Harmadik tanévét kezdte meg idén a Harruckern János Közoktatási Intézmény. Az elmúlt esztendők az átalakulásról szóltak, hogyan befolyásolta mindez az integrálódó iskolák életét s egységben való működését? – kérdezte a Gyulai Hírlap Zámbó András igazgatót.
• A Harruckern János Közoktatási Intézmény 2007-ben jött létre, majd 2008-ban a mezőhegyesi iskola, 2009-ben pedig az orosházi Kossuth Lajos középiskola integrálódott az intézménybe. Azért a Harruckern az integráló intézmény, mert gazdaságilag és szakmailag is sikeres működést mondhat magáénak; és az új struktúrával, jó beiskolázási adatokkal, elfogadható gazdálkodással kezdjük az új tanévet is. Iskolarendszerű képzéseinkbe 3600 tanuló iratkozott be, emellett 650 körüli a művészeti iskolásaink száma. Pillanatnyilag 500 kollégánk van, de ez a szám növekedni fog, mert a felnőttképzésünk eredményes beindulásával újabb munkatársakra lesz szükség. Tanulólétszámunk tervek szerinti alakulása megakadályozta intézményünkben a létszámleépítést, sőt, Orosházát isbeleértve, enyhe növekedést tudtunk produkálni, ami mutatja, hogy a szakképzés iránt még ilyen gyenge gazdasági helyzetben is van érdeklődés, és a tanulók, a szülők hosszú távon gondolkodnak, amikor iskolát választanak. A gyulai központi intézményegységünkben nehéz tanévet kezdünk, hiszen sok tantermünket kell nélkülöznünk két nagy épületrészünk lebontása miatt. Helyükön napokon belül megkezdődik az építkezés, melynek eredményeképpen 2010 szeptemberében már megújult környezetben, az ideinél sokkal jobb feltételekkel tudjuk tanulóinkat fogadni. A gazdasági év tekintetében sincs könnyű helyzetben intézményünk a közoktatást érő folyamatos megvonások miatt, amely mellé az infláció és az öt százalékos áfaemelés is társul, ez utóbbi önmagában több tízmillió forintos többletkiadást jelent számunkra. A Harruckern közoktatási intézmény jelenleg stabil gazdálkodást folytat, az állami normatívából és mintegy 450 millió forint saját bevételéből finanszírozza tevékenységét, melyhez így fenntartójának, a Békés Megyei Önkormányzatnak saját forrást biztosítani nem szükségeltetik. Százmillió forint megtakarítással rendelkezünk, amelynek egyik részét szeretnénk a dolgozóink jutalmazására, a másik felét az intézmény felújítására fordítani. Bízom benne, ha szerényen is, de a jövőben is tudunk pályázati forrásokat találni e célokra, mert a megújulás csak akkor teljes, ha a humán állomány mellett az oktatási infrastruktúra is fejlődik.
• Az idei esztendő hozott-e változást az intézmény képzési palettáján is?
• Nagy örömünkre olyan szakmákat tudtunk elindítani, melyek Békés megyében már tizenéve nem léteztek. Mezőhegyesen több mint 20 fővel indul géplakatos képzésünk, és olyan létszámmal kezdett a lovászképzés, melyre szintén hosszú ideje nem volt példa, ami Mezőhegyesnek és az ottani lovas környezetnek is betudható. Orosházán olyan szakképzéseket indítottunk be, melyek a városban korábban nem léteztek, például több mint ötven tanuló vesz részt a falusi vendéglátó képzésben, amelyre évek óta talán még Magyarországon sem volt példa. Ez egyben mutatja azt is, hogy Orosházán ez az irány, a vendéglátás a gasztronómiával kiegészítve hosszú távon tartható lesz. Gyulán, vállalásunkhoz híven, a gimnáziumi képzést kifuttatjuk; az intézményi profilok tisztításának érdekében, még ha fájdalmas is, meg kellett hoznunk ezt a döntést. Gyógypedagógiánkon telt házzal működünk, ami sikeres szakmai munkánkat is jelzi. Beindult a fogyatékosok szakképzése is, ami szinte példa nélküli Békés megyében. A most 9. osztályos tanulóink a faipar és a kertészet területén szerezhetnek majd szakképesítést. Szívügyünk a gyógypedagógia, hiszen nagyon hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak itt, mindent megtettünk, pályázatokkal, saját erővel, annak érdekében, hogy az intézményt olyan szintre fejlesszük infrastrukturálisan is, hogy megfeleljen minden mai elvárásnak.
