A Kaposvári Egyetem hallgatóinak előadása a gyulai művelődési központban
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Szinte le sem ültünk a székünkbe az Erkel Ferenc Művelődési Központban július 17-én, máris játékra invitálnak minket. Herczegh Péter megy fel a színpadra, és elmondja, hogy nemsokára megkezdik a darabot, de van egy kis csavar: az eredeti szöveggel kezdenek, de ha a közönségből valaki tapsol egyet, akkor ugyanazt megpróbálják a saját szavaikkal átformálni. Izgalmas elképzelés, és szerencsére a közönség sem hozza lehetetlen helyzetbe a Kaposvári Egyetem fiatal színészeit, akik így számos humoros helyzetbe kerültek.
Az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Rómeó és Júlia volt a Shakespeare Fesztivál záróakkordja, amelyet a rossz idő miatt tartottak a várszínpad helyett a művelődési házban. Ahogy a fesztivál többi előadásáról, úgy erről is elmondható, hogy a történet jól ismert, csupán a kidolgozás más. Az alapfelállás szerint a Montague és Capulet család évszázadok óta viaskodik egymással, de a miértre már senki sem emlékszik. Ott lehetünk a bálon, ahol a fiatal szerelmesek megismerkednek, szemtanúi lehetünk Mercutio és Tybalt párbajának, és testközelből éljük át a két ifjú tragédiáját. Tényleg ott érezhettük magunkat az események középpontjában, ugyanis a színészek folyamatosan bevonták a közönséget a darabba, és teljesen bejátszották a rendelkezésre álló teret.
Az előadás másik különlegessége az volt, hogy nem voltak kötött szerepek. Mind a tizennégy színész volt legalább egyszer Rómeó és Júlia is, de a dajkát is megformálta férfi és nő is. Üdítő változatosság volt, hiszen mindenki próbált kicsit formálni a karakterén, amikor rajta volt a sor, és jól sikerült átadni az egyes karakterek fejlődését. Az átdolgozott erkélyjelenet is más színezetet kapott: ezúttal az erkély kimaradt, a két főszereplő a színpad közepén kerülgette egymást, majd a Rómeót hazavinni igyekvő Montague-k elől menekülve váltottak néhány csókot, ezzel is jól érzékeltetve a szerelmük nehézségeit. A végzetes párbaj után Mercutio előtt behúzzák a függönyt, így mutatva be a halálát, amit később együttérzéssel az arcán hajt félre Tybaltnak, hogy az csatlakozhasson hozzá. Fontos szerepe volt még a zenének, a darab számos pontján énekeltek Beatles-dalokat.
A Kaposvári Egyetem diákjai egy rendkívül fiatalos és energikus darabbá varázsolták Shakespeare klasszikusát, amelyre a koronát az előadás utáni örömzenéléssel tették fel: az osztály zenekara játszott világslágereket.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
