pintér istván és ifj. pintér istván
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Pintér István elmondása szerint a hadtörténelem több részével is foglalkozott már behatóan, többek között kutatta az első és második világháborút, de a 1848–49-es szabadságharc csatáit is tanulmányozta, a przemysl-i ostromokról szóló könyv pedig már a harmadik, amelyen a fiával, ifj. Pintér Istvánnal közösen dolgoztak. Családi szálak is kötik őket a témához, hiszen az alezredes nagyapja, éppen a mai Lengyelország területén dúló ütközetben esett hadifogságba.
A körülbelül 45 kilométer hosszú erődrendszert az Osztrák-Magyar Monarchia építette arra az esetre, ha az Orosz Birodalom támadólag lépne fel egy esetleges háború során. A cári haderő galíciai hadjárata során súlyos vereségeket mért a Monarchia seregére, így Przemysl maradt az utolsó védvonal, amely nem sokkal később már az orosz vonalak mögött rekedt, így azok ostromgyűrűbe zárták az erődöt.
A két történész kiemelte, hogy a háború kitörésének pillanatában több mint százezer katona védet a várrendszert, ezeknek pedig hatvan százaléka magyar volt. A hősies védelemben városunk is érintett volt: a 23. honvéd gyaloghadosztály is itt szolgált, amelynek tagja volt a gyulai 2. ezred is. Az első ostrom – amely 1914. szeptemberében indult – végül egy hónapig tartott. Az erődvédők hősiesen küzdöttek Radko Dimitrijev tábornok seregével szemben. Folyamatosak voltak a kitörések, amelyekkel gyengítették az orosz erőket és így szereztek ellátmányt is maguknak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Sokáig nem örülhettek a przemysl-i katonák, ugyanis novemberben újra bezárult a kör az erőd körül, a véres és egyre inkább elkeseredett harcok pedig egészen 1915. márciusáig eltartottak. Az éhezés és a betegségek az ostromlókat is kínozta. Március 19-én még megpróbálkoztak egy kitöréssel a Monarchia erői, de ez gyakorlatilag lehetetlen küldetés volt, az oroszok felkészülve várták a támadást. Büszkeséggel tölthet el viszont mindenki a tény, hogy a gyulai ezred tagjai jutottak a legmesszebbre a harcok során. A birodalom seregei végül elfoglalták az erődöt.
A város és az erődrendszer egészen 1915 nyaráig maradt az oroszok kezén, amikor egy négynapos ostrom került ismét a szövetségesek kezébe. Az előadás végén egy videót és képeket tekinthetett meg a közönség, amelyek az írópáros ottjártakor készültek, végül első világháborús katonadalokkal zárult a bemutató.