képet alkottak az állami szervek a korabeli egyházakról, a lelkészekről, a hitoktatásról, a kis egyházakról és az egyes felekezetek kisebb csoportjairól.
– Ilyen típusú forrásközlés még nem jelent nálunk – hangsúlyozta dr. Erdész Ádám, aki a kiadásokkal kapcsolatban külön felhívta a figyelmet Barabás Ferenc kiváló tipográfiai munkájára és a Knerr Nyomda közreműködésére.
