Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Bemutatták azt az erdélyi horrorregényt, amelyikből hiányzik Drakula

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Gurzó K. EnikőKULTÚRA • 2018. február 17. 09:30
Bemutatták azt az erdélyi horrorregényt, amelyikből hiányzik Drakula
Szépirodalmi rémtörténeteiről Kiss László faggatta Szabó Róbert Csabát Gyulán

A hidegteremben láttam Xavér holttestét. Mintha összezsugorodott volna egykori önmagához képest, ahogy ott feküdt árván a betonpadlón, egy vérfoltos lepedő alatt, és hiányzott a szakálla, mintha az életével együtt azt is elvették volna tőle. Levághatta, mióta utoljára láttam, más magyarázatot nem találtam. Rejtőzködni kényszerülhetett, és a szakálltól való megszabadulás a legjobb álca. Célzott lövés érte, lapocka tájékon – olvasható az Alakváltókban.

Kiss LászlóSzabó Róbert Csaba és Bokor Ildikó, a Boróka Kulturális Egyesület elnöke 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A borzalmakkal teli erdélyi rémregény szerzőjével, aki a Látó irodalmi folyóirat szerkesztője is egyben, Kiss László író beszélgetett a Mogyoróssy János könyvtárban február 16-án. A gyulai Boróka Kulturális Egyesület rendezvénye szinte megtöltötte az előadótermet.

Szabó Róbert Csaba elsősorban Kiss László kérdéseire válaszolt, dióhéjban elmondta az életét, majd azt is elárulta, az Alakváltóban az alakváltókról van szó, azokról, akik könnyen cserélnek egyenruhát és társadalmi-politikai identitást. Akiknek a köpönyegforgatás nem okoz lelkiismeret-furdalást, és akik a véröntéstől sem rettennek vissza, ha általa övék lehet a hatalom. Olyan erdélyi gótikus történetet írt, amelyből hiányzik Drakula gróf és az idillikus transzszilván táj. Az ő erdőiben bandák számolnak le egymással, és a vámpír helyett (vagy inkább: gyanánt) a rosszul meggyilkolt szekus jár vissza kísérteni, félelemben tartani az élőket. A megidézett akkori valóság számára ugyanis ezt diktálta. Kötete tehát tele van jelképekkel és átvitt értelemmel.

A Jelenkor Kiadó gondozásában két éve megjelent regény borítóképe is ugyanezeket a gondolatokat támasztja alá. No meg azt, hogy a szerzőben nem csupán a vágy volt meg arra, hogy szakítson a klisékkel, hanem a képesség is, hogy ezt megvalósítsa. Eseményei az 1950-es évek Romániájában indulnak, amikor a szomszédos országban több vér folyt, mint az 1956-os magyarországi forradalomban, és ahol úgy hallgattatták el a lázadót, hogy a hatóságiak egészen véletlenül találtak egy fegyvert a fáskamrájában. A munkatáborok és a későbbi lelki-szellemi terror hazájában Szabó Róbert Csaba egy orvossal mondatja el az embertelenségek történetét, belülről jövő kísértéstől hajtva és megtermékenyítve, szép, irodalmi, azaz szépirodalmi mondatokkal.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Könyve ezért több a klasszikus fantáziakönyveknél. Persze több azoknál amiatt is, hogy az alapja mégiscsak reális. Kiss László szerint ez érzékelhető is az egyes személyek megrajzolásában. Hogy ismerte-e a bandatagokat? Nem. De a második világháború után a román hegyekben évekig bujkáló hatszáz rózsasándor között három bicskás székely is akadt, akik ha nem a rendfenntartók által, akkor másképpen, de előbb-utóbb biztosan kikényszerítettek volna maguknak egy játszmát a büntetőtáborban. Ők, a rebellisek mind bekerültek egy román nyelvű dokumentumgyűjteménybe. Innen a kontaktus.

A Boróka egyesület író-olvasó találkozóján arról is szó esett, hogy a regényírás igenis tanítható. A Mészöly Miklós-díjas tollforgató ezt azzal bizonyítja, hogy időnként ő maga tanítja. Szerinte ez azért lehetséges, mert csupán egy hétköznapi mesterségről van szó, amelynek műveléséhez türelem kell, kitartás és szorgalom. Idő is kell persze, sok idő. Ő például többkötetesként is fel tud mutatni olyan közepesen hosszú novellát, amin 7-8 évig dolgozott. A karakterépítéssel ugyanez a helyzet: ki kell gondolni, utána megvalósítani.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Aztán megnyugtatta a késen érő, ám írói babérokra vágyó kedélyeket: jóllehet már gyermekkorában lejegyezte, ami eszébe jutott, 35 évesen érezte úgy, hogy elérkezett valahová, életpályájának egy olyan szakaszába, ami már jelent valamit. Tapasztalataiból kiindulva azt javasolta, érdemes szelektálni, érlelni a szavakat és a szöveget, nem muszáj minden badarságot papírra vetni.

Az egyetem elvégzése után Szabó Róbert Csaba is válaszút elé került. Előbb egy könyvesbolti állást vállalt el Kolozsvárott (mert annyira szerette a várost), aztán egy hetilapos munkát rengeteg káosszal és bizonytalansággal, míg végül kikötött a Látó szerkesztői székében, Marosvásárhelyen (ahonnan sokáig vágyott vissza Kolozsvárra). Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: nem hős akart lenni, inkább az életművét szerette volna megírni. Most is ezen van.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Készülő regénye szintén romániai témát feszeget. A könyv a Ceausescu-féle urbanizációs tervekből fog kinőni, az eddigi legnagyobb magyar összefogást megvalósító falurombolási projektből, amely a rendszerváltás küszöbén csaknem 60 ezer főt kényszerített arra, hogy elhagyja otthonát, és Arad irányából a Maroson átszökjön Magyarországra. Emellett egy ifjúsági könyve is megjelenik majd, raádásul nem az első.

A pedagógusoknak pedig a következőt üzeni (a szintén magyar szakos Kiss Lászlón át): ne az Ómagyar Mária-siralommal kezdjék az oktatást kilencedikben, hacsak nem azt szeretnék elérni, hogy egy életre ne vegyenek már könyvet a kezükbe. Könnyedebb, emészthetőbb irodalmat vigyenek be a diákoknak, és akkor szeretni fogják az írókat. Meg az óráikat.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)