Gyulai Hírlap - Bűnbe esett irodalmi hősök

Izgalmas előadásra várta az érdeklődő műkedvelőket szeptember 8-á a Mogyoróssy János Városi Könyvtár a Simonyi-olvasóterembe.

A jog és irodalom kapcsolata engem is régóta foglalkoztatott, mint egykor jogásznak készülő, halmozottan pályát tévesztett (?!) magyartanár. Ki gondolkodott már azon, hogy Toldi mennyit kapott volna a gyilkosságért, Ágnes asszony hány évig ült volna börtönben, Raszkolnyikovot mennyire ítélik, ha egy mai bíró döntene felőlük? A meghívott eladó, Dr. Kiss Anna kezdetben nem volt bölcsész, hanem inkább kriminológiával foglalkozó szakjogásza az Országos Kriminológiai Intézetnek, tudományos főmunkatárs, oktatója a Pázmány Egyetem jogi karának. Utóbbi minőségben kezdett el „irodalmi esetekkel” foglalkozni, a büntető eljárásjog-vizsga részeként gyűjtötte a példákat tanítványaival, tapasztalatait, olvasmányélményeit egyetemi jegyzetnek szánta.

A régi egyetemi felvételi rendszerben is akadtak évről évre olyan feladatok, amelyek a jogérzéket és erkölcsi tartást akarták lemérni pro-kontra érvekkel, nem pedig a bemagolt irodalmi adatokat visszahallani. Akik bekerültek az egyetemre és felvették a jog és irodalom szerelemgyermekének számító szemináriumot, azok sem a hatályos jogszabályokat biflázták, hanem egyfajta szemléletet sajátítottak el, hogy a tényállást stabilan meg tudják állapítani irodalmi precedensek által.

Először a Debreceni Egyetem frissen alakult jogi karán lehetett tantárgyként felvenni az „irodalmi jogot”. A nyugati jogtudományban már régen kapcsolódott a két terület, inkább mint a jogelmélet, a jogbölcselet alágai, az USA-ban pl. külön fakultásként felvehető tárgy volt a Jog és irodalom. Akik komolyabban kezdtek irodalmi vonatkozások a mindennapi életre és viselkedésre gyakorolt hatásával foglalkozni, megsejteni az irodalom lélekgyógyító erejét, azok lettek a biblioterapeuták vagy konkrét műfaj mentén a meseterapeuták (ma Magyarországon Boldizsár Ildikó a legismertebb).

Alaptételként fogalmazódott meg: „A szépirodalom jobbá tesz minket.” A tapasztalat és a kutatások azonban azt igazolják, hogy az antiszociális személyiségzavarral küzdők, a klasszikus pszichopaták hiába olvasnak, rájuk az empátia hiánya miatt nem hatnak a műben rejlő tanulságok, nem lesznek etikusabbak. A gyógyításban, jogesetek megoldásában természetesen segíthetnek szakemberek: pl. pszichológusok, orvosok, társadalomtudósok, de még irodalomtudósok is. Tulajdonképpen pszichoterápia minden művészeti tevékenység, de mindenkit másképpen gyógyít, mindenkire másképpen hat. Mivel az előadás során számos irodalmi hivatkozás hangzott el különféle kontextusban, a nem jelen lévők számára egyfajta összegzést teszek, hogy megkönnyítsem a további tájékozódást.

A témában született, előadás során megemlített könyvek, cikkek: az alapmű a Bűnbe esett irodalmi hősök (Publicitás, 2009); a Herzog Mária által szerkesztett Mozgó Világ rovatában található tanulmányok; Csíny vagy bűn? (szerk.: Kiss Anna - Kiss Henriett - Tóth J. Zoltán. CompLex, 2010; felső tagozatosoknak); Bűnbe esett mesehősök (Líceum Kiadó. Eger. 2017; 8 népmese tanulsága alsó tagozatosoknak); Kiss Anna: Az abortusz jogi és etikai kérdései Csáth Géza A gyermek című novellájában (In.: Család, gyermek, ifjúság. XIII/4. 2004: 48-53.; ebből kiindulva tervben van egy „Az abortusztól az eutanáziáig” munkacímű könyv is); Moretti Magdolna - Németh Attila: „Figyelj ​rám, mintha jel volnék!” (Medicina, 2008); emellett ugyanők: „...ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja” - PSYrodalmi szöveggyűjtemény (Medicin,  2016; a kóros elmeállapotok feltérképezése Csáth mintájára); Dr. Vaskuti András fővárosi ügyvéd, címzetes egyetemi tanár művei (elsősorban a gyermekvédelemről).

