Az Aszobi no ki kórus koncertje a harruckern téren
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Történelmi jelentőségű volt a japán gyerekek ittléte
Az Aszobi no ki (Játékos Fa) kórus számos tagja már nem először járt Magyarországon. Keiko Takagi tanárnő, kórusvezető tízedik alkalommal hozta el diákjait és szüleiket Európa közepébe. Idén, nagy örömünkre a városválasztását megkönnyítette a HANI Alapítvány jelenlegi elnöknője, Tordáné Hajabács Ilona, akinek javaslatára Gyulán töltötték el a gyakorlásra szánt közel egy hetet. Az Alapítvány Hani Kyokoról kapta a nevét, aki a Japán Kodály Intézet alapítója volt. Az Intézetnek ma már több ezer tagja van, akik akkor kerülhetnek be az intézet tantestületébe, ha elvégezték a japán zenei főiskolát és két éven át tanultak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Történelmi jelentőségű volt Hani Kyoko működése, ennek hála a japán gyerekek ittléte is, hiszen ilyen nagy létszámban japán delegáció korábban csak néptáncosként mutatkozott be városunkban. A vendégkar tisztahangú, szeretetreméltó, nyíltszívű, a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő, fogékony, alázatos, elkötelezett és rendszerető japán tanulókból és tanítókból állt, akik elsősorban a Kodály-módszer hazájába érkeztek, hogy a Mester örökségét méltóképpen tükrözzék és megköszönjék, mindannyiunknak utat mutatva, hogy itthon se feledjük el e szellemi hungarikumot.
Ennek okán a délelőtti program mindennap énekkari próba volt 9–12 óra között, amelyben Perlaki Attila tanár, az Erkel Ferenc Vegyeskar karnagya működött közre a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett Kazumi Kanno tanárnő tolmácsolásával, délutánonként pedig a teljes gyulai kirándulás helyi menetét kézben tartó, megszervező Fodor György tanárral a város nevezetességeit tekintették meg hol busszal, hol a népszerű kisvonattal, hol gyalogosan. Jártak a gyulai várban, ahol Czene Ferenc és Árgyelán Adrienn segítettek a solymászat hagyományát és a középkori ruhaviseletet bemutatni. Végighallgatták az Almásy-kastély tárlatvezetésének rövid összefoglalóját, Dombi Ildikó ügyvezető asszonynak hála bejuthattak a porcelánkiállításra is. Dombóvári Vanda – a Gyulai Várfürdő kommunikációs igazgatója – gyermeki rajongással vette körbe az elsőként a termálmedencék mellett fellépő kórustagokat. A látogatáskor a fiatalok megtapasztalhatták a magyar fürdőkultúra eltérő szokásrendszerét. A harmadik napon egyéb vizekre eveztek, hiszen a Szanazugban szálltak hajóra, hogy a Fekete-Körös folyásirányával ellentétesen szemléljék a partszakaszt, majd pedig a Gyepes-tanyán vettek részt egy esőáztatta, de annál hangulatosabb, bográcsos paprikáskrumplizásban – a gyulai kolbászt külön volt lehetőségük megkóstolni. Esténként a Nicolae Balcescu Román Gimnázium Kollégiuma örömünneptől volt hangos, hiszen gyermekdalokat és táncokat tanulhattak a csoportkísérő gyulai diákokkal együtt. A tánctanulásban vasárnap este érték el a csúcsot, amikor Horváth Péter táncpedagógus és lelkes csapata magyar néptáncot oktatott játékos formában, amit természetesen a japánok saját, hagyományos mozdulatsoraikkal háláltak meg több órán keresztül – egy nappal korábban még egy kollégiumban megrendezett esküvőn ropták jukatában a jegyespár nagy örömére.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A világ elsősorban emberekből áll
A magyar kultúra két ikonjának házában is járhattak japánjaink, hiszen szombat délután Erkel szülőházának felújított tantermében énekeltek, vasárnap pedig – Kiss Andrea tanárnőnek is hála – Arany János nagyszalontai portáján adták elő a Nagyszalontai köszöntő című dalt. A szalontai református templomban zengő hangoktól csak a gyulai római és református templomokban felcsendülő énekszó volt meghatóbb, több japán kislány szemében örömkönnyek jelentek meg a csodás helyszín és a Kovács Péter atya által kínált lehetőségtől, az Ave Maria eléneklésének megrendítő boldogságától. Ugyanilyen, életre szóló pillanatokat jelentett a japán gyerekek találkozása a szalontai árvákkal. A feszültség és a nyelvi nehézségek percek alatt elszálltak, közös futballmeccs, játszóház, fogócska és kölcsönös lélekajándékozás során mutatták meg: a világ elsősorban emberekből áll és nem népekből. A kísérő szervezők, pedagógusok ezt a tézist az éppen ott állomásozó Kossuth Rádiónak is lenyilatkozták.
Az itt tartózkodás egy kuriózumnak számító, sikeres koncerttel, vastapssal és virágátadással, valamint teakóstolással ért véget a belvárosi Harruckern téren, amelyet az érdeklődők a Gyulakult rendezvénysorozat keretében, Kiss János rendezvényszervezőnek köszönhetően láthattak. Az Aszobi no ki és az Erkel Ferenc Vegyeskar nagy találkozását egy kifogástalan hangulatú, svédasztalos vacsora zárta, ahol megállapíthattuk, hogy 夢が見る事ではなく叶える事です, vagyis „Az álmok nem azért vannak, hogy nézzük azokat, hanem hogy valóra váltsuk.”
(Fodor György szervező itt is köszönetet mond, meghajlással háláját fejezi ki azoknak, akik segítettek a szervezésben, és jelenlétükkel erkölcsileg, szellemileg vagy éppen anyagilag is támogatták e gyulai csoda megvalósulását. Köszönet!)
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
