a Gyulai Alkotók Baráti Köre
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Merésznek kell lenni, ennyi
A Gyulai Alkotók Baráti Körének most kiállított képeit nézve Durkó Károlynak egy budapesti galéria kiállítása jutott eszébe. A Merítés a KÚT-ból. Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg megnyitóbeszédében, hogy a művészet, a modern különösképpen, korábban is szerteágazó volt, és ma is az. Az említett művészcsoport, a Képzőművészek Új Társaságának tagjai, Szőnyi István, Tornyai János, Vaszary János és társaik fiatal korukban ugyanúgy útkeresők voltak, mint bárki más, aki festővászont és ecsetet vesz a kezébe. Merítettek a korábbi életművekből, a hazai és a külföldi mesterektől egyaránt, sőt, kortársként egymásra is hatottak.
A múzeumi másolástól azonban az ő esetükben is emberpróbáló munkás út vezetett saját arculatuk megteremtéséig, részletezte Durkó Károly. A másolás technikájának elsajátítása és a gyakorlati tudás megszerzése ugyanis csupán az alap volt. És ma is az kell, hogy legyen, nincs ezzel baj. A fiatal Kohán György is kopírozott, ötleteket merített Párizsban, a francia múzeumokban. Ennyi viszont nem elegendő: mert vagy mer valaki önmaga lenni, merész dolgokat művelni, vagy nem jut tovább az úton, fogalmazott megnyitóbeszédében.
A most kiállító gyulai művészeti közösség tagjai is ezt az utat járják. Sok tanulással, munkával eljutottak annak határára, hogy képes üzeneteiket önálló, a stílusteremtés esélyével fogalmazzák meg, vélte Durkó Károly.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Fontos a gyökér is
A tárlatnyitón elhangzott: a francia impresszionizmusból, a nagybányai és az óceánon túli modern felfogásokból építkező gyulai művészbarátok már bátran bánnak a színekkel és az alakokkal. Mernek hangulatot visszaadni, életörömöt mutatni. A párizsi életképek, az alkotótáborokban tapasztalt térkompozíciók, tornyok, a gyulai és a külföldi kastélyok, a természet szépsége adta felszabadult színek, az aktok, a kalapos portrék és az állatábrázolások egyre nagyobb, jó értelemben vett merészségről tanúskodnak a kör tagjainak képein. Természetelvűségükkel és életöröm-igenlésükkel összhangban alkotásaikon a gyökerek is megmutatkoznak, felszínre törnek. Hisz nem lehet nem gondolni a tárlatot látva József Dezső, Kiss Sándor, Bíró György hatására. A felszabadult, vagy a visszafogottabb színvilágú olajfestményeikre, akvarelljeikre, a 90 éve alakult első gyulai művésztelep alkotóira, Szöllősi Jánosra, Csallóközi Farkas Lőrincre, Kása Gáborra, Csapó Mártonra és a többiekre. Ösztönös és tudatos ez az építkezés, hangsúlyozta Durkó Károly.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Elmondanak sok szerető gondolatot
A gyulai alkotók baráti körének története 2014 októberében kezdődött. Tagjai mára eljutottak az útkeresés végére. Pedagógus, kereskedő, asztalos, műszaki rajzoló barátsággal fér meg egymás mellett szabad társulásukban, hisz mindnyájan egyet akartak, és akarnak most is: festeni. Őszintén létrehozni valamit, üzenni, elmondani sok szerető gondolatot, érzést.
A művelődési ház pedig otthont biztosít számukra az alkotáshoz. Csütörtökönként a festészet mellett a fafaragás és a tűzzománc művészetében is elmélyülhetnek. Alkotótáborban vettek már részt Kétegyházán, Bélmegyeren, Kötegyánban, Békésszentandráson, Gyomaendrődön, Tiszakécskén, Szabadkán, Palicson és Nagyörvenden, kollektív és egyéni kiállításaik Gyulán, Békéscsabán, Békésen, Vésztőn, Sarkadon és Kovásznán voltak. A január 15-én nyílt tárlatuk a 6 hangulat címet viseli.
– Nyugodtan mondhatom, már hat ez a hangulat – zárta gondolatait Durkó Károly.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A kiállítók nevében Patkás Irén köszönte meg az érdeklődőknek, hogy kíváncsiak tárlatukra, a közreműködőknek, hogy emelték az esemény színvonalát, és a gyulai művelődési központnak, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosított számukra.
Borbély Mária, Keresztesi Franciska, Metykóné Balogh Edit, Papp Mária, Patkás Irén és Bende Imre alkotásai február 14-ig tekinthetők meg díjtalanul a földszinti galériában.
