Nádasdy Borbála és Szőnyi Ferenc a városi könyvtár Simonyi-olvasótermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ünnepi könyvhét programsorozatának kitüntetett vendégeként június 9-én Nádasdy Borbála grófnő mesélt fordulatokban gazdag életútjáról és írásairól a Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében, Szőnyi Ferenc gyulai kötődésű költő, nyugalmazott nagykövet társaságában.
A sok érdeklődőt vonzó eseményen Dézsi János könyvtárigazgató felkonferálása után dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere hatalmas virágcsokorral köszöntötte az illusztris vendéget itthon, hiszen – mint mondta – a grófnő a Wenkheim család rokona, így „Épp itt volt az ideje egy ilyen találkozásnak!”.
Nádasdy Borgála grófnő meghatottan köszönte a fogadtatást, a közönség részéről a nagy létszámú érdeklődést, ami mindig megtisztelő számára.
- Egy könyvet elolvasni jó dolog, meghallgatni valakit, aki azokat a sorokat írta, szintén lehet érdekes, én azonban - amellett, hogy be kell számolnom az egykor történtekről - annak fontosságát is érzem, hogy elmondjam, mit gondolok most, és mire lehet számítani később. Hiszen a környezetükben élőkért éppúgy felelősek vagyunk, mint ahogyan saját magukért – hangsúlyozta a grófnő.
A fiatalon, 17 évesen emigrációba kényszerült Nádasdy Borbála az este során személyes küzdelmeiről, megélt örömeiről és sikereiről, a külföldre szakadt magyarság útkereséséről és megpróbáltatásairól, de leginkább az igaz magyarság megmaradásának fontosságáról, és fáradhatatlanul közvetített hazaszeretetéről beszélt.
- Nagyon fontos az, hogy - mi, a magyar nép - megmaradjunk. Ennek egyik titka a nyelvünk megtartása. Amikor egyedül maradtam Párizsban, a nagy nehézségek közepette a magyar irodalom tartotta meg bennem a lelket. Mivel nagyon nagy megtartóerővel bír – fogalmazott Nádasdy Borbála.
Külföldi tartózkodása során akármi is történt vele, minden megpróbáltatás ellenére talpra tudott állni, és optimistán tudta látni a jövőt.
Amikor 17 évesen filmszínésznői pályát kezdett Bécsben, valódi szenzációnak számított, hiszen egy magyar menekült grófkisasszony, aki színészként épít karriert, meglehetősen foglalkoztatta az ottani közvéleményt. Szerepeiben naiv csitriket játszott, miközben a nehézségek – a magyarországi kitelepítés, sőt néhány napra származása miatt még börtönbe is zárták – és a honvágy akkorra már alaposan megedzette a lelkét.
Nem sokkal később Párizsba ment, és amikor gyermekével 27 évesen magára maradt, a legkülönfélébb munkákat vállalta el fennmaradásukért.
- Voltam fotómodell, pénztárosnő és holttesteket készítettem elő az orvostanhallgatók számára. Szüleim 1963-ban mentek ki Németországba, én Párizs és Németország között ingáztam, de azt nem vallottam be nekik, milyen nehéz az életem - mesélte visszafojtott lélegzettel figyelő közönségének.
Édesanyja javaslatára tanult meg művészi szinten táncolni, minek következtében mintegy harminc éven át dolgozott koreográfusként és balettmesterként. Először 1973-ban látogatott haza, édesapja – megromlott egészségi állapota miatt - már nem jött újra az országba. Ahogy a grófnő fogalmazott: nála a honvágy betegség formájában mutatkozott meg.
Az arra vonatkozó kérdésre, hogy a hazát magával vitte-e lélekben vagy a rög kötötte-e inkább, a grófnő azt a választ adta, hogy „rög és lélek egyszerre”. S mint ahogy egy korábbi írásában is fogalmazott: innen haza, onnan vissza - nagy különbség.
Beszélt a gyermekkorában elsajátított és felnőttként is megőrzött értékrendről, családjuk arisztokrata szemléletéről, arról, hogy neki ma is nagyon sok olyan, különböző társadalmi osztályokban lévő ismerőse van, akik egymással talán nem is értenék meg egymást, míg vele igen.
Később - amikor már az írás örömére is rátalált – egyre inkább annak megmutatása foglalkoztatta, milyen idegen földön a magyar kisebbség sorsa, hogyan éltek úgy hazátlanul, hogy közben mégis magukban hordozták a magyarságot. Feladatat afféle küldetésnek érzi, így – az íráson túl - a gyakorlatban is rendszeresen vállalta, hogy a Kárpát-medence magyarságát, értékeit a kultúrán keresztül ismertesse meg más népekkel, akikkel mindig az adott helyszínre is elutazott, mivel azt tapasztalta, hogy a műveltnek gondolt nyugaton nagyon komoly tévedések vannak velünk kapcsolatban.
Nádasdy Borbála: A magyar nép nincs tisztában az értékeivel
- Franciaországban az volt nehéz, hogy fiaimat, később pedig az unokáimat megóvjam attól, amit Magyarországon a média mond. Mert fontos, hogy az ember ne csak folyton védekezzen, hanem éljen is. A magyar nép – hangsúlyozta – nincs tisztában az értékeivel, ezért gyakran alakul ki kisebbségi érzés az emberekben. Ezért – hogy ne csak mindig védekezzünk, hanem építkezzünk is – 56 évnyi külföldi tartózkodás után francia férjemmel összecsomagoltuk az addigi életünket és a rengeteg könyvünket, és egy hónappal ezelőtt véglegesen hazaköltöztünk, Veszprémben telepedve le, hogy ismét elkezdjünk egy új életet. Példát mutatva ezzel a gyermekeimnek, valamint arra ösztönözve őket, hogy gyakrabban jöjjenek ide, és ismerjék meg közelebbről az én szülőföldemet – mondta a grófnő.
Nádasdy Borbála méltóságteljes, ám mégis közvetlen személyisége, hiteles életútja, valamint megragadó írói stílusa a lenyűgözött olvasóközönséget az est zárásaként hosszas dedikáltatásra biztatta.