A témában az előadás során megemlített irodalmi példák: Gárdonyi Géza: Történetem (mindannyiunkban ott szunnyad az ősi, állati ösztön); Csányi Vilmos: „állattal kezdi, emberrel végzi” kultuszmondata, amely kapcsán összefüggésben vizsgálhatók az állatkínzás egyes esetei, amelynél a felelősségre vonás alsó korhatára 14 év, az emberölésé már 12 év, de kortól függetlenül a cél a bűncselekmény megelőzése; Kosztolányi Dezső: Édes Anna (Miért? - a tárgyalás fejezete); Arany János: Toldi (nem előre megfontolt szándékkal, hanem önvédelemből ölt, felmentenék, ráadásul nem is fogta a bátyjára, különben is, a hamis vádat és tanúvallomást ma a törvény bizony büntetné); Kosztolányi Dezső: Fürdés (gyermekbántalmazás felsőfokon; tkp. gondatlanságból elkövetett emberölés); Ferdinand von Schirach: Isten; illetve A terror (mindig társadalmi dilemmákat feszeget, a Gyulai Várszínház közönsége is döntésre kényszerült); Móricz Zsigmond: Barbárok  (különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok, amelyeket Nánási László főügyész alföldi betyárkutatása térképezett fel, elsősorban Rózsa Sándor pereit); Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (érdekes befejezése van, mert nem mondja meg, hogy mit gondoljunk, ránk bízza a megoldást. Porfirij Petrovics addig nem tudja elkapni, amíg nem vall, csak sejti, ki a tettes, bizony ma bizonyítékok hiánya miatt a főhőst felmentenék, egy bíró sem tudná eldönteni, hogy bűnös-e); ugyanígy nem eldönthető, hogy ki a bűnös F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby című regényében; a bírósági tárgyalások esküdtszékének ítélethozatali mechanizmusát Reginald Rose: Tizenkét dühös ember tévéjátéka mutatja be legjobban; Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül (az első olyan magyar regény, amelyben pozitív figuraként tűnik fel egy leszbikus főhős; ezzel saját nemi identitásának bevallása publikussá válik egy nem túl liberális korban; erről szól Makk Károly 1982-es Egymásra nézve c. filmje).

A témában említett konkrét jogi esetek: Schmidt Anna-ügy (vs. Édes Anna; a cseléd eredetileg 15 évet kapott kettős gyilkosságért); Kocsis Franciska ügye vs. Csáth Géza: Kis Emma (gyermekgyilkosság); Karsai Dániel gyógyíthatatlan ALS beteg küzdelme az önrendelkezési jogért; az 1983-as oroszlányi bányatűz esete, ahol hárman haltak meg, hogy a többi 11 élhessen (lehet-e egyáltalán objektív döntést hozni, ki haljon meg és ki maradjon életben?); 2001. szeptember 11.-es New York-i eset: le lehetne-e lőni egy repülőt tele utassal, hogy többeket megmentsenek; az újabb programozások etikája autonóm járművekben: inkább megölik az utast, hogy ne történjen tömegbaleset (a Asimov-féle Robotika Három Törvénye már a múlt, nem kérdés, hogy a robot nem ölhet, ma már harci drónok pusztítanak, és a modern hadászatban nincsenek tartós nemzetközi megállapodások); a Pusoma-ügy (1993-as ivádi bűncselekmény és következményeinek közkeletű megnevezése; egy szegény roma fiú meghurcolása, aki bár 6 év után kiszabadult, végül öngyilkos lett; erről szól Ragályi Elemér: Nincs kegyelem (2007) című dokumentarista játékfilmje).

A végére egy megfontolandó idézet Magyarország Alaptörvényéből: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.” (Nemzeti hitvallás). A további tájékozódáshoz pedig érdemes a Büntető Törvénykönyv jelenleg hatályos jogszabályait olvasgatni, emellett tanulságos podcasteket hallgatni a témában. Felmerült az is, hogy az operák, zeneművek ugyancsak tele vannak jogesetekkel (persze azok alapja, a librettó is irodalom). Vajon ki írja meg a Bűnbe esett operahősök könyvet?