bánki benjámin
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Az estet egy Kosztolányi- és egy Latinovits-szöveggel kezdte a fiatal poéta, ezek pedig megtalálhatók a Szép magyar beszéd verseny „repertoárjában” is, így hamar rácsodálkozhattunk Bánki Benjámin tehetségére. Elmondása szerint Latinovits stílusa nagyon közel áll hozzá, de a saját stílusának kialakulásához hozzájárul a kortárs költészet is, így egy Lackfi János-verset is meghallgathatott a közönség.
Habár a két költő világa nagyon különbözik egymástól, mégis ez volt az az út, amely elindította a saját szövegek írása felé. Körülbelül 12 éves volt, amikor megírta első versét, amelyhez hozzájárult az is, hogy sok rapzenét hallgatott, így a ritmusosságot nem kellett külön megtanítani neki. Mint mondta, kialakult benne egy kép a versről és a költészetről, de szerette volna megtalálni a saját hangját az írásban és szavalásban egyaránt.
Így jutott el a slam poetry műfajáig, amelyben az alkotás és az előadás is fontos szerepet játszik. Gyakorlatilag minden író és költő célja az, hogy eltérjen a többiektől, a főleg fiatalok által űzött slammelés pedig ilyen. Mint kiderült, akár párhuzamot vonhatunk a rapzenével is, de a slamben nem jellemző a zenei kíséret, sokkal inkább van a tartalmon a hangsúly.
A szabadság – legyen az a szólásé vagy fizikai – és a társadalmi problémák is vissza-visszatérnek Bánki Benjámin saját szövegeiben, amelyekben korát meghazudtoló világlátásról és érettségről tanúskodik. A Fehér 50 árnyalata és a Migráció című szövegeit mindenkinek csak ajánlani lehet, de alapvetően bármelyik verse és írása kiváló olvasmány lehet azok számára, akik fogékonyak az olyan stílusra, amelyben kellemesen keveredik a régi és az új korok sajátossága.
