Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - „A kezdetek óta folyamatosan tanulok”

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Szabó EszterINTERJÚ • 2018. július 06. 13:45
„A kezdetek óta folyamatosan tanulok”
Kun Miklóssal, a Gyulai Várfürdő ügyvezetőjével beszélgettünk

Kun Miklós csaknem két évtizeden át dolgozott Budapesten úgy, hogy közben a családja Gyulán élt. A bankszektor után a Gyulai Várfürdő vezetésével bízták meg. Azt mondja, nem ijedt meg a feladattól, noha annak szinte minden területe teljesen új volt számára.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Hogyan kerültél Gyuláról Budapestre, majd vissza szülővárosodba?

– Az Erkel-gimibe jártam, utána felvettek a külkerre, aztán pedig a közgázt végeztem el. Ezek után két évet itthon laktam Gyulán, levelezőn jártam Pécsen a jogra, gazdasági szakjogász képzésre, közben pedig mikroökonómiát és statisztikát tanítottam. Ezek után kerültem Budapestre, a bankszektorba. Vállalati, majd nagyvállalati kapcsolattartó voltam, majd több bankváltást követően vállalati stratégiai területről kerültem haza, a Gyulai Várfürdő élére.  

– Mi volt előbb, a gyulai munkalehetőség, vagy annak az igénye, hogy vissza szeretnél térni a városba?

– Mivel a családom Gyulán élt, mindig tervben volt, hogy előbb-utóbb hazaköltözöm, de ehhez az is kellett, hogy a munkalehetőség szembe jöjjön. Mikor a Gyulai Várfürdő vezetői pozíciója megüresedett, a polgármester úr megkeresésére pályáztam. Egyébként nagyon jónak tartom a szándékát, hogy minél több, a városból elkerült gyulait szeretne hazacsábítani.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Tudod, hogy hányan pályáztak még a Gyulai Várfürdő vezetésére rajtad kívül?

– Nem tudom.

– Érdekelt volna akkoriban?

– Igen, azt hiszem, jó lett volna tudni, hogy még kikben gondolkodtak.

– Mekkora dilemma volt visszatérni Gyulára?

– Nem volt egyszerű, mert 20 évet töltöttem a fővárosban, és abban a szektorban, amelyben dolgoztam, azt hiszem, elég otthonosan mozogtam. Nagyon sok minden köt Budapesthez, de az igazság az, hogy egyfelől hétvégi apukaként, a családtól távol élni hosszú távon nem perspektíva, másfelől a Gyulai Várfürdő vezetése nagyon felelősségteljes és megtisztelő feladat. Így aztán szívesen jöttem vissza, annak ellenére, hogy a munkahelyváltás mindig kockázat, és komoly kihívás.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Te hogyan állsz az új kihívásokhoz: jobban szereted a biztonságot, vagy kifejezetten élvezed, hogy legyőzheted az újabb és újabb akadályokat?

– Szeretem az új feladatokat, és nem ijedtem meg, de mivel nem vagyok műszaki ember, és a Gyulai Várfürdő üzemeltetéséhez ezek az ismeretek elengedhetetlenek, sokat kellett tanulnom is. Sőt, a kezdetek óta folyamatosan tanulok. 

– Akadt a beilleszkedési folyamat közben bármi, amivel kapcsolatban meglepődtél saját magadon?

– A gazdálkodás önmagában sokkal nehezebben tervezhető, az átfogó controllingrendszerek hiánya pedig sokkal nagyobb óvatosságot követel, mint amire kívülállóként számítottam. Egyébként az előbb említett műszaki dolgok könnyebben mentek, mint amire számítottam, az emberi dolgok viszont nehezebben.

– Utóbbi mit jelent pontosan?

Azt, hogy vezetőként egy kicsit személyügyesnek is kell lennem, egy kicsit marketingesnek, stratégának, és még csapatpszichológusnak is. Azt gondolom, hogy a Gyulai Várfürdő sikerének az egyik kulcsa, hogy az itt dolgozók csapatban tudjanak dolgozni, szívből dolgozzanak, és magukénak érezzék a fürdőt. Az egyik legnagyobb kihívás csapatot építeni, és motiválni az embereket. Érezniük kell a lendületedet, és azt, hogy hiszel abban, amit csinálsz. Összességében a feladat sokrétűsége az, ami talán a legizgalmasabb és legszebb ebben a munkában.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Mik a Gyulai Várfürdővel kapcsolatos legelső gyermekkori emlékeid?

