Emléktábla Gyulán
Fotó: Gyulai Hírlap – Magyari Barna
Öcsöd ma mintegy négyezer lakosú település Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Békés megye felől a községbe érkezve a 44-es főúton tábla mutatja: jobbra múzeum. Korábban – Kecskemét és Budapest felé haladva – számtalanszor anélkül mentem el e tábla mellett, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítottam volna neki. Ezúttal viszont éppen ezt a táblát kerestem, mert amikor az öcsödi önkormányzatnál József Attila múltja iránt telefonon érdeklődtem, azt mondták, ez a tábla segíthet legkönnyebben abban, hogy megtaláljam nagy költőnk helyi emlékhelyét.
Az Országos Gyermekvédőő Liga 1910. március 18-án Gyulán vette állami gondozásba József Attilát és József Etelt. Az erről szóló dokumentumot a Gyulai levéltárban őrzik.
A Rákóczi utca 16. szám alatti épülethez – amelynek falán emléktábla hirdeti: „Ebben az iskolában tanult 1911–12-ben nagy költőnk József Attila” – valóban könnyen eljutottam. De mivel a kiállítás csak alkalomszerűen tart nyitva, ahhoz, hogy megtekintsem a gyűjteményt, fel kellett kutatnom az emlékhely gondnokát.
„Rám gondol, szántván, a paraszt...” – vetette papírra egykor Ars poetica címû versében József Attila. Az öcsödi utcán tevékenykedõ közmunkás bácsika – igaz, nem szántott, hanem kaszált – gondolatai viszont nem az egykor e tájon élt költő körül jártak. Pálinkagőzös lehelete alapján könnyen rájöttem: dumálhat bármennyit, akkor sem képes útba igazítani. Végül egy tíz év körüli lányka sietett segítségemre, aki közölte: „Abban a házban, amelyiknél egy tévé van kitéve, lakik a gondnok néni.” A férje lévén tévészerelő. Az eredményes eligazításnak köszönhetően öt perc múlva kívánságomra már elfordult a kulcs az Öcsödön egykor Váncsodi-iskolaként ismert épület zárjában.
– Ezt az épületrészt, ahol jelenleg a József Attila-emlékszoba is található, egykor tanítói lakásként használták. Az udvarra nyíló hátsó helyiségben van a helytörténeti gyűjtemény, az volt a tanterem, oda járt első osztályba a költő is – hallhattam az emlékhely gondnokától.
A József Attila-emlékszobában számos fotó, dokumentum, újságcikk mutatja be a költő öcsödi éveit. A Budapestről érkezett kisgyermeket az Országos Gyermekvédő Liga gyulai intézetének közreműködésével helyezték az öcsödi Gombai Ferencné és családja gondviselése alá. Gombaiék a Szélmalom utca 156. szám alatti házban éltek, s ide érkezett József Attila is. Az a bizonyos ház már nem áll. Az ingatlant több évtizeddel ezelőtt értékesítették Gombaiék. Az új tulajdonos lebontotta, így nyoma sem maradt. Sokak szerint ez helytelen lépés volt, mert az a ház méltóbb helye lett volna az öcsödi József Attila-kultusz ápolásának. Ráadásul ott minden (az épület, a környezet, a használati tárgyak) közvetlenül a költõhöz kötődött volna.
József Attilát 1911. szeptember 16-án íratták be az Öcsödi Református Elemi Iskolába, tanulmányait a mai Rákóczi utca 16. szám alatti épületben kezdte meg. Tanítója Páczai Mihály volt.
József Attila öcsödi szobra
„Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédõ Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre, s beíratott az elemi iskola második osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig, s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történetet találtam Attila királyról, és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre. Végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja, azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit õ maga gondol, hogy Attilának hívják” – írta József Attila az egyik máig megmaradt önéletrajzában.
A mai öcsödiek viszont azt állítják: József Attilának nem volt olyan rossz sora a községben, mint ahogy azt a különböző irodalomtörténeti írások máig emlegetni szokták.
– A régi öregektől tudom, hogy a kisgyermekkel nem bántak gorombán Gombaiék. Sőt, mintha nem nevelő, hanem édes szülei lettek volna. A házaspár nem érdemelte meg azt az igazságtalan bánásmódot, amiben községünk lakói később részesítették őket. Ezt a lelki terhet nem tudták elviselni, inkább elköltöztek Öcsödről. Az ötvenes években meg már egyenesen kulákoknak nyilvánították Gombaiékat. Ami nem volt igaz, de ilyen idők jártak akkor. Meg aztán így jobban hangzott: a kulák nevelőszülők sanyargatták a szegény proletár költőt – mesélte egy hetven év körüli néni.
A falu lakói örülnek annak, hogy az öcsödi gyermekévek is közrejátszottak abban, hogy József Attila az irodalom felé fordult. Arra pedig egyenesen büszkék, hogy nagy költőnk több mint 10 évtizeddel ezelõtt az Öcsödi Református Elemi Iskolában ismerkedett meg az írással és az olvasással. S hogy József Attilát valóban szeretik Öcsödön, azt nem csak szavak, hanem tettek is bizonyítják. A különböző jubileumi évfordulók alkalmából számos nagy József Attila-rendezvényt tartottak az immár több évtizede, nem Békés hanem Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozó településen. Az ezeket az eseményeket megörökítõ kiadványok, újságok szintén megtekinthetõk a költő öcsödi emlékhelyén.