• A Harruckern János Közoktatási Intézmény nemcsak méretét, hanem szervezeti felépítését, logisztikai megoldásait, képzési kínálatát, termelési és szolgáltatási kapacitását tekintve is egyedülálló a megyében, sőt az egész régióban. Tud-e más, hasonló intézményről az országban?
• Az intézmény mérete és összetettsége, a termelés és szolgáltatás volumene valóban egyedülálló, vannak azonban még nagy iskolák Magyarországon, de azok az intézmények, tőlünk eltérően, tagintézményi struktúrában működnek. Mint például a GYAKI Gyulán. A legtöbb nagy integrált iskolában főigazgatói-igazgatói struktúra van. A telephelyek, vagyis a volt oktatási intézmények élén igazgatók állnak, akik korlátozott jogkörrel, tehát gazdálkodási és munkáltatói jogkör nélkül, de szakmailag teljesen önállóan irányítják az egyes intézményeket. Fölöttük a főigazgató, illetve helyettese áll. Az integráció lényege veszik el így, hiszen az eddigi példák azt mutatják, hogy e módon a vezetői struktúra nem tudott karcsúsodni. A mi esetünkben viszont elmondható, hogy a vezetők száma több mint a felére csökkent, ami hatékonyabb működést eredményezett.
• A képzés mellett nagy hangsúlyt fektet az intézmény, működése érdekében is, a minőségi termelésre és szolgáltatásra. E téren milyen irányvonalak rajzolódtak ki, illetve erősödtek meg az elmúlt években?
• Szakképzésünk alapfilozófiája, hogy termelve, szolgáltatva oktatunk. Pillanatnyilag ötszáz termékkel rendelkezünk. A termelésben nagyobb részt az élelmiszeripar a meghatározó, így a pék, cukrász és konzervipari termékek előállítása. Értékesítésüket segíti korrekt áruk és a nagy érdeklődés a jó minőségű hazai termékek iránt. Autósiskolánk a megye egyik legnagyobb ilyen jellegű oktatási intézménye, sikeres működéséhez Orosházán év végére már saját vizsgapálya is rendelkezésünkre áll. A nemzetközi szállítmányozás, illetve autóbuszos szolgáltatásunk kiemelkedően jövedelmező. A felnőttképzésünk a tavalyi évben 100 milliós bevételt eredményezett, reméljük, a folytatás is hasonló lesz. Építőipari szolgáltatásaink jól működnek, kiváló az együttműködésünk a kórházzal és több önkormányzattal, ahol a felújításokat, javításokat, karbantartásokat tanulóink bevonásával végezzük.
• Hogyan illeszkedik az intézmény Gyula városának életébe?
• Gyula városával jó a kapcsolatunk, azt azonban tudni kell, hogy valamennyi ingatlanunk a megyei önkormányzat tulajdonába került, ahol a működtetés, a felújítás, a hosszú távú hasznosítás a cél a szakképzés kiemelt kezelésével. Ha nem is Gyula városához tartozik az intézmény működtetése, de gyulai érték, hiszen sok gyulainak ad munkát, biztosít egzisztenciát, számos gyulai tanulónk van, ráadásul térségi szakképző központként is működünk. Az iskola múltja jó alap volt arra, hogy biztos jelenünk és jövőképünk legyen. Valamennyi városi rendezvényen ott vagyunk, a termékeinkhez, szolgáltatásainkhoz is kötődő Harruckern jól csengő névvé vált igen rövid idő alatt. Szeretném, ha együttműködésünk Gyula városával, éppúgy, mint a testvérintézményekkel, továbbra is harmonikus lenne.
• Mi a véleménye a magyar oktatási rendszer jelenlegi helyzetéről, s különös tekintettel benne a szakképzésről?
• Évek óta látható, hogy egyre kevesebb pénz, állami forrás áll a közoktatás rendelkezésére. A szakképzés csak szavak szintjén preferált, sem a normatívák, sem egyéb támogatások ezt nem támasztják alá. Az integráció, mint folyamat is azért volt szükségszerű, mert az egyre kevesebb pénzből, szűkösebb forrásból a korábbi minőséget tartani nem lehet. Csak a dologi és a személyi kiadások radikális csökkentésével, ami intézmény-összevonással lehetséges. A legrosszabb esetben bezárnak egy iskolát, amire a mi esetünkben nem került sor. Erre nagyon büszke vagyok. Úgy gondolom, egy nemzet felemelkedése, egy gazdaság fellendítése szakképzés, képzés nélkül nem megy. Ezt már elődeink is tudták, és sajnálatos, hogy ez az a szféra, melyre ma a legkevesebb figyelem és dologi ráfordítás irányul. Bízom benne, hogy ez idővel változni fog.
• Köszönöm a beszélgetést!