– Az, amikor úszni tanítottak minket óvodásként a termálvízben, amiben akkor ki tudja, hogy mi volt, hiszen nem cserélték naponta a vizet. Iskolásként a huszonötöst csodáltuk, azt, hogy milyen modern, aztán nagyobb gyerekként nyáron már mindennap kint voltunk. Arra is emlékszem, hogy volt egy úszómester, aki ha nem tetszett neki valami, akkor fekvőtámaszokat csináltatott velünk. Ő a mai napig itt van egyébként. Szerintem a generációnk minden tagja fekvőtámaszozott neki. 

– Senkinek nem jutott eszébe ellentmondani az úszómesternek, aki azt mondja, hogy csinálj meg ötven fekvőtámaszt?

– 10 évesen 40 kilósan egy óriásnak?

– Belógtatok néha a Gyulai Várfürdőbe?

– Persze.

– Mi a helyzet azzal, ha valaki mostanában szeretne valahol beszökni, a diákéveid miatt minden lehetséges trükköt megtanultál?

– Igen, azt hiszem, ismerem ezeket a bejáratokat, de most már az a dolgom, hogy igyekezzek megelőzni a belógást. 

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Van-e olyasmi, amit a mai napig nem tudtál megszeretni a Gyulai Várfürdőben, vagy szeretnél rajta változtatni?

– A fürdőnek elég kevés olyan területe van, amelyen ne kellene változtatni, vagy fogalmazzunk úgy, hogy fejleszteni. Mind a műszaki vonalon, mind a szolgáltatási színvonalon folyamatos újítások szükségesek, amelyeket igyekszünk lépésekben megvalósítani. Enélkül egyszerűen nem maradhatunk versenyben.

– Van-e olyan tervezett fejlesztés, amelyre jó eséllyel számíthatnak a helyiek és a turisták?

– Igen, mi a családok fürdője vagyunk, többek között ezért is szeretnék bővíteni a kinti gyermekparadicsomunkat. Ezt én egy-két éven belül szeretném megvalósítani, de egy fürdőben a bevételekkel kalkulálni nagyon nehéz, mert az időjárás mindent keresztül tud húzni. Annyi biztos, hogy átfogó, hosszú távú fejlesztési koncepciónk van, amely a gyógyászati részlegünk fejlesztésén át a csúszdás medence átalakításáig, a termálkutak rendbetételéig vagy akár egy AquaPalota 2-ig mindent összefog.  

– Hány embert vesz el tőletek egy rossz nyár?

– Akár a nyári látogatók felét is elveheti.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett

– Van-e bármi, amit szerinted a látogatók még mindig nem tudnak, vagy nem jól tudnak a Gyulai Várfürdőről?

– Nem tudom, hogy az információ hiánya-e az oka, de az biztos, hogy a téli főbejáratnál rendszerint hatalmas a sor, míg mellette néhány méterrel ott van a nyári főbejárat a gödörben. Ott általában viszonylag kevesen akarnak bemenni. Szerintem egy fontos információ lehet azoknak, akik egy kicsit zökkenőmentesebben szeretnének bejutni, hogy nyugodtan használhatják a nyári főbejáratot, ott kevesebbet kell majd várniuk. 

– Mi az, amit kifejezetten a gyulaiaknak üzentek, és minél inkább szeretnétek eljuttatni hozzájuk?

– Szeretnénk nekik sokféle módon kedveskedni, mert szívesen látjuk őket. A Gyulai kártyával egy család nagyjából féláron bejöhet 4-5000 forintot megspórolva, de hamarosan ingyenes úszásoktatás is kezdődik felnőtteknek, amit 500 forintos úszójeggyel is igénybe lehet venni. Úgy gondoljuk, ez hasznos lehet azoknak a helyi felnőtteknek, akiknek annak idején nem volt lehetősége megtanulni úszni. Ezenkívül lesz nálunk bábszínház, koncertek, aquafitness – tele van a rendezvénynaptárunk.

– A gyulaiaknak adott kedvezmény megéri valahol nektek?

– Nem, az 500 forintos úszójegy nekünk nem éri meg, de ez nem is erről szól. Szeretnénk, ha még több helyinek lenne lehetősége rendszeresen látogatni a Gyulai Várfürdőt. 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)