dr. pálfi györgy
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Az előadót Fazekas Árpád, a Szent László Baráti Kör képviselője köszöntötte, majd dr. Pálfi György vette át a szót. Megtudtuk, hogy habár Szent Lászlóval rengetegen foglalkoztak már, de fizikai és biológiai oldalról nem igazán, ez adja a történet egyik különlegességét. Az emberek többsége valamilyen ábrázoláson, képen vagy szobron láthatta a „lovagkirályt”, ezek azonban általában az adott kor divatját követték.
A történet 2011-ben indult, amikor a Győri egyházmegye szeretett volna egy kiállítást szervezni. Ekkor jött az ötlet, hogy valamilyen módon megtekintsék a herma belsejét, amely az uralkodó koponyáját őrzi. Tárgyalássorozat kezdődött, amely során mindenki számára világossá vált, hogy ennek egyetlen módja az, ha felnyitják az ereklyetartót. Természetesen szigorú feltételek mellett kellett végezni a vizsgálatokat, de az egyház végül megadta az engedélyt.
Dr. Pálfi György egy fotósorozatot mutatott be a közönségnek, közben pedig kommentálta a különböző részfolyamatokat. Az első lépés a herma felnyitása, majd a koponyatartó doboz kivétele volt. A vizsgálatra rendelkezésre álló idő alatt többek között mintát vettek a koponyalapról is, amely a DNS-azonosítás miatt volt szükséges. A visszahelyezés során helyreállították a dobozt lezáró, eredeti pecsétet, majd tettek rá egy újat is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Az érdemi munka, azaz az eredmények kiértékelése, csak ezután következett. A koponyán láthatóak voltak post mortem – azaz a halál utáni – sérülések, valamint hiányzó darabok. Az egyik legfeltűnőbb, az öreglyuk szélén volt található, ahol jól láthatóan hiányzott egy nagyobb rész. Mint kiderült, ez a darab az 1700-as években került Nagyváradra, azóta is ott őrzik. Később virtuálisan sikerült összeilleszteni ezeket, így bizonyosságot nyert az állítás.
A leglátványosabb elváltozások a koponya tetején láthatók, ahol nagymértékű elszíneződés fedezhető fel. Ennek oka, hogy az 1200-as években, az emberek hozzáérhettek a „kiállított” koponyához, így lekopott a felszíne. Az életkor megbecsléséhez kevés anyag állt rendelkezésre, így ezt csak nagyjából tudták megállapítani, de a feltételezések szerint 45 és 60 éves kora között hunyhatott el Szent László.
Természetesen a nemiség vizsgálata is fontos volt, hogy megbizonyosodhassanak a koponya eredetiségéről, de konkrétan egyetlen olyan jelleget sem találtak, amely női maradványra engedett volna következtetni, éppen ellenkezőleg, meglehetősen maszkulin jellegeket mutatott a minta, amely alapvetően europid, néhány mongoloid jellemzővel. A paloepatológiai vizsgálat szerint egy rendkívül egészséges, fizikailag fokozottan aktív férfiről volt szó.
Az antropológiai vizsgálatokat a radiológiaiak is szorosan alátámasztották, így minden összefoglalva gyakorlatilag kijelenthető, hogy a hermában található maradvány Szent Lászlóé. Az előadás végén dr. Pálfi György röviden beszélt a rekonstrukciós folyamatokat is, amellyel sikerült megalkotni a király valószínűsíthető kinézetét, majd bemutatta a vizsgálatokról elkészül kötetet is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
